Circulares litterae dioecesanae anno 1943. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
Nr. 3817. Dubia circa canones. 3023. sz. Anyakönyvi kivonatok kiállítása. Emi Patres Pontificiae Commissionis ad Codicis canones authentice interpretandos, propositis in plenario coetu quae sequuntur dubiis, responderi mandarunt ut infra ad singula: I— DE DELEGATO EPISCOPALI QUOAD MATRIMONIA D. An Delegato episcopali, cui conceditur facultas delegata ad universitatem negotiorum iuxta canonem 199 §-l, hoc ipso concessa intelligatur vel saltem concedi possit delegatio generalis ad assistendum matrimoniis, attento canone 1096 § 1. * R. Negative. II— DE CURATORE DEMENTIS D. I. Utrum vi canonis 1651 § 1 ad curatorem dandum iis, qui rationis usu destituti vel minus firmae mentis sunt, requiratur regulare iudicium, an sufficiat Ordinarii, praevia eiusdem prudenti inquisitione. II. Utrum denuntiatio citationis et communicatio sententiae, de quibus in canonibus 1712 et 1877, fieri debeant ipsi rationis usu destituto aut mente infirmo, an eorumden curatori legitime constituto. R. Ad I et II: Negative ad primam partem, affirmative ad secundam. Datum Romae, e Civitate Vaticana, die 25 mensis Januarii 1943. Card. M. Massimi, Praeses. — L. -j- S. — I. Bruno, Secretarius. A katonai és leventecélokra, továbbá a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazolás céljaira kért anyakönyvi kivonatok oly nagy tömegét kérik az érdekeltek a lel- készi hivataloktól, hogy az már rendes lelkipásztori munkájukat is veszélyezteti. Ennek részbeni elkerülésére a következő felvilágosításokat és utasításokat adom. Az 1<S9.5 utáni adatokra vonatkozólag általában nem kötelesek díjmentesen anyakönyvi kivonatokat kiadni. Ez az állami anyakönyvi hivatalok feladata. Kivételes eset az, ha az állami anyakönyvi bejegyzéstől eltérőleg katolikus valláséi a kérelmező, mert közben meg- keresztelkedett és e tény az állami anyakönyvekben még nem jegyeztetett lel. Amennyiben e kivételtől eltekintve valaki 1 mégis kér ebből az időből anyakönyvi kivonatot a fenti célokra, azt csak a zsinati határozatokban megállapított rendes díjazásért kaphatja meg. A honvédelmi miniszter 12.200/EIn. 1910. sz. rendelkezésével úgy intézkedett, hogy abban az esetben, amikor a felmenők egy helységben születtek, illetőleg kötöttek házasságot, az egyházi anyakönyvek vezetésére hivatott, hatóságok nem kötelesek az egyes személyekről külön-külön okmányokat kiállítani, hanem egg kimutatásban (családi értesítő, származási kimutatás, illetve bizonyítvány) összesítve tüntethetik fel az összes felmenőket. Amennyiben az ilyen kimutatás a hitelességhez megkövetelt összes kellékekkel (a kiállító hatóság megnevezése, anyakönyvekre való hivatkozás, pecsét, keltezés, a kiállító aláírása) rendelkezik és feltünteti mindazokat az adatokat és személyeket (főképen pedig azok születési és keresztelési idejét), amelyek a származás elbírálására szükségesek, ugyanolyan bizonyító erővel bír, mint az egyes személyek születési és házassági anyakönyvi kivonatai. A rendelkezésnek megfelelő családi értesítő tehát ennek következtében akadálytalanul kiállítható. A honvédelmi miniszter arról is értesített, hogy a származások igazolása terén eljáró parancsnokságok már 1939- ben utasítást kaptak az igazoló okmángok visszaadására az igazoló eljárás befejez- tekor. Intézkedett az iránt is, hogy oly esetekben, amikor a család több tagjának igazolása szükséges, viszont az anyakönyvi kivonatok csak egy példányban állnak rendelkezésre, a családfő, vagy a család legidősebb tagja az általa szükséges példányszámban csatolandó másolatok beterjesztése mellett az okmányokat a hadtestparancsnokoknál működő okmányhitelesítő bizottságoknál hiteles másolatokban a kívánt példányszámban megkaphassa. Ezt a körülményt közöljék a kérelmezőkkel. Az okmányok csökkentésére irányuló kérelmemet méltányolva a honvédelmi miniszter 1910/Eln. 1943. sz. alatt értesített, hogy bár a származások elbírálásának alapját a nagyszülők születéskori vallási hovatartozandósága adja, „átérezve és méltányolva a nehézségeket, melyeket az okmányok beszerzése külö3
