Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

X. 2138. sz. A SzentJobb itthon. Nagy örömmel és boldogan jegyzem fel és teszem közzé itt is, hogy első apostoli Királyunknak Szent Istvánnak épségben meg­őrzött dicső jobbja, legdrágább vallásos és nemzeti ereklyénk, számkivetésből, szinte csodával határos módon és időben, e hó 19-én esti 7 órakor visszakerült hozzánk. A Szent Jobbot megtalálása után a győztes hadsereg Rohnacker András salz­burgi érsek úr őrizetére bízta. Innen a Szent Jobb őrének kérése alapján, a nemzetgyűlés elnökének és a magyar kormánynak — ne­vezetesen a miniszterelnök, a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter és a miniszterelnökségi államtitkár uraknak — megértése és támo­gatása mellett a budapesti amerikai missió­nak több tagból álló külön fényes tiszti küldöttsége, kikérvén a Szentséges Atya beleegyezését és intézkedését is, minden nehézséget áldozatkészen leküzdve, a jelzett időpontban hirtelen hazahozta. Ennek az örvendetes eseménynek híre a székesfővárosban futótűzként pillanatok alatt, de a rádióbemondás nyomán órákon belül országszerte is elterjedt. — A Szent Jobb át­adásának ünnepélye, annak részletei a rádió helyszíni közvetítéséből ismeretesek. A Szent Jobbot Szent István király kö­vetkezőnapi ünnepén már diadalmas menet­ben körülhordoztuk a székesfőváros utcáin. A körmenetben óriási hívő sereg vett részt, mély tisztelettel és könnyező szemmel sze­gélyezte a szent ereklye útját. A Szent Jobbnak visszakerülése elesett- ségünkben, keserves megpróbáltatásunkban, mérhetetlen szegénységünkben és nagy bi­zonytalanságunkban a szörnyűséges háború e borzasztó következmenyeinek kereszt­hordozásában, felemelést, vigasztalást, re­ményt és bíztatást hozott és nyújt. A mindenható Isten és mindazok iránt, akiknek a Szent Jobb sértetlen visszakerü­lése körül bárminő részük van, hálával el­telve örvendezünk annak, hogy ismét köz­tünk van az áldó Szent Jobb, mely nemze­tünk felett immár ezer esztendő óta állan­dóan őrködött és továbbra is áldását fogja szórni erőfeszítéseinkre, amelyekkel orszá­gunkat a kipróbált és megingathatatlan szent- istváni vallás erkölcsi alapokon a haladó kor követelményeinek megfelelően újra fel­építeni akarjuk. Szeptember hónapja az új iskolaév és különösen faluhelyen, egy új munkaév kez­dete A tanulók rövidebb pihenő után újra megkezdik tanulmányaikat; a hívek pedig megerőltető nyári munkáik után már jobban ráérnek arra, hogy a szorosan vett vallási kötelességeken felül az egyesületi életben is résztvegvenek és kulturális vágyaikat bőveb­ben kielégíthessék. Nemzetünk elesettségében és nehéz hely­zetében ki nem látná, hogy milyen fontos a nevelés munkája? A háború és az össze­omlást követő események megdöbbentően meglazították az erkölcsi felfogást. A lelki­ismeret szavát sokaknál elnyomja a létért való küzdelem gondja, a felelőtlenség, az önzés és a felburjánző rossz példa. Ez ellen mindenképen tenni kell, mert így pusztulása felé haladna nemzetünk. Azért, ha talán meg­sérült épületekben és szükséghelyiségekben is, kezdjék meg mindenhol idejében a taní­tást. A fogékony és a nehézségekben meg­komolyodott ifjú lélek jó talaja lesz tanító és nevelő munkánknak a körülmények mos- tohasága közt is. Katolikus iskoláink tanítóit bizalommal kérem, tegyenek meg mindent, hogy isko­láink jó hírüknek megfelelően továbbra is lelkesen teljesítsék tanító-nevelő feladatukat. Ha valaha nemes hivatás volt tanítónak és nevelőnek lenni, akkor különösen ma az, amikor egy nemzetet elesettségéből kell talpraállítani, és jövőjét újabb századokra megalapozni. Érvényesítsék munkájukban a modern pedagógia összes helyes és kiforrott előírásait és útmutatásait, de támaszkodjanak arra a régi és egyszerű alapszabályra, amelyet Szent Ágoston úgy fejez ki, hogy a tanítónak 10 2048. sz. Új iskolai és munkaév.

Next

/
Oldalképek
Tartalom