Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

47

neppel és böjttel ülik meg ; templomok, oltárok épülnek tiszteletére. Pestis, döghalál idején bizalommal és meghallgattatva folyamodnak hozzá.

Kedves Híveink ! Az idők vihara maradék nélkül elseperte a Szent Gellért által épített marosvári székesegyházat. Krisztus köntöseként sorsot vetettek egyházmegyéjére, de meg is osztották azt. 87. utóda híveivel maradék torzón ünnepel, mint ahogy torzó ma a magyar föld és torzó a í magyar lélek is. De nagy tanulságokat nyújt az 1046, év 1946-nak.

I>?. Szent Gellért követésében.

1. Adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy tüzoszlopot küldött népünknek idegenből, aki a magyar földön általment jót cselekedve (Ap. Csel. 10, 38) ; az erények és jótettek útján vezette őseinket az örökkévalóság révébe. Ma is töretlen és időszerű fénnyel előttünk fényeskedik,

2. Ahogy Szent Gellért nevelte 7—8 éven át Szent Imrét és általa századokon keresztül a magyar ifjúságot: neveljünk mi is, család, tanító-nevelők és lelkipásztorok az ő alapelvei és szelleme szerint. Nevelni csak úgy lehet, ha az alap a mi Urunk Jézus Krisztus, akin kívül másban sem, de különösen a nevelés terén senki más alapot nem vethet (Kor. I. 3. 11),

Szent Gellért a katolikus iskolázás alapjait rakta le Szent István királlyal, őrizzük és örökítsük át az ő vértanuságig menő rettenthetetlenségével gyermekeinkre és eljövendő nemzedékeinkre is a katolikus nevelés utolérhetetlen és felbecsülhetetlen értékét !

3. A Mária-tiszteletet, az ő alapvonását, élesszük fel magunkban, családunkban, a templomban, a hívők közösségében. Csak a Nagyasszony lehet jövendőnk záloga és zászlaja. Tűzzük képét zászlaink- ra ; ki kell göngyölni a máriás zászlókat ; minden más régi és nem-régi jelvény felett ez a mi történelmünk, jelenünk, jövőnk hivatott és kifejező hirdetője, mert

Szűz Mária hazánk reménye. Ha mi megújulunk az annyira megfogyatkozott gyermeki kegyeletben, régi nagy Patronunk is irgalmas édesanyánk lesz.

4. Ellenségszerető volt Szent Gellér- tünk. Nemcsak arra tanította eleinket, hogy mindaz, aki felebarátját gyűlöli, gyilkos (Ján. I. 3, 15), hanem az ellenségszeretet terén is életre váltotta az Evangéliumot : „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik títket gyűlölnek, imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki napját felkelti jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hamisaknak" (Máté, 5, 44—45),

A mai gyógyulás egyik legelső követelménye és előfeltétele, hogy mindany- nyian tudjunk már egyszer mindenkinek szívből és maradéktalanul megbocsátani. Az első világháborútól a mai napig rengeteg üszkösödő sebet hordoznak itt az emberek, tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz, vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme. A gyűlölet váltógazdasága idején a fölüllevők tobzódó féktelenséggel általánosítva, bírói Ítélet nélkül lakoltat- nak felebarátokat. Az alullevők összeszorított fogakkal készülődnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre. Egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások vége- szakadatlan láncolatába. Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az a szív, amely tele van fojtott keserűséggel.. Egy Atyának vagyunk teremtettjei, egy Fiúnak megváltottjab egy Léleknek megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedő polgárai. Ki az, akinek sa- bei gyógyírt, enyhítő balzsamot nem állítanának.

Mi, magyar püspökök, a megbocsátás jegyében hívunk mindeneket az általános, gyógyító megbékélésre. „Boldogok a bé- kességesek, mert Isten fiainak fognak hívatni'' (Máté 5, 9).