Circulares litterae dioecesanae anno 1941. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
12 A gondviselésbe vetett hitünk első alappillére Isten mindenhatósága, mert a végtelenül hatalmas Isten képes arra, hogy gondot viselhessen ránk. Valóban nincsen semmi, amit nem Isten alkotott volna. Nem kellett Neki segítő és elővarázsolta a csillagok mérhetetlen nagyságú világát éppúgy, mint az emberi szemmel nem is látható teremtmények milliárdjait. Ahová csak nézünk, teremtményei népesítenek be minden zugot. Es ez a teremtés nemcsak egyszeri alkotás; Isten állandóan kezében tart mindent és mindenkit. Ha teremtő és fenntartó erejét visszavonná, minden a semmiségbe sülyedne, amint a patak is kiszárad, ha elszikkad a forrás. Az egyéni és a nemzeti élet is mindenestül az 0 kezében van, mert a teremtéssel együtt törvényt is adott, amelyet akár öntudatlanul, akár tudatos szolgálattal mindennek és mindenkinek meg kell valósítania. Milyen megnyugtató igazság ez a gondviselés szempontjából is. Az évezredek és talán millió évek változásában van Valaki, aki mindent, az egyes embert és nemzetet is kezében tart s mindennek irányt szab. Nem a vaksors vezet tehát, nem a hatalomra törtető emberek döntik el végleg életünk sorsát, hanem az évezredeket és a legárvább emberszívet is erős kézzel átfogó nagy Isten. Igaz, gyakran nem tudjuk megállapítani, bogy adott esetben miért épp így, vagy amúgy vezet, de megnyugtató, bogy Az irányít, akié jog szerint is életünk, történelmünk és egész világunk. Lehet, hogy kedvünk ellenére történik valami, hogy váratlan egyéni vagy nemzeti csapás sújt le ránk, mégis vigasztaló és bíztató, hogy erről a bajról és csapásról mindnyájunk Ura is tud, aki a csapások ellenére, sőt épp azok felhasználásával éri el a nekünk is legjobban megfelelő célt. A gondviselés tudatának másik alappillére Isten végtelen bölcsessége, mert a végtelenül bölcs Isten játszi könnyedséggel méri fel az életek milliárdjait. Valóban így van. Aki alkotott és kézben tart mindent, nemcsak erejét mutatja, hanem nagyszerű tervek megvalósítására is vezeti a világmindenséget éppúgy, mint az embereket vagy nemzeteket. Nem kell mélyen kutató szem ahhoz, hogy az ember felfedezze a teremtés elbájoló szépségét, csodálkozzék bámulatos rendjén és megdöbbenjen szinte elképesztő célszerűségén. A természetnek valóban tudós kutatói meghatódva állnak az Alkotó bölcsességet sugárzó nagysága előtt. Annál is inkább, mert az isteni bölcsesség rendszerint szinte játszva, minden rendkívüli beavatkozás nélkül, egyedül teremtményekbe ojtott törvényeinek felhasználásával biztosítja tervei megvalósítását. Az egyes emberek élettörténete is mutatja a bölcs Isten vezetését, ha szenvedélyektől, különösen pedig a tisztánlátást teljesen elvevő elkeseredéstől mentesen figyeljük. Ha tanulni vágyó szemmel kinyomozzuk a gondviselés útjait, mennyi mindennek megtaláljuk fontos helyét életünkben, amit annak idején a legnagyobb idegenkedéssel fogadtunk. Sohasem szabad természetesen szem elől téveszteni az élet igazi célját: a földön az Isten szolgálatát, az örökkévalóságban Isten bírását. Akkor kanyargósnak látszó életűtakról derül ki, hogy későbbi életszakaszok számára kitűnő előkészítésül szolgáltak. Csak gondolkodásunk szűk köre miatt láttunk néha veszve mindent. A parányi ember ugyanis Isten utainak csak rövid szakaszát fogja át pillantásával. A jelenből alig egy kis kört lát, a múlt hamarosan homályba vész, a jövőt pedig a titokzatosság fátyola födi előle. Ezért nem is tudjuk elképzelni, hogy a bölcs Isten, aki az egész világot és minden ember életét maga előtt látja, milyen különböző módokon tud gondoskodni rólunk. És a nemzetek, különösen pedig hazánk élete, mi mást mutat? Ezer év változatos, küzdelmekkel, felemelkedéssel és zuhanásokkal tarkított sorsa, melynek végén mégis csak vagyunk és erősödünk, nem láttatja meg velünk, hogy a bölcs világrendező és történelmet alakító Isten hogyan fizet és mikép készít elő új feladatokra? Milyen vigasztaló, hogy a gondviselő Isten mindent tervei vonalába tud állítani. Teremtményei gyengeségét számontartja, hatalmát munkába fogja, szenvedését megtermé-
