Circulares litterae dioecesanae anno 1934. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VI.
3458. sz. Bérmálások anyakönyvelése. Előírás szerint minden plébánián a ke- LTesztelési és házassági anyakönyvek mellett a bérmáltak anyakönyvét is évről-évre vezetni kell. A 470. és 798. kánon világosan rendelkezik a bérmáltak anyakönyvébe feljegyzendő adatokról és a bérmáltak anyakönyvének a kereszteltek és házasultak anyakönyvével megegyező kezeléséről. Az idézett kánonok szerint a bérmáltak anyakönyvébe feljegyzendő a bérmáló és a bérmálkozó neve, hasonlókép a bérmálkozó szüleinek, bérmasziilőjének neve, a bérmálás ideje és helye. A bérmáltak anyakönyvéről is minden évben egy másolati példány a főegyházmegyei hatósághoz beküldendő. A bérmálás szentsége rendesen úgy nyer kiszolgáltatást, hogyr több plébánia hívei jönnek össze valamely kijelölt plébániatemplomban a szentség vétele céljából. Újabban megint felmerült több esetben a kétség aziránt, vájjon az összes megbérmáltakat a szentség kiszolgáltatásának helyén kell-e anyakönyvezni, vagyr pedig a „proprius parochus“ illetékes a bérmálás anyakönyvezésére. Ezt a kételyt már b. e. elődöm eloszlatta rendeletileg, midőn a Körlevelek 1913. évfolyamában 172. oldalon 5676. szám alatt kijelentette, hogy minden plébános tartozik bérmálási anyakönyvet tartani s ebbe kell bevezetnie saját híveinek bérmálását, bárhol is történt a szentség kiszolgáltatása. Ha tehát több plébánia területéről jönnek össze a bérmálkozók, a bérmálási cédulák rendezendők s azok a lakóhely után illetékes plébánosokhoz küldendők anyakönyvezés céljából. A kerületi esperesek látogatásaik alkalmából kísérjék íigyelemmel a bérmálási anyakönyveket és ellenőrizzék azoknak fenti szabályok szerint való vezetését. Esztergom, 1934. augusztus 25. 2156. sz. Póstakönyv használata. Jelentést vettem arról, hogy a portómegtérítés megszüntetésével egyes plébániahivatalok felhagytak a póstakönyv vezetésével is. Mivel a póstaköny'v használata nélkül a plébános nem tudja elfogadhatóan igazolni és a számadásokba indokoltan beállítani a hivatalos célra elfogyott bélyegek értékét, továbbá nem tudja igazolni, hogy elküldött-e valamely hivatalos iratot, mely a címzetthez nem érkezett meg, megismétlem az 1925. évi IV. körlevél 19. lapján 2467. sz. rendelkezés 2. pontjában közölt előírást avval, hogyr a feladókönyvben két rész különítendő el : egy a közönséges portos, másik az ú. n. könyvelt (ajánlott, csomag) küldemények részére és a kér. esperesek feladatává teszem a postakönyvek lelkiismeretes használatának ellenőrzését. Esztergom, 1934. július 14. Az alábbiakban teljes egészében közlöm a in. kir. minisztérium rendeletét a felekezeti tanítók helyi készpénzilletményeinek a m. kir. központi illetményhivatal útján való kiutalása tárgyában azzal, hogy az érdekelt egyházközségi tanácsok mint iskolaszékek a vonatkozó határozatot mielőbb hozzák meg és a bejelentéshez az 1. S (3) bekezdésének a) pontja és a 3. íj (2) bekezdésének b) pontja értelmében melléklendő engedélyt tőlem mielőbb kérelmezzék. Azok az egyházközségek, amelyek eddig nem vették igénybe az együttes adókezelést, a 3. § (4) és a 4. § (5) bekezdése szerint járjanak el. Ahol a rk. elemi népiskolák anyagi fenntartója a politikai község, vagyis ahol a politikai község fedezi az összes iskolai személyi és dologi kiadásokat, a tanítók helyi készpénzilletményének előlegezése a rendelet 1. § (1) pontja értelmében nem kérelmezhető; kérelmezhető azonban ilyen helyeken is a kántortanító készpénzben megállapított, illetve készpénzben kiszolgáltatni szokott párbérjá- randóságának a központi illetményhivatal útján való előlegezése, mely esetben a név- és illetményjegyzékbe csak a kántortanítónak a hívekre kivetett párbérváltsága veendő fel, míg a többi tanító neve után az illetmények rovatába bejegyzendő, hogy helyi javadalmuk a politikai községet terheli. A kormányrendelet a következő: .4 m. kir. minisztériumnak lH.Vi. évi 7210. M. E. sz. rendelete a hitfelekezeti elemi iskolai tanítók (kántortanítók) részére az iskolafenntartóktól járó készpénzilletményeknek a m. kir. központi illetményhivatal útján való kiutalása tárgyában. 1- §• 1. A törvényesen beveti egyházak (hitfe- lekezetek) által egészben vagy részben fenntartott elemi iskoláknál alkalmazott tanítók (kántortanítók) illetményeinek azt a részét, amely az iskolafenntartók részéről a tanítóknak (kántortanítóknak) készpénzben jár és amelynek kifizetése a törvényesen bevett egyházakat (hitfelekezeteket) — tehát nem a politikai községet vagy más fenntartót — terheli, az iskolafenntartók kérésére az 193'/. évi október hó 1-től kezdve a m. kir. központi illetményhivatal utalványozza az iskolafenntartók részére. Az iskolafenntartó köteles s m. kir. központi illetményhivatal által kiutalt összeget a tanítóknak teljes egészében haladéktalanul kifizetni s azt más célra fel nem használhatja. 2. Az az iskolafenntartó, aki a tanítónak (kántortanítónak) járó és az iskolafenntartót 616. i. sz. Kormány- rendelet a hitfelekezeti tanítók helyi kész- pénzjáran- dóságainak a központi illetmény- hivatal útján való kiutalásáról. t 1 I t 1 i 1 t i t
