Circulares litterae dioecesanae anno 1938 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
2 ben a jelenlevőkre ünnepélyesen adandó apostoli áldásban részesülnek : a Mindenható Isten irgalmából. Szent Péter és Szent Pál apostolok tekintélyére támaszkodva, teljes búcsút engedélyezünk az Úrban. Hasonlóképen mindazoknak a híveknek, akik a Kongresszus tartama alatt, annak helyszínén a nyilvános imá- dásra kiteli legméltóságosabb Oltáriszentség előtt valameddig imádkoznak; a rendezőség által kitűzött bármily ájtatosságon vagy a Kongresszus bármelyik gyűlésén résztvesznek, hét évi és ugyanannyiszor 40 napi búcsút, azoknak pedig, akik az előbb említett időben és helyen valamilyen ájtatosságot végeznek, ahányszor azt bűnbánó lélekkel teszik, az Egyház szokott formájában 100 napi búcsút engedélyezünk. Azonkívül megengedjük, hogy minden egyes Eucharisztikus Kongresszus idején a helyi Ordinárius által, vagy az Ordinárius jóváhagyása mellett a Kongresszus rendezősége által kijelölendő napon, a rubrikák és a szent Kánonok előírásainak betartásával, ünnepélyes énekes, vagy főpapi votív mise legyen végezhető a legméltóságosabb Oltáriszentség- ről; és hogy az a püspök, aki az említett főpapi szentmisét végezte, vagy a jelenlévők közül bármelyik a Mi nevünkben és tekintélyünkkel, illetőleg a mindenkori római pápa nevében és tekintélyével, ugyanazon ünnepélyes szentmise után, a megtartandók megtartásával, a jelenlévő keresztény híveknek teljes búcsúval egybekötött apostoli áldást adhasson ; továbbá, hogy a Kongresszuson jelenlévő minden egyes pap is, a gyűlés idejében és helyszínén a legméltóságosabb Oltáriszent- ségről mint „pro re gravi", a megtartandók megtartásával votív misét végezhessen. Ha pedig valamelyik Eucharisztikus Kongresszus idején, miként az szokás, a legméltóságosabb Oltáriszentség egész éjjel nyilvános imadásra kitétetik, megengedjük, hogy éjféltől kezdődően egy szentmise mondható legyen, amelyen minden jelenlévő a szentáldozáshoz járulhat; azok a papok, akik az ilyen éjjeli szentség- imádáson résztvesznek, az- említett első szentmise után, vagy éjfél után egy óra elteltével, szentmisét végezhessenek; a elérusnak felszentelt tagjai pedig és azok a szerzetesek, akik a breviárium végzésére vannak kötelezve s az éjjeli szentségimádáson résztvesznek, annak tartama alatt a saját officiumuk helyett a legméltóságosabb Oltáriszentségről mondhassák az officiumot. Ugyanazon tekintélyünknél fogva azoknak a kanonokoknak és javadalmasoknak, akik saját főpásztoruk hozzájárulásával az ilyen Kongresszusokra elmennek (a főpásztornak természetesen vigyáznia kell, hogy visszaélések elő ne forduljanak), engedélyt adunk arra, hogy, ha helybeliek, a Kongresz- szus első napjától annak egész utolsó napjáig, ha pedig nem helybeliek, az utazás napjától a visszatérés napjáig, a kórusban való megjelenés kötelezettségétől úgy mente- síttessenek, hogy a napi osztalékokat és azon részesedéseket is, melyek csak a jelenlevőknek járnak, megkapják; ugyanezt a felmentvényt megadjuk, de csak az illető napokra és órákra, azoknak a helybeli kanonokoknak és javadalmasoknak is, akik főpásztoruk rendeletéből vagy hozzájárulásával a Kongresszus előkészítésével vannak megbízva; ugyancsak a nem helybelieknek is azokra a napokra, amikor, szintén a Kongresszus előkészítése céljából, javadalmuk székhelyétől távol lenni kénytelenek. Az Ordináriusok pedig saját joghatóságuknál fogva engedélyezzék, hogy azok a papok, akik a plébániákon otthon maradnak, a távollevők helyettesítése céljából parancsolt ünnepeken két szentmisét végezzenek ; ugyanezen papoknak, saját bölcs belátásuk szerint, ha azt az Úrban üdvösnek tartják, a hétköznapokra is engedélyezzék a kétszeri misézést. Mindazok pedig, akik az említett Eucharisztikus Kongresszusok bármelyikére elmennek, a húseledelektől való megtartóztatástól és az esetleges jejunium alól már az utazás tartama alatt is fel vannak mentve ; annak a helynek lakosságára nézve pedig, amelyen a Kongresszus tar tátik, az Ordinárius az 1245. canon előírása szerint éljen jogával. Minthogy ezeken kívül az ilyen Eucharisztikus Kongresszusoktól távol eső hívek lelki javáról is szívesen gondoskodunk, mindazoknak, akik, ha nemzetközi Kongresszusról van szó, bárhol a világon, különben pedig a nemzeti, vidéki vagy egyházmegyei Kongresz- szusok esetében az illető országban, vidéken vagy egyházmegyében bármely templomot vagy nyilvános kápolnát a nyilvánosan kihirdetett Kongresszus napjától annak utolsó napja végéig ájtatosan meglátogatnak és ott a Kongresszus sikeréért Istenhez buzgón imádkoznak, a már előbb említett szokásos feltételek mellett csak egyszer megnyerhető teljes búcsút engedélyezünk az Úrban; azoknak a híveknek pecíig, akik a Kongresszus sikeréért imádkoznak, vagy valami jót tesznek, vagy pénzadománnyal hozzájárulnak, még ha a Kongresszus befejezése után teszik is ezt, ahányszor megteszik, az Egyház szokott formájában annyiszor 300 napi búcsút engedélyezünk. Végül ezeket a búcsúkat és kiváltságokat, amelyeket jelen apostoli levelünkkel a nagyobb Eucharisztikus Kongresszusokra megadtunk, az esperesi kerületekben és plébániákon tartandó Eucharisztikus Kongresszusokra vonat-