Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XV.
Tudjuk nagyon jól, fentebb rá is mutattunk már, hogy magyar földön vészesen megfogyatkoztak az élelmiszerkészletek, hisz a ragadozó háború eleszi népünk elől azokat, főként a főbb útvonalak mentén nagy a letárolás. De most, amikor már minden erőfeszítést, még pedig kellő idejében megtettünk a külső segítségért és az, főként a helyzeti bizalmatlanság okán, nagy késéssel csak kezdeti cseppként jelentkezik, az S. 0. S. jeleket rövidebbre kell fognunk, magunknak is ki kell vennünk részünket az életmentés keserves, de mellőzhetetlen munkájából, főként azokon a tájakon, ahol a gyötrelmes semminél valamivel mégis csak több maradt az általános pusztulásból, mint másutt. Itt az igazi keresztény, ha méltó erre a szent nevezetre, nem retten vissza attól, hogy az utolsó falat kenyerét kettétörje és megossza, két köntösből az egyiket odaadja, sőt követi Szent Mártont, aki, még mielőtt megkeresztelték volna, egyetlen katonaköpenyét kardjával kettévágja, hogy egyik felével a város kapujában didergő koldust betakarhassa. A vidéktől a következő segítségeket kérjük bizalommal az irgalmas Jézus nevében. 1. A Karácsonyra kért szeretetcsomagok további küldését a Karitász Központ (Budapest, IV. Veres Pálné-u. 9. I. em. 2.) címére. Ez legyen a szív jeligéje: „Csak egy csomagot az éhező budapesti testvéreknek“. — Ti azt el tudjátok gondolni, mit jelent hosszú hetek kietlenségében és éhezésében, ha az édesanya az üres levesek szüntelen folyamatában gyereknek, öregnek nyújthat valami csekélyke ennivalót is. Eddig is szép és felemelő volt ez a segítség; Isten áldása legyen a küldőkön! Kérve kérjük, folytassátok! 2. A 4—14 éves korú fővárosi fiúk és leányok teleltetését kérjük. Családonként fogadjanak el a jószivűek egy-egy gyermeket, aki a kellő korban természetesen jár iskolába, de segít az otthoni munkában is. A gyermekek a gondosabban nevelő családokból kerülnek ki. Derék katolikus tanítónők kisérik, ellenőrzik őket. Nem töretlen ez az út. Ezen a télen 1500 gyermeket láttak így vendégül Baranya és Somogy vármegyék melegszívű katolikusai. Megemlítjük, hogy mindegyik gyermek 5 kg. sót visz a vendéglátó családnak némi viszonzáskép hatósági forrásból. Nem reménytelen most sem az irgalom mezeje. Nagyszámú vidéki fiatalember tanul a fővárosban az egyetemeken, akiknek nincs létfenntartásuk. A Katolikus Diák- actio a fővárosi, gondokkal telt vendéglőkben is nagyszámú, ha mindjárt szegény ebédet is tudott most biztosítani számukra. így segíti a falu a várost, a város a falut, de mindig az irgalmas Jézus nevében, a hitnek és nemzetünknek szent közösségéber. Jól ismeritek az Evangéliumból, hogy Jézus egy alkalommal napokon kérésziül a galileai tenger mellett a hegyen ülve gyógyított és tanított. Egyszercsak könyörületesen azt mondja összehívott tanítványainak: „Szánom a sereget, mert már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök; és nem akarom étien elbocsátani őket, hogy el ne fogyatkozzanak az úton“. A tanítványok kifogásként a készlet csekélységét és a rászorulók sokaságát emlegették. Jézus mégis segített végtelen könyörület- tel és hatalommal (Mt. 15, 29—38). Bennünk, keresztényekben hiányzik Jézus végtelen hatalma, de könyörület, Istennek hála, van és ez a kevés készlet mellett sem engedi, hogy a Miatyánk gyermekei, a mi testvéreink étien, nyomorban elfogyatkozzanak és kevesen maradjanak meg a magyar életuton. Amit tudtok nyújtani, az őskeresztények példája szerint adjátok az Egyházon keresztül! /
