Circulares litterae dioecesanae anno 1934. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VI.

3458. sz. Bérmálások anyaköny­velése. Előírás szerint minden plébánián a ke- LTesztelési és házassági anyakönyvek mellett a bérmáltak anyakönyvét is évről-évre vezetni kell. A 470. és 798. kánon világosan rendelke­zik a bérmáltak anyakönyvébe feljegyzendő adatokról és a bérmáltak anyakönyvének a kereszteltek és házasultak anyakönyvével meg­egyező kezeléséről. Az idézett kánonok szerint a bérmáltak anyakönyvébe feljegyzendő a bérmáló és a bérmálkozó neve, hasonlókép a bérmálkozó szüleinek, bérmasziilőjének neve, a bérmálás ideje és helye. A bérmáltak anya­könyvéről is minden évben egy másolati pél­dány a főegyházmegyei hatósághoz beküldendő. A bérmálás szentsége rendesen úgy nyer kiszolgáltatást, hogyr több plébánia hívei jön­nek össze valamely kijelölt plébániatemplom­ban a szentség vétele céljából. Újabban megint felmerült több esetben a kétség aziránt, váj­jon az összes megbérmáltakat a szentség ki­szolgáltatásának helyén kell-e anyakönyvezni, vagyr pedig a „proprius parochus“ illetékes a bérmálás anyakönyvezésére. Ezt a kételyt már b. e. elődöm eloszlatta rendeletileg, midőn a Körlevelek 1913. évfolyamában 172. oldalon 5676. szám alatt kijelentette, hogy minden plé­bános tartozik bérmálási anyakönyvet tartani s ebbe kell bevezetnie saját híveinek bérmá­lását, bárhol is történt a szentség kiszolgálta­tása. Ha tehát több plébánia területéről jön­nek össze a bérmálkozók, a bérmálási cédu­lák rendezendők s azok a lakóhely után ille­tékes plébánosokhoz küldendők anyakönyve­zés céljából. A kerületi esperesek látogatásaik alkal­mából kísérjék íigyelemmel a bérmálási anya­könyveket és ellenőrizzék azoknak fenti sza­bályok szerint való vezetését. Esztergom, 1934. augusztus 25. 2156. sz. Póstakönyv használata. Jelentést vettem arról, hogy a portómeg­térítés megszüntetésével egyes plébániahiva­talok felhagytak a póstakönyv vezetésével is. Mivel a póstaköny'v használata nélkül a plé­bános nem tudja elfogadhatóan igazolni és a számadásokba indokoltan beállítani a hivata­los célra elfogyott bélyegek értékét, továbbá nem tudja igazolni, hogy elküldött-e valamely hivatalos iratot, mely a címzetthez nem érke­zett meg, megismétlem az 1925. évi IV. kör­levél 19. lapján 2467. sz. rendelkezés 2. pont­jában közölt előírást avval, hogyr a feladó­könyvben két rész különítendő el : egy a kö­zönséges portos, másik az ú. n. könyvelt (ajánlott, csomag) küldemények részére és a kér. esperesek feladatává teszem a postaköny­vek lelkiismeretes használatának ellenőrzését. Esztergom, 1934. július 14. Az alábbiakban teljes egészében közlöm a in. kir. minisztérium rendeletét a felekezeti tanítók helyi készpénzilletményeinek a m. kir. központi illetményhivatal útján való kiutalása tárgyában azzal, hogy az érdekelt egyházköz­ségi tanácsok mint iskolaszékek a vonatkozó határozatot mielőbb hozzák meg és a beje­lentéshez az 1. S (3) bekezdésének a) pontja és a 3. íj (2) bekezdésének b) pontja értelmé­ben melléklendő engedélyt tőlem mielőbb kérelmezzék. Azok az egyházközségek, amelyek eddig nem vették igénybe az együttes adókezelést, a 3. § (4) és a 4. § (5) bekezdése szerint jár­janak el. Ahol a rk. elemi népiskolák anyagi fenn­tartója a politikai község, vagyis ahol a poli­tikai község fedezi az összes iskolai személyi és dologi kiadásokat, a tanítók helyi kész­pénzilletményének előlegezése a rendelet 1. § (1) pontja értelmében nem kérelmezhető; ké­relmezhető azonban ilyen helyeken is a kán­tortanító készpénzben megállapított, illetve készpénzben kiszolgáltatni szokott párbérjá- randóságának a központi illetményhivatal út­ján való előlegezése, mely esetben a név- és illetményjegyzékbe csak a kántortanítónak a hívekre kivetett párbérváltsága veendő fel, míg a többi tanító neve után az illetmények rovatába bejegyzendő, hogy helyi javadalmuk a politikai községet terheli. A kormányrendelet a következő: .4 m. kir. minisztériumnak lH.Vi. évi 7210. M. E. sz. rendelete a hitfelekezeti elemi iskolai tanítók (kántortanítók) részére az iskolafenn­tartóktól járó készpénzilletményeknek a m. kir. központi illetményhivatal útján való kiutalása tárgyában. 1- §• 1. A törvényesen beveti egyházak (hitfe- lekezetek) által egészben vagy részben fenn­tartott elemi iskoláknál alkalmazott tanítók (kántortanítók) illetményeinek azt a részét, amely az iskolafenntartók részéről a tanítók­nak (kántortanítóknak) készpénzben jár és amelynek kifizetése a törvényesen bevett egy­házakat (hitfelekezeteket) — tehát nem a politikai községet vagy más fenntartót — ter­heli, az iskolafenntartók kérésére az 193'/. évi október hó 1-től kezdve a m. kir. központi illetményhivatal utalványozza az iskolafenn­tartók részére. Az iskolafenntartó köteles s m. kir. központi illetményhivatal által kiutalt összeget a tanítóknak teljes egészében hala­déktalanul kifizetni s azt más célra fel nem használhatja. 2. Az az iskolafenntartó, aki a tanítónak (kántortanítónak) járó és az iskolafenntartót 616. i. sz. Kormány- rendelet a hitfeleke­zeti tanítók helyi kész- pénzjáran- dóságainak a központi illetmény- hivatal útján való kiutalá­sáról. t 1 I t 1 i 1 t i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom