Circulares litterae adioecesanae anno 1944. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Püspökkari Körlevél Magyarországi Boldog Margit Szenttéavatásáról
JARIÓS BOLDOGASSZONY PLÉBÁNIA DUDAPEST, III., BÉCSI-ÚT 32. Püspökkari Körlevél Magyarországi Boldog Margit Szenttéavatásáról. Krisztusban Kedves Híveink / Amire az egész magyar nemzet közel hétszáz esztendőn keresztül epedve várt: azt mindnyájunk kimondhatatlan örömére kegyesen megadta XII. Pius Pápa Őszentsége, mikor 1943. július 23-án elfogadta és legfőbb tanítói hatalmával jóváhagyta a Szertartások Szent Kongregációjának azt az alázatos előterjesztését, hogy árpádházi vagy magyarországi Boldog Margit, akit a magyar nemzet gyönyörű szép élete és csodái miatt szent halála napjától fogva egészen mostanig megszakítás nélkül Szentnek nevezett és Szentnek is tisztelt; szakadatlan kultusza cimén — rendkívüli eljárással — hivatalosan is a Szentek sorába iktattassék. Hiszen úgy talán egy Szentnél sem bizonyítható, hogy tisztelele boldog halála napjától fogva meg nem szakadt soha, mint magyarországi Szent Margitnál, akit nemcsak hazánkban, hanem — kivált régente — sok helyen a külföldön is, nevezetesen Ausztriában, Olaszországban, Sváéban és más országokban szintén Szentnek tiszteltek. Mikor a mindent végpusztulással fenyegető második világháború közben hazánkba megérkezett az örömhir, hogy Szentséges Atyánk magyarországi Boldog Margitot a mennyei dicső Szentek sorába iktatta, vagyis hogy nyilvános tiszteletét az egyházi törvénykönyv ide vonatkozó jogszabálya1 értelmében az egész világra kiterjesztette: akkor, Kedves Híveink, összedobbantak a magyar szivek, mert új Szentünk csodálatosan szép, imádságos, erényes és önmeglagadó életének minden mozzanatából nyilvánvaló az a Szent Domonkos Rendjében hármas szerzetesi fogadalommal is megerősített szent elhatározása, hogy királyi szülőinek ígéretéhez a maga részéről is hozzájárulva, ártatlan, de másokért mégis vezeklő életét engesztelésképen nagylelkűen feláldozza az Istennek, hogy magyar hazánk a tatárok borzalmas pusztításai után el ne tűnjék a föld színéről, hanem hogy tovább is fennmaradjon és megszilárduljon. Szeretnénk reményleni és bízunk is benne, hogy amint Boldog Margit, nemzetünk engesztelő áldozata, Istennél való hathatós közbenjárásával hétszáz esztendővel ezelőtt csakugyan megmentette magyar hazánkat a tatárok további betöréseitől és a végpusztulástól : immár Isten Szentjeinek dicsfényével ékesítve, most is megmenti azt, ha mi magunk is buzgón kérjük új Szentünket és ha helyesen tiszteljük őt, vagyis, ha egyéni és közösségi vonatkozásban az ő ragyogó példájára szintén imádságos, erényes, önmegtagadó és áldozatos életet élünk, mert a Szentek helyes tisztelete életük utánzásában és erényeik követésében áll. Krisztus Egyháza, Kedves Híveink, aZ apostoli hagyományokra, a Szentatyák egybehangzó tanítására, valamint a szent zsinatok határozataira támaszkodva, kezdettől fogva tanította és most is tanítja, hogy különösen tisztelnünk és segítségül kell hívnunk a Szenteket, akik, mint Isten szolgái, erkölcsileg töké1 Can. 1277, § 2.
