Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

Krisztusban Kedves Híveink!

Krisztusban Kedves HíveinkI

A feltámadás megerősödött reményével szólunk hozzátok mi magyar püspökök és a feltámadott Krisztus szavaival köszöntünk benneteket: „Pax vobisu, „Béke veletek/“ Jöjjön el a sóvárgott béke a belső társadalmi megbékélés segítségével és jöjjön a béke olyan békeszerződések által is, amelyek az igazságon és általános emberszereteten alapulva biztosítják a nemzetek hasznos együttműködését.

Tavaszi püspöki konferenciánkon sok veszteségünk mellett megmaradt értékeinket is számba vettük és ezen értékek között legdrágábbként ismertük fel ifjúságunkat, a Ti fiaitokat és leányaitokat, a magyar jövendő hordozóit, akiknek neveltetésétől függ hazánk és kereszténységünk sorsa. A kettőt szeretjük együtt emlegetni, mert mindkettő szeretete egybe van forrv® szivünkben. Katolikus hitünk táplálja magyar hazaszeretetünket, mert arra tanít hogy a hazaszeretet Istentől belénk ojtott és Krisztustól megszentelt érzés és hogy a hazával szemben járó kötelességek Isten törvényeiben találnak szentesítést. Katolikus hitünk képesít a haza önzetlen szeretetére és ez óv meg bennünket a hazaszeretetet eltorzító és veszedelmes túlzásoktól, mint aminők az idegen-gyűlölet, a fajimádat, vagy a haza látszólagos érdekeinek Isten törvényei fölé való helyezése és igy Isten haragjának kihívása. A haza érdekeit kívánjuk szolgálni és a haza fennmaradását biztosítani, mikor ifjúságunkat vallásosan akarjuk nevelni, mert meg vagyunk győződve, hogyha jó katolikusnak neveljük gyermekeinket, akkor jó magyarok is lesznek.

A katolikus nevelés sikerét azonban nehezen tudjuk elképzelni: katolikus iskolák és katolikus hitoktatás nélkül. Időszerű lesz tehát, ha e két nevelési eszközünknek fontosságára felhívjuk figyelmeteket.

I. Kedves Híveink I Az Egyház mindig a nép Istentől rendelt tanítójának tartotta és vallotta magát és azért kötelességet érzett magában, hogy ne csak a hit és erkölcs kinyilatkoztatott tanait hirdesse, hanem iskolákat is létesítsen, melyekben a tudás minden fajtáját közvetítse, felhasználván a világi tudományokat is arra, hogy az embereket Istenhez vezesse. A mai iskolák elődeit a katolikus Egyház létesítette, ő volt az, aki már az első századokban a római birodalomban külön iskolákat állított oly célból, hogy elvonja gyermekeit a pogány iskoláktól, ahol a bálványok tiszteletét és a hamis istenek erkölcstelen történeteit tanították. Ezeket az első keresztény iskolákat csukatta be a hitehagyott Juliánusz császár (t 363), hogy így a kereszténységet tönkre tegye. Nagy Károly korában, Krisztus után 600 körül, plébániai iskolákat létesített az Egyház, miután már jóval előbb feltűntek és mind jobban terjedtek a kolostori és a káptalani iskolák, melyekben nemcsak hittant és egyházi éneket, de írást, olvasást, számolást és középfokú ismereteket is tanítottak. A XII. századiól kezdve az Egyház az egyetemek létesítésével tündöklött és a mi kiváló és nagyhírű egyetemünket, a budapesti tudományegyetemet is, egyházi férfiú, a nagy prímás, Pázmány Péter alapította 300 évvel ezelőtt. Az ujabbkori és különösen a szegényekre kiterjedő népoktatás legbuzgóbb kezdeményezői és terjesztői papok és szerzetesek voltak, igy pl. Néri Sz. Fülöp (t 1595), aki Róma szurtos utcagyermekeit gyűjtötte maga köré és tanította, De La Salle Sz. János (t 1719), aki népiskolákat létesített és ezeknek céljára megalapította az első tanítóképzőt. Ugyanő ipari és vasárnapi tanonciskolákat hozott létre