Circulares litterae dioecesanae anno 1934. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
19 Feria IV, die 7 Februarii 1934. In generali consessu Supremae Sacrae Congregationis Sancti Officii Emi ac Rmi Domini Cardinales rebus fidei ac morum tutandis praepositi, audito RR. DD. Consultorum voto, damnarunt atque in Indicem librorum prohibitorum inserendum mandarunt librum qui inscribitur: Der Mythus des XX. Jahrhunderts (Alfred Rosenberg). Liber omnia Ecclesiae catholicae dogmata, imo et ipsius religionis christianae fundamenta spernit ac penitus reiicit*; necessitatem propugnat novam religionem seu ecclesiam germanicam instituendi et principium enuntiat „novam hodie exsurgere mythicam fidem ; fidem mythicam sanguinis ; fidem, qua creditur etiam divinam hominis naturam sanguine posse delendi: fidem scientia clarissima suffultam, qua statuitur septentrionalem sanguinem illud repraesentare mysterium, quo antiqua Sacramenta suffecta sunt ac superata“. Et sequenti Feria V, die 8 eiusdem mensis et anni, Ssmus D. N. D. Pius divina Providentia Pp. XI, in solita audientia R. P. D. Adsessori Sancti Officii impertita, relatam Sibi Emorum Patrum resolutionem approbavit, confirmavit et publicandam iussit. Datum Romae, ex aedibus Sancti Officii, die 9 Februarii 1934. I. Venturi, Supremae S. Congr. S. Officii Notarius. II. D E C R E T U M Damnatur Liber Ernesti Rergmann, cui titulus „Die Deutsche Nationalkirche“. Feria IV, die 7 Februarii 1934. In generali consessu Supremae Sacrae Congregationis Sancti Officii Emi ac Rmi Domini Cardinales rebus fidei ac morum tutandis praepositi, audito RR. DD. Consultorum voto, damnarunt atque in Indicem librorum prohibitorum inserendum mandarunt librum qui inscribitur : Die deutsche Nationalkirche (Ernst Bergmann). Auctor religionem Christianam, factum revelationis, necessitatem Redemptionis per Jesum Christum Crucifixum et gratiae divinae denegat; religionem vero Christianam et spe- ciatim catholicam tantummodo creationem culturae semiticae et romanae ideoque indoli germanicae oppositam esse affirmat. Insuper asserit auctor Vetus Testamentum iuventuti germanicae esse periculo morali, conceptum charitatis christianae degenerationem populorum secumferre, utpote quae infirmorum ac physice debilium curam gerit simulque prolis generationem ipsis permittit; sanguinem et genus, vulgo „Rasse“, exhibet ac propugnat tamquam unicum elementum progressus culturalis; novam religionem instituendam censet, fidei in Deum personalem substituendo atheismum purum seu pantheismum. Auctor praeterea exaggeratum et omnino ra- dicalem nationalismum defendit, doctrinae necnon culturae christianae prorsus contrarium. Et sequenti Feria V, die 8 eiusdem mensis et anni, Ssmus D. N. D. Pius divina Providentia Pp. XI, in solita audientia R. P. R. Adsessori Sancti Officii impertita, relatam Sibi Emorum Patrum resolutionem approbavit, confirmavit et publicandam iussit. Datum Romae, ex aedibus Sancti Officii, die 9 Februarii 1934. I. Venturi, Supremae S. Congr. S. Ofiiicii Notarius. Esztergom, 1934. április fi. Vettem a VKM. alább teljes egészében közölt megkeresését. Felhívom az érdekelt intézményeket, hogy a kívánt kimutatásokat lelkiismeretesen elkészítve küldjék be az illetékes pénzügyigazgatóságoknak. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. 739/1934. sz. I. főosztály. Főmagasságú Bibornok, Hercegprímás, Érsek Ur! Utalással 1931. évi 110—2/266—1931. sz. a. kelt itteni köriratra, a m. kir. pénzügyminiszter úrtól f. évi március hó 22-én, 19.009/1934. Vll-a. sz. alatt vett átirat alapján van szerencsém Emi- nenciáddal tisztelettel a következőket közölni: 993. sz Pénzutalványokrót kimutatás. A jövedelem- és vagyonadóról szóló 1927. évi 300. P. M. sz. hivatalos összeállítás 49. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a m. kir. pénzügyminiszter úr rendelettel intézkedhetik abban az irányban, hogy a jövedelem- és vagyonadó megállapítása szempontjából jelentőséggel biró tények és adatok miként gyűjtessenek össze és bocsájtassanak az adókivető hatóságoknak és közegeknek a rendelkezésére. Az ehhez a rendelkezéshez fűzött utasítás (4) bekezdése pedig továbbmenően azt rendeli el, hogy az adókivetések céljára külön készült adatokon kívül, a jövedelem- és vagyonadókötelesek összeírása során fel kell használni mindazokat a rendelkezésre álló hivatalos iratokat és az azokban foglalt adatokat is, amelyek az említett adóknak a kivetése során, az adóalapoknak helyes meghatározása céljából, célszerűen felhasználhatók. 4*
