Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VI.
26 1592. sz. Lelkipásztori konferencia 1792. sz. Tanítói lakások házadóalapja. két, amelyek külföldön élő magyar állampolgá- i rok hasonló megegyezésének ezidőszerint útjában állanak, véleményem szerint csak törvényhozási úton lehetne kiküszöbölni. — Budapest, 1935. február hó 13-án. A miniszter rendelet téből : Marton sk. miniszteri tanácsos. — A kiadmány hiteléül : Dévényi sk. irodavezető. Esztergom, 1935. május 25. Evről-évre növekszik jelentősége azoknak a konferenciáknak, melyeket az A. C. Országos Elnöksége rendez a lelkipásztorok szá- ■mára. Ezt a lelkipásztori konferenciát f. évi június 2í—25—26 napjain fogják megtartani és az A. C. Orsz. Elnöksége nagy súlyt helyez arra, hogy az ott elhangzó előadások alapos útmutatást adjanak az A. C. munkájának sikeres vezetéséhez. Magam részéről is örömmel láttam, hogy Papjaim megérezve e konferenciák jelentőségéi, lelkesen vettek részt ezek munkájában. Most is a legnagyobb bizalommal buzdítom Tdő Papjaimat, hogy ameny- nyire csak a lelkipásztori otthoni leendők sérelme nélkül lehetséges, vegyenek részt e konferencián. Nagyon szeretném, ha minden esperesi kerületből legalább egy kiküldött oltártestvér elmenne a konferenciára s tapasztalatairól a legközelebbi espereskerületi gyűlésen részletes tájékoztatót tartana. Ennek az egy kerületi kiküldöttnek útiköltségéről és részvételi kiadásairól, ha azok másképen semmi módon nem biztosíthatók, a kerületi esperes urak gondoskodjanak ugyanazon forrásból, amelyből az esperesi hivatalos kiszállások költségei nyernek fedezetet. A szüksé- . ges összeg alkalmas módon a kerületben reparciálható és az egyes hozzájárulások a számadásokban jelen rendeletemre való utalással állítandók be. Esztergom, 1935. május 25. Egyes pénzügyi hatóságok a tanítói természetbeni lakás bérértékét adóalap szempontjából nem a helyi viszonyok szerint kialakult haszonbér összege, hanem a fizetési osztálynak megfelelő lakbér összege alapján írták elő. Egy ilyen ügyben a közigazgatási bíróság elvi jelentőségű ítéletet hozott, melyet tudomás és alkalmaztatás céljából egészében közlök : 14.604—1932 P. szám. A Magyar Szent Korona nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság a bárándi róni. kát. Egyháznak 1932. évi házadó ügyében, amelyben a debreceni m. kir. pénzügyigazgatóság 1932 évi június hó 4-én 38.644. szám alatt határozott, 1934. évi április hó 19. napján tartott nyilvános ülésében következőképen ítélt : A panasznak helyt ad és az 1932. évi házadóalapot 210 pengőben állapítja meg. Indokolás: A panaszos tulajdonát képező kántortanítói lak 1932. évi haszonértékét, illetve házadó alapját a kir. pénzügyigazgatóság az előző évi 210 pengő adóalappal szemben — hivatkozással a H. H. Ö. 9. §. (3) bekezdésére — 606 pengőben állapította meg. A panaszos ezzel szemben az 1932. évre is az 1931. évi házadóalap fenntartását kéri, mert ez az összeg felel meg a hasonló épületek bérösszegének. A panaszt alaposnak kellett elfogadni, mert a H. H. Ö. 9. §. (3) bekezdése nem azt mondja ki, hogy a tényleges szolgálatban álló alkalmazottaknál a természetbeni lakás haszonértékét minden esetben az illető helyre vonatkozólag megállapított lakáspénz alapján kell megállapítani, hanem csupán azt, hogy ilyen esetben a lakáspénz is, mint támpont, figyelembe vehető. Ugyanis H. H. Ö. 9. § (1) bekezdése szerint a bérbe nem adott épületek adóalapja a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték, amiből okszerűleg következik, hogy a 9. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak ahban az esetben alkalmazható, ha az ily módon megállapított haszonérték nem haladja meg a 9- §. (1) bekezdése alapján megbecsült haszonértékeket. A törvényhozás a 9. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel az ilyen épületekre vonatkozólag kedvezményt akart nyújtani, már pedig a kir. pénzügyigazgatóság álláspontja alapján eszközölt, vagyis nemlétező és meg nem felelő bérforgalmi adatok alapján történt házadómegállapítás az igazságos adóztatás elvéhe is ütköznék. Minthogy pedig a községi elöljáróság jelentése szerint a szóbanforgó épület haszonértéke 210 pengőnél magasabbra nem becsülhető, mert csak ez az összeg felel meg az ottani bérforgalmi viszonyoknak, és minthogy az nem vitás, hogy a házadó alapja az előző évben is csak 210 P volt, ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. A bíróság e határozat két példányát a debreceni magyar királyi pénzügyigazgatóságnak 1932. évi szeptember hónap 6. napján 38.644/1. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt, foganatosítás végett, azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt az adózó félnek kézbesíttesse. — Keit Budapes-
