Circulares litterae dioecesanae anno 1939. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VI.
29 rületek Tiszt. Papjainak figyelmét ezen oltáregyesületekre. Karolják fel, illetőleg alakítsák meg újra azokat és állítsák vissza az összeköttetést a budapesti központtal. Esztergom, 1939. február 24. 2674. sz. Lelkicsokor a Szent- atyának. Az Actio Catholica hitbuzgalmi szakosztályának kezdeményezésére a fentebb meghirdetett római nemzeti zarándoklat a magyar katolicizmus lelki csokrát fogja átnyújtani Krisztus helytartójának, amelynek elkészítésében Magyarország minden plébániája, minden jámbor társulata részt kell, hogy vegyen. E célból elrendelem, hogy a főegyházmegye minden plébániája a helyi Actio Catholica segítségével vegyen részt e lelkicsokor gyűjtésének munkájában. A munkának külsőségei, amelyek egyben ennek tartalmát is megértetik, a következők : A lelkicsokor készítésében minden katolikus részt vehet, aki XII. Pius pápáért és az Ő szándékára valami imát, vagy ájtatosságot végez, és pedig legalább egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. (Természetesen ezen felül az egyén buzgóságára bízandó, hogy többet is tegyen.) Aki legalább valamit imádkozott a pápáért, írja alá á plébánia lelkicsokros ívét. A lelkicsokros ív jobbminőségű, szokásos alakú írópapíron készüljön, amilyent a plébániai irodák is hivatalos beadványaiknál használnak. Az írópapír felső részének johb oldalára írassék fel ß plébánia neve, alája pedig a következő: „Őszentsége XII. Pius pápáért és szándékára imádkoztunk:“; utána írják alá nevüket mindazok, akik e lelkicsokor imáiban résztvettek. Csak a nevüket, hogy mit végeztek, azt már nem. Arra is ügyelni kell, hogy az írópapír oldalain legalább 1—IV2 cm margó legyen. Ezeket az íveket összegyűjtve, május 20-ig minden plébánia küldje be a főegyházmegyei irodának, ahonnan továbbítani fogjuk Budapestre, az Actio Catholica Központjához, hogy olt több kötetbe beköttessék és a zarándoklat magával vivén, átadhassa Öszenlségének. Esztergom, 1939. április 19. 2673. sz. Egyházközségek politikai községi segélyezése A nm. püspöki kar ismételten foglalkozott a politikai községek költségvetéseit felülvizsgáló miniszterközi bizottságokban az ér- 1 dekelt egyházközségek képviselői számára biztosítandó képviselet kérdésével s ebben az ügyben a m. kir. kultuszminiszter úr is eljárt az illetékes m. kir. belügyminiszter úrnál, aki 285.898/1937. III. b. ii. 0. sz. átiratában közölte, hogy a miniszterközi bizottságok utasítást kaptak arra, hogy az egyházak képviselőit olyan esetben, ha a hitvallásos iskolát a politikai község tartja fenn vagy segélyezi, a tárgyalásokba vonják be. Különösen súlyt helyeznek a bizottságok az egyház képviselőjének meghallgatására akkor, ha az iskolai költségvetésen változtatni kell, vagy pedig a község iskolafenntartói kötelezettségének jogi alapjait akarják megvizsgálni, amihez a legtöbb esetben az egyház birtokában levő eredeti okmány betekintése is szükséges. Arra, hogy az egyház képviselete a miniszterközi bizottságban hivatalból helyet foglaljon, a jelenlegi jogszabályok nem nyújtanak lehetőséget, mivel az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló 1927: Y. t.-c., amelynek alapján a községek költségvetésének felülvizsgálata történik, a szükséges intézkedések megtételére a belügyminisztert hatalmazta fel, aki a pénzügyminiszterrel egyetértve jár el. Fentiekről tudomásulvétel és megfelelő miheztartás végett azzal értesítem a Tisztelendő Papságot, hogy olyan esetben, ha a politikai község katolikus iskolai célú, vagy más egyházi természetű szolgáltatásainak biztosítása végett szükséges, a vármegye alispánja útján a meghívásukat kérhetik. Egyébként, amint a belügyminisztérium állásfoglalásából kitűnik, maguk a bizottságok is meghívják az egyház képviseletét, ha annak szükségét fennforogni látják. A bizottsági tárgyalásra vigyék el a szükséges okmányokat és bizonyítékokat. Esztergom, 1939. április 19. Az egyházzenei rendelkezések (X. Pius pápa „Inter pastoralis officii“ motu proprioja II. 3.) eltiltja a teatrális zenének templomi használatát. Ez a zene szép muzsika, de csak a maga helyén, a színpadon. Templomainkba azonban nem való. Ebből kifolyólag tilos operák és egyéb zenés színdarabok részeit templomban előadni. All ez a tilalom a nászindulókra is. A jövőben tehát a plébános urak fokozottan ellenőrizzék ennek a tilalomnak a betartását. Gyakorlatilag nem lesz nehéz a híveket meggyőzni, ha elmondjuk nekik, hogy Wagner „Lohengrin“-jében a nászinduló gyilkossági kísérletet, meg egy emberölést és a házastársak elhidegülését vezeti be. Mendelsohn „Szentivánéji álom“ c. operájának nászindulója mellett pedig szamárrá változik át a vőlegény a színpadon. Híveink okos lelkipásztori felvilágosítása bizonyára meggyőzi őket ennek a divatnak ízléstelen voltáról. A házasság szentségének nem lehet ilyen keretből kiemelt zene a kísérete. Esztergom, 1939. február 24. 1258. sz. Nászindulók a templomban tilosak.
