Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
X.
44 Istent és akit küldöttéi Jézus Krisztust.“1 Ennek az igaz Istennek és az ő küldöttének, Jézus Krisztusnak, az ő tanításának és kegyelmi eszközeinek megismerésére pedig az emberek túlnyomó része a hitoktatás által jut, azaz a vallási ismeretek közlésének azon módja által, mely leginkább alkalmazkodik hallgatói korához, jelleméhez, műveltségéhez és szellemi képességéhez és amely nem alkalomszerűen, hanem rendszeres összefüggésben közli a hittani ismereteket. A hitoktatás nálunk elsősorban a gyermekekhez fordul. „Si quis est parviilus, veniat ad me!“~ Abban a korban, mikor az emberi értelem nyiladozni kezd, már szüksége van a vallás tanítására, mely mindnyájunk számára világító szövétnek ezen földi élet homályában, mígnem az örök élet napja számunkra leikéi.3 De egyébként is igen nagy mulasztás volna, — amint a Decretum is nyomatékkai megjegyzi —, ha akkor, midőn az általános iskolakötelezettség és elterjedt tudásvágy közepette a fogékony gyermekleiket a világi ismeretek egész tömegével ellátják, épen az isteni tudományoknak és a vallás nagyfontosságú titkainak tanítását mellőznők vagy hanyagolnók el ! Vészes volna ez a lelkek millióira, de vészes volna ez a hazára is, mely valláserkölcsösen nevelt, istenfélő polgárok híjján nélkülözné az állam legszilárdabb alapjait, minők az áldozatkészség, a lelkiismeretesség a kötelesség- teljesítésben, a megbízhatóság, a fegyelem, a tekintélytisztelet, a felelősségérzet alattvalóknál és feljebbvalóknál egyaránt. Nálunk, hála Istennek, a gyermekek hitoktatása a Decretum szellemében rendszeresen folyik. Az iskolákban országos törvény teszi azt kötelezővé. Gondoskodás történik a hitoktatás ellenőrzéséről (hitoktatási felügyelőség, érseki biztos, esperesek, plébánosok útján), időnkint katechetikai tanfolyamok tartatnak, Budapesten a „sodalitium doctrinae chrislianae“ a világi hitoktatók lelki irányítását végzi. Az egész országra kiterjedő, hasznos és áldásos működést fejt ki fővárosi és több vidéki körével a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, mely magas színvonalon álló folyóiratával és felolvasó üléseivel a vallásos nevelés erősségévé vált. A hittanári és hitoktatói értekezletek pedig pedagógiai és didaktikai előadásokkal iparkodnak tökéletesíteni a hitoktatás menetét, nehogy7 elmaradjunk a profán tárgyak oktatóival szemben. Budapesten és minden nagyobb községben vasár- és ünnepnap diákmisék vannak megfelelő exhortációval. A fővárosban és környékén a 1 Jn. 17, 3. 2 Prov. 9, 4. 3 II. Pét. 1, 19. katekizmus versenyek egy-egy iskola keretén belül s több iskola mintacsoportja közt már évek óta szokásosak. Csupa olyan intézmény és intézkedés, melyeket a S. Congregatio Concilii hivatkozott Decretuma is sürget. Szinte úgy látszik, hogy nincs is több tennivalónk és hogy a hitoktatás terén uralkodó állapotokkal meg lehetünk elégedve ! Azonban : „qui non proficit, deficit; séd may is deficit, quam proficit!“ Tökéletesíteni, mélyíteni, kiterjeszteni kell hitoktatói munkánkat! Egyrészt azért, hogy a hittani ismereteket egyensúlyba hozzuk és megerősítsük a profán ismeretek azon tömegével szemben, melyhez ma, a rádió, mozi, népművelő előadások, olcsó könyvek és újságok korában oly könnyen jut a legegyszerűbb ember, másrészt azért is. hogy a mai korszellemben rejlő gátló körülmények ellenére érvényre juttassuk a hitoktatás üdvös hatását. Ezen gátló körülmények a Decretum szerint a következőkben jelölhetők meg: 1. A szülők közönye, kik tudatlanságból, gondatlanságból vagy azért, mert a kenyér utáni hajszában nem jutnak hozzá, gyermekeik vallásos nevelésével semmit sem törődnek. 2. A könnyelműen kötött vegyes házasságok, melyek a tapasztalat szerint legtöbbször a szülők, majd a gyermekek vallási közönyére és végül vallástalanságra vezetnek. d. A mai lanyha, sokszor munka nélkül tengődő nemzedék szórakozási vágya, mely a sport, a játék, a színház, a mozi stb. számára foglalja le az emberek lelkét, úgyhogy az üd- J vösség kérdéseivel nincs sem idejük, sem j kedvük foglalkozni, sem a vallásgyakorlatokra I nem érnek rá elmenni. Ez a szórakozási vágy az ifjúságot is hatalmába keríti és okozza, hogy a vallási ismeretek benne el nem méhülnek és hamar feledésbe mennek. 4. Mindezen bajokhoz járulnak a különböző tévtanok. Ragadozó farkasok járnak körül ma is és nem kímélik a nyájat.1 A különféle szektákon kívül a špiritizmus, kommunizmus és nemzeti vallás tetszetős címével ékeskedő neopaganizmus kerülgetik a lelkeket, hogy a ravasz kígyó módjára megingassák az embereknek Istenbe és Krisztusba vetett hitét. Ugyanezt a célt szolgálja a csaknem nyíltan hivalkodó erkölcstelenség, a szűzi és házas tisztaság, valamint a szemérmetesség szépségének és értékének tagadása elméletben és gyakorlatban, a neomalthuzianizmus, a válások, a köz- és magánvagyon ellen elkövetett vétségek . .. Az erkölcstelenség a hitnek legnagyobb ellensége. Ahol az erkölcstelenség elterjedt, a hitoktatás fokozott feladatokkal áll szemben! 1 Ap. csel. 20, 29.
