Circulares litterae dioecesanae anno 1941. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
52 szlovák jogszabályok alapján megállapították (megváltoztatták), vagy akinek vallását az anyakönyvbe a jelen rendelet hatálybalépése előtt olyan megegyezés alapján jegyezték be, amely nem felel meg az 1. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. (2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a gyermek vallásául olyan vallást állapítottak meg, illetőleg jegyeztek be az anyakönyvbe, amely a magyar jogszabályok szerint sem nem bevett, sem nem elismert vallás. A jelen rendelet nem érinti annak a vallását, aki a jelen rendelet hatálybalépésekor tizennyolcadik életévét már betöltötte, úgyszintén annak a vallását sem, akinek a vallása az 5.900/1939. M. E., illetőleg az 1.440/ 1940. M. E. számú rendelet alapján már ineg- állapíttatott. 3. §• A jelen rendelet rendelkezéseit a visszacsatolt kárpátaljai területen kötött megegyezésekre akként kell alkalmazni, hogy az 1938. évi november hó 2. napja helyett az 1939. évi március hó 14. napját, az 1938. évi november hó 3. napja helyett pedig az 1939. évi március hó 15. napját kell érteni. -aM 4. §. 18 A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; hatálybalépése az 5.900/1939. M. E. és az 1.440/1940. M. E. számú rendelet rendelkezéseinek hatályát nem érinti. Budapest, 1941. évi november hó 14-én. Bárdossy László s. k., m. kir. miniszterelnök.“ Utasítom a visszatért területek lelki- pásztorait, hogy a rendelkezést híveikkel mielőbb közöljék, az összes reverzálisok bejegyzését szorgalmazzák és ha szükségesnek látszik, személy szerint is figyelmeztessék vegyes házasságban élő híveiket, hogy a gyermekeik vallására vonatkozó megegyezést minél előbb bejegyeztessék. 8474. sz. Decretum de alumnis admittendis in Seminarium vel ir familiam Religiosam. Consiliis initis inter S. Congregationem de Religiosis et S. Congregationem de Seminariis et Studiorum Universitatibus, decreta ^-sunt quae sequuntur: i Antequam in Seminarium admittantur qui, quocumque titulo, ad familiam Religio- . sam pertinuerint, Ordinarius ad Sacram Con- gregationem Me Seminariis et Studiorum Universitatibus recurrat, quae de iudicio suo Ordinarium certiorem faciet, peractis iis omnibus quae casus ferat. Itemque antequam familiae Religiosae adscribantur qui quavis de causa, e Seminario egressi sint, Superiores Religiosi ad Sacram Congregationem de Religiosis recurrant, quae de suo iudicio Superiores certiores faciet, peractis iis omnibus quae casus ferat. Quae omnia Ssmus D. N. Pius Div. Prov. Papa XII approbare atque confirmare dignatus est atque publici iuris fieri mandavit. Datum die 25 mensis Iulii a. 1941. V. Card. La Puma, Praefectus.-j- Fr. L. H. Pasetto, Secretarius. I. Card. Pizzardo, Praefectus. E. Ruffini, Secretarius. Saepenumero in tot rerum calamitatibus, quibus undique premimur, Ssmus Dominus Noster Pius Pp. XII populum Christianum ubique terrarum effusa caritate adhortatus est, ut publicas privatasque preces effundat pro praesentibus societatis humanae necessitatibus et praesertim ad populorum pacem conciliandam, Divini Magistri promissiones recolens: „Petite et dabitur vobis, quaerite et invenietis, pulsate et aperietur vobis“ (Matth. VII, 7; Luc. XI. 9). Hunc quoque in finem idem Ssmus Dominus Noster, Motu proprio Norunt profecto diei 27 Octobris 1940, Eucharistica Sacrificia ubique terrarum offerri iussit, quum nihil magis valeat „ad Numinis maiestatem placandam propitiandamque quam Eucharisticum Sacrificium, quo ipse humani generis Redemptor in omni loco sacrificatur et offertur . . . oblatio munda“. Divinum enim Sacrificium quod in Missa peragitur et in quo, docente Tridentina Synodo: „idem ille Christus continetur 'et incruente immolatur, qui in ara Crucis semel se ipsum cruente obtulit“ (sess. XXII. cap. 2), non solum laudis et gratiarum actionis, sed etiam vere propitiatorium est tam pro vivis quam pro defunctis. Quapropter populi Christiani in saeculorum cursu nunquam destiterunt ut tam pro sui ipsorum necessitatibus quam pro fidelibus in Christo defunctis nondum ad plenum purgatis, a solis ortu usque ad occasum, haec oblatio munda offerretur, eidemque frequenter ac devote interessé consuevissent. At, fide ac pietatis studio languescentibus, omnes norunt sanctissimum hunc morem in dies intermitti, atque fideles complures, divinarum rerum amore posthabito, Missae Sacrificium nec uti oportet colere, nec sicut antea pro suis necessitatibus ac defunctorum suffragiis ut applicetur ferventer curare, dum ad alia minus salutaria haud raro se convertere non dubitent. Quapropter haec Sacra Congregatio Concilii, de speciali Ssmi Domini Nostri Pii Pp. 8475. sz. Instructio de fidelibus exhortandis ut Missae Sacrificio frequenter ac devote intersint.
