Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XII.
XII. 2900. sz. Főpásztor kinevezése. Istennek hála, megszűnt az ősi esztergomi főegyházmegye árvasága. Van új főpásztorunk, van atyánk, van a magyar katolicizmusnak feje, van az országnak hercegprímása. XII. Pius pápa Őszentsége az esztergomi érseki székre, mely egyben prímási is, kinevezni kegyeskedett MINDSZENTY JÓZSEF veszprémi püspök urat. Folyó évi március 31 -i körlevelemben ezt írtam: „Adja az Úr, hogy főegyházmegyénk kormányzatát mielőbb átadhassam új főpász- torunknak. aki után vágyakozunk, akit szeretettet várunk és akinek eljöveteléért imádkozni fogunk.“ Imádságunk meghallgatást, vágyakozásunk teljesülést nyert és most a várakozás nehéz ideje alatt felfokozott szeretettel sietünk új főpásztorunk elé. A kinevezés örvendetes hírének jelen hivatalos közlésekor nyomban új főpásztorunk elé viszem a főegyházmegye összes papjai és hívei nevében és részéről a hódoló tiszteletet, a gyermeki szeretetek az őszinte engedelmességi készséget. Ragaszkodó és követő fiai és gyermekei kívánunk lenni és leszünk mindnyájan. Bizalommal kérjük, fogadjon minket atyai szeretetébe, szeressen minket úgy, miként szerette volt plébániai híveit, akik között az Isten országának kiépítéséért lankadatlanul és rendíthetetlenül dolgozott, küzdött, miként szerette veszprémi papjait és híveit, akik között a legsúlyosabb időkben fáradhatatlanúl és minden nehézséget leküzdve járt-kelt, hirdetvén az üdvös tanítást, szüntelenül hintvén a buzdítás és vigasztalás igéit és cselekedvén a jót. Ennek az üdvös főpásztori munkának folytatásában erőszakos elhurcolással, jogtalan és igazságtalan fogságbavetéssel akarták akadályozni, de célt nem értek, mert míg ez a kegyetlen és gyászos cselekedet örök szégyene marad a hatalom akkori gyakorlóinak,
