Circulares litterae dioecesanae anno 1937. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VI.
30 ha az állammal, törvényhatósággal vagy községgel szemben fennálló magánjogi követelésnek a kielégítése végett az ezeket a közhatóságokat megillető közadónak vagy köztartozásnak harmadik személynél való lefoglalása kíséreltetnék meg. A most felvetett kérdés megoldásánál ennélfogva szintén a tételes közjognak, köz- igazgatási jognak és eljárási szabályoknak, nemkülönben a K. K. H. Ö.-ban foglalt és az alábbiakban érintett rendelkezéseknek, valamint azoknak a hatásköri jogszabályoknak és az ezek alapján kifejlődött állandó bírói gyakorlatnak a figyelembevétele mellett kell eljárni, amelyek a bíróság előtti végrehajtási eljárás szabályaiban mutatkozó, előbb már említett hézagot kitölteni alkalmasak. A K. K. H. Ö. 40. §-ának a második és harmadik bekezdésében felvett és az 1923: VII. t.-c. 28. §-ának a rendelkezésével egyező szöveg szerint: „A községek (városok) által beszedett és azoknak pénztárában levő közadókat sem a helyhatóságnak, sem az államkincstárnak, sem az együttesen kezelt közadóknál érdekelt más hatóságnak (hivatalnak, testületnek, intézménynek) magánjogi tartozásaiért végrehajtás alá vonni nem lehet. A második bekezdésben foglalt rendelkezés az állami pénztárak által beszedett és azok pénztáraiban levő közadók összegeire is vonatkozik.“ A most idézett szövegben azonban nincs rendelkezés arra az esetre, ha a közadót a szolgáltatásra kötelezett még be nem fizette. Ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatás közadó jellegét nem a beszedés, illetve befizetés ténye, hanem a követelés közjogi alapja, címe és célja adja meg. A közadóként fennálló követelés (közszolgáltatás) jellegének azt a következményét ugyanis, hogy a behajtása nem történhetik másként, mint közadók módjára, vagyis csakis a közigazgatási hatóságok előtti eljárás során, a vonatkozó szabályok éppen a közadó befizetésének az elmulasztása esetén szabják meg, nincs tehát elfogadható indoka annak, hogy a lefoglalhatóság szempontjából különbség tétessék a már beszedett és még behajtás előtt álló adókövetelés között, annak ellenére, hogy az alapjuk és rendeltetésük azonos. A közadónak bírói végrehajtás útján történt lefoglalása esetén ennek a foglalásnak hatályát nem is lehet biztosítottnak tekinteni, mert ez a bírósági intézkedés egyrészt a szolgáltatásra kötelezett fél elleni közigazgatási behajtást nem akasztja meg, másrészt a bírói letiltás a bíróságok és közigazgatási hatóságok között a lehetőleg elkerülendő hatásköri összeütközést vonja maga után. A Hatásköri Bíróságnak az ilyen esetekre vonatkozó döntései értelmében pedig az egyházi adó behajtására a közigazgatási végrehajtás szabályai az irányadók (pl. 1932. Hb. 46. sz.) és nincs befolyással a közigazgatási hatáskörre az sem, ha végrehajtási letiltás folytán a behajtásra kirendelt ügygondnok lép fel (1926. Hb. 51.), amiből az is következik, hogy a behajtásra kirendelendő ügygondnok bírói határozattal nem jogosítható fel sem arra, hogy a közadótartozás behajtását a rendes bíróság előtti peres eljárásban szorgalmazza, sem arra, hogy a követelésnek közadó módjára leendő behajtását és közadóként való kezelése helyett annak bírói letétbe helyezését az illetékes közigazgatási hatóságnál kérhesse. Az előadottakból tehát nyilvánvaló, hogy az egyházközségi adó, az egyházközség ellen magánjogi címen harmadik személyt megillető követelés kielégítésére bírói végrehajtás útján abban az esetben, ha az adószedésre jogosult egyházközség a törvényben bevett valiás gyakorlására alakult, le nem foglalható. Kelt a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1937. évi június hó 11. napján tartott ülésében. Esztergom, 1937. augusztus 10, A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 60.901/937. VI. sz. a. kelt és hozzám intézett átiratát az elemi iskolák fejlesztésénél követendő elvek és eljárás szabályozása ügyében miheztartás végett a következőkben közlöm : „Van szerencsém tisztelettel Főmagasságod nb. tudomására hozni, hogy az 1937. és 1938. év folyamán a népoktatás hiányainak megszüntetésére nagyobb arányú fejlesztési és építési munkálatok megindítása vált lehetővé. Ennek az országos népiskolai fejlesztési akciónak nagy fontosságát szükségtelennek tartom Főmagasságod előtt részletesebben indokolni, elegendő rámutatni arra, hogy mintegy 150.000 elemi iskolai tanuló átlag 70-en felüli zsúfoltságú, ezek közül mintegy 26.000 tanuló átlag 90-en felüli zsúfoltságú iskolába jár s 120-nál több tanító működik 100 tanulót meghaladó népességű tanteremben. Számos községben a külterületi lakósok gyermekei a távolság miatt képtelenek tankötelezettségüknek eleget tenni. A nemzeti művelődés szempontjából oly nagy jelentőségű kormányzati elhatározás eredményes végrehajtása érdekében tájékoz996. i. sz. Elemi iskolák építési államsegélye.
