Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

V.

A Boldogságos Szűz Mária, a nagy hathatós engesztelő, együttszenvedő miérettünk, a fájdalmak férfiának fájdalmas anyja. Mily felemelő, hogy mi is a Bűnösök Szószólójával és Menedékével engesztelünk. Mindent Máriával, Máriában és Mária által.

A szentek koruk bűneit magukra vették. Assisi szentje a szegénységgel kora szociális bűneit engesztelte; Szent Margitunk a tatárjárás korának magyar bűneit törlesztette 28 éves életén át, mint nemzete vezeklője. Depau! Szent Vince lekapcsolta a gályarab kezéről a bilincset, elengedte a családjához azzal, hogy a maga kezére rakatta azt.

Sok ismert és sok ezer névtelen szent van az engesztelők között. Mint Prohászka püspök mondja, olajat csepegtetnek Jézus sebeire; könnyekkel öntözik a piszkos, bűnös földet. Mint ahogy az ég harmattal megmossa s napsugárral letörli az erdőt, a mezőt; úgy a Jézust szerető lelkek égi imákkal s a résztvevő áhitat könnyeivel permetezik s mossák meg a bűnös világ útjait.

A legszebb lélek hozza a legnagyobb áldozatot; de a legnagyobb vezeklés is csak úgy érték, ha Jézus keresztáldozatával egyesítjük.

Az engesztelés az egész emberi nem feladata. Térjetek hozzám és megszabadultok, föld minden határai. Nekem hajol meg minden térd és esküszik minden nyelv (íz. 45, 22—24).

A megértő hívek nagy seregét hívjuk piébániáról-plébániára, helységről- helységre, valamint a papságot, továbbá a férfi és női szerzetesházakat, egyelőre 1946 ra, amikor látjuk a bűnözönt, nagy Ínségben élünk, sorsdöntő békekötés előtt állunk, nagy megpróbáltatásoktól reszketünk és mások még nagyobb szenvedéseinek vagyunk kortanuk Rengeteg a szenvedés és szenvedő, de nagyobb baj, hogy kevés az Isten szemébea az érdemszerző, értékes szenvedés és szenvedő.

t Engeszteljük tehát a megbántott isteni fölséget, vezekeljünk a bánatról mit sem tudó bűnösök helyett, még pedig a közösség nevében közösen. Nemcsak imádsággal, hanem böjttel és alamizsnálkodással is.

I. Az engesztelés közösségi eszközei:

1. az ájtatosságok : szentórák, szentségimádások, rózsafűzércsoportók;

2, triduumok, ünnepségek. Pl. az idei keresztjáró napoknak az eddiginél — gondos

előkészítés után — jelentősebb látogatottságával és elmélyítésével.

A plébániák a hó első péntekével kapcsolatban rendezhetik meg a havi háromnapos engesztelést: csütörtök este litánia szentbeszéddel és gyóntatással; pénteken szentséges mise, közös szentáldozás. Első szombaton (Fatima szellemében) szentmise rózsafűzérrel, szentáldozással; vasárnap szentségimádási óra az engesztelés jegyében.

II. A vezeklés módjai egyénenként, havonta egy-egy napon ;

1. a lelki magány, a világtól visszavonulás, a szórakozás helyett az állapotbeli kötelesség gondosabb teljesítése;

2. önmegtagadás, még pedig annyi, amennyit a test egészsége megenged és a lélek

buzgósága kíván; 1946-ban — felmentés idején is — a negyvennapi és a többi böjt buzgó megtartása, a nehézségek panasztalan viselése;

3. aiatnizsnálkodás az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlásával.

Hangsúlyozzuk a kegyelemáilapot fontosságát, mert csak a halálos bűntől mentek vezekelhetnek és engesztelhetnek másokért. Az Úr mondja: „A kegyelemidőben meghallgatlak téged“ (íz. 49, 8.)

Nem új egyesület ez, hanem mozgalom, de még inkább élet. A vezeklés és engesztelés szelleme átlengi egyéni, családi és más közösségi életünket. Oly kevés kellene hozzá ; élni a katolikus hitet, ebben tökéletessé tenni a szürke és keresztes hétköznapokat. Szeretetben, Jézus Szive szelídségében és alázatosságában, a Szűzanya egyszerűségében.