Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

SARLÓS lOLDÜüASSZONY PLÉBÁNIA BUDAPEST, IIL, BÉCSI-ÚT 32. X. Krisztusban Kedves Híveink! Szept. 24-én lesz kereken 900 esztendeje annak, hogy az első marosvári (Csa­nádi)' püspök vértanusággal befejezte erényekben gazdag, áldásos földi életét. Ez az évforduló nem egyedül az ősi Csanádi egyházmegyének ünnepe, megünneplése jóval szélesebb, országos kereteket igényel és érdemel. Nemcsak azért, mivel történeti ada­tok és kikövetkeztetések szerint — egyházmegyéjén kivü! — megfordult, vagy műkö­dött Barcson, Pécsett, Pócsváradon, Székesfehérvárt, Bakonybélben, Diósdon, mai fővárosunk földjén és másutt; hanem azért is, mivel Szent Gellért nemzetünk nagy férítő apostola, kimagasló nevelője és az ezeréves, beláthatatlan magyar vértanu-sor élén az első vérvirág. Van tehát annyira általánosan jelentős ez az évforduló, töl­tött be a Szent olyan nagy szerepet nemzetünk kereszténységének hajnalán, rászo­rulunk annyira az útmutatásaira, amelyek' a minden eresztékében meglazult magyar élet talaján a ma magyarjának kínálkoznak, hogy a ritkán adódó századforduló kap­csán, a múlt eseményeinek mérlegelésével, a jelen idő sebeinek gyógyítási szándé­kával mi, a magyar püspöki kar, komoly szavunkat hallassuk az egész nemzet-kö­zösség színe előtt. Tesszük ezt abban a biztos tudatban és meggyőződésben, hogy 1946-ban, vészesen terhes történelmi időkben Szent Gellérténél biztosabb utat nem mutathatunk, tisztábban világító fáklyát nem gyújthatunk, hivatottabb tanítómestert és kormányost mellétek nem adhatunk. I. Élete a) Velencében. Szent Gellert, mint első térítőink ál­talában, nem a magyar föld és nép szü­lötte. Velencében szüleitett. A vallásos szülők éveken át nem részesültek az any- nyira áhított gyermekáldás kitüntetésé­ben. Csak imádságuk és fogadalmuk ju­talmaként jött a világra az első gyerme­kük, a kis Gellért, akit ép azért korán, már ötéves korában beadtak a velencei bencésekhez. b) Szentföld és Magyarország. Szent Gellértnek eszeágában sem volt Magyarországra jönni és itt az Evan­géliumot hirdetni. Az akkori új Magyar- ország nem örvendett jó hirnévnek és be­csülésnek a nyugati keresztények köré­ben. Annál inkább vágyva-vágyott látni, könnyeivel öntözni a fiatal apát a Szent­földet. A Szentírás-tudományok iránt va­ló lelkesedése is arra ösztönzi, hogy a Szentföldön Szent Jeromos műveit felku­tassa. Édesapja lábanyomát is kereste itt. ő, mint zarándok, társaival a Szentföldön a rabló, pogány arabok fegyveres támadá­sának vált áldozatává. Életét így leélni és vérét is hullatni Jézus és atyja vérehullá- sának a földjén, Szent Gellért forró, he­ves lelkének boldogító álmai közé tarto­zott. Leteszi apáti méltóságát és néhány fellelkesedett bencéstársával hajón elin­dul a dalmát partok frányában a Szent­föld felé. A dühöngő bóra miatt a nehe­zen partra szálló szerzetesek hónapokon át a Szent Andrásról nevezett bencés ko­lostorban vesztegelnek. Itt találkozik Ra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom