Circulares litterae dioecesanae anno 1934. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
o Imzgóságra, különösen ebben a Szentévben, mely mindnyájunknak emlékezetébe idézi isteni Megváltónk kimondhatatlan jótéteményeit. Különös szeretetének jeléül pedig tiszta szívből küldi a kért apostoli áldást Eminen- ciádnak, főegyházmegyéjének és egész Magyar- ország katholikus híveinek. Midőn ezeket közölni szerencsém van, megragadom a kedves alkalmat, hogy a magam köszönetét is nyilvánítsam a hozzám intézett szíves és nekem igen kedves jókívá- natokért, melyeket tiszta szívből viszonzok Eminenciádnak. Mély tisztelettel kezét csókolva vagyok Eminenciádnak alázatos és készséges szolgája, Vatikán, 1933. dec. 29. Pacelli E. bíboros. Esztergom, 1931. január 8. 30. sz. Buzdítás népmissziók tartására. Az Actio Catholica Országos Elnöksége az 1933—3 4. évre munkatervezetet adott ki, melyet minden plébániának megküldött. (Kapható az Elnökségnél, Budapest, IV. Eeren- ciek tere 7., III. lépcső, I. em. 8. sz. alatt.) E többfelé elágazó programúiból bizonyára kiki a saját viszonyai szerint legszükségesebbek megvalósítását fogja elsősorban feladatává tenni. Hogy azonban ne legyen egyházközség, melyben épen minden katholikus akció alapja, a hitélet áll gyengén, azért az említett munkatervezetben első helyen (10. lapon) kifejtett zárt lelkigyakorlatokra és népmissziókra hívom fel különösen Tdő Papjaim figyelmét. Ezek vannak hivatva, hogy a hitéletet az összes plébániai hívek, a férfiak között is megindítsák, fellendítsék és fenntartsák. Eleven hitélet és tiszta erkölcs nélkül kath. akció el nem képzelhető. Minden akció, cselekvés alapja a meggyőződés és az ebből fakadó ügyszeretet és lelkesedés. A meggyőzés őskeresztény eszköze marad mindig az igehirdetés ! Krisztus ezt az eszközt adta kezünkbe, mikor tanítványainak azt mondta: „Elmenvén, tanítsatok!“ 0 maga is ezzel az eszközzel élt az emberek megtérítésére. A különböző korok új pasztorális eszközöket és fegyvereket adhatnak kezünkbe, az emberi lelkek megnyerésének ősi formájáról, az igehirdetésről azonban sohasem mondhatunk le, mint ahogy azt a hívek is mindig igénylik. Ezért van az, hogy dacára az igehirdetők gyarlóságainak, a szószéket sohasem hagyják el teljesen az emberek, egyes rendkívüli alkalmakkal pedig tömegesen veszik körül az igére éhezők az evangélium szónokát. Ilyen rendkívüliségüknél fogva hatásos igehirdetést nyújtanak a lelkigyakorlatok és népmissziók. Az előbbieket sok egyházközségben bevezették olv formában, hogy a jelentkezőket valamely lelkigyakorlatos házba irányították, ahol a magány csendjében a lelkek fogékonyabbak a tanításra és intelmekre, és ahol tartósabban meg is őrzik a szivükbe vetett magot. Különösen oly hívek számára szükségesek és hasznosak a lelkigyakorlatok, akik az Actio Catholica vagy az egyházközségi élet vezető helyeire kerültek. Magukhoz a néptömegekhez a népmissziók szólnak. Áldásos hatásukat nem kell hosszasan vázolnunk. Nyomukban megjavulnak az erkölcsök, rendbe jönnek a rendezetlen házasságok és bűnös viszonyok, megszilárdul a tiszta családi élet, elsimulnak a községet háborító, rokonokat, szomszédokat szétválasztó viszályok, megszűnnek a visszaélések, elhalkul vagy elnémul a zúgolódás, hogy helyet adjon a türelemnek, áldozatkészségnek, Isten- és emberszeretetnek. A népmissziók után újra megtelnek az elhagyott templomok, megjelennek ott és a gyóntatószéknél nagyobb számmal a férfiak is és hozzáférhetőbbek lesznek a lelkipásztor számára. Sumus „dispensatores mysteriorum Dei ' ( I. Cor. 4, 1). Mentői nagyobb tömegben jönnek hozzánk az emberek, mentői készségesebben és erősebb bizalommal fordulnak felénk, annál inkább tudunk ezen hivatásunknak eleget tenni és annál többet tudunk közülük laikus munkatársakká is tenni, hogy általuk azokat is megnyerjük, kik különben személyünktől távol maradnak. Minthogy ily alapvető fontosságot tulajdonítok a lelkigyakorlatoknak és népmisszióknak, azért kívánom, hogy az Actio Catholica 1933/34. évi munkatervezetének első pontját a lelkipásztorok hathatós figyelemben részesítsék! Es hogy az általános figyelmeztetésen túlmenőleg minimális konkrét teendőt is kitűzzek, azért azon határozott és hő óhajomnak adok kifejezést, hogy az 1934—35. évek folyamán mindazon plébániákon, ahol 5 év óta népmissziók nem tartattak, ilyenek kellőleg előkészülésének és megtartassanak. Nem parancsot adok, mert azt nem tartom szükségesnek. Bízom benne, hogy Tdő Papjaim az Egyház Fejénél történt látogatásom nyomán lelkemben megfogamzott ezen főpásztori óhajomnak anélkül is szivvel-lélekkel eleget tenni törekednek. Mivel pedig szükséges, hogy a főpásztor értesüljön a hívek lelki haladásáról vagy annak akadályairól, azért kívánom, hogy —- a budapesti plébániák kivételével, ahol az utóbbi években rendszeresen megszervezett népmissziók tartattak — 1935 végéig minden plébános vagy lelkész jelentést tegyen a nála 1935 végéig megtartott népmissziókról, azok eredményéről, illetőleg eredménytelenségük vagy elmaradásuk okairól. Esztergom, 1934. január 8.
