Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
13 halunk, testileg is egykor mindnyájan megelevenedjünk.1 Ádám vétke a sírba zár, Krisztus vére megdicsőülve az ég felé ragad egykor bennünket. Neked is, Megváltó Krisztusunk, nemcsak nekünk bűnösöknek, új dicsőséget és fényt hozott szenvedésed és halálod. Kiérdemelted kereszted által tested megdicsőülését,1 * 3 melynek sebei ma is drágakövekként ragyognak mennyei dicsőségedben s ezekkel díszítve ülsz a mennyei Atya jobbja felől. Kiérdemelted, jóságos Megváltónk, neved felmagasztalá- sát, mert hogy egykor a keresztig lealáztad magad, annak okáért az Isten felmagasztalt Téged s oly nevet ajándékozott Neked, mely minden név fölött vagyon.3 Kiérdemelted az Anyaszentegyház fejedelemségét, melynél fogva a mennyei Atya fejévé tett Téged az egész Anyaszentegyháznak.4 Kiérdemelted végül bírói hatalmadat, hogy jutalmazz és büntess, mert az Atya senkit meg nem ítél, hanem minden Ítéletet átadott a Fiúnak.5 Hol van a nyelv, mely kellően tudná magasztalni azt a sok csodálatos eredményt s azt a jóságot, mely Krisztus keresztáldozatából árad felénk? Ha angyal, ember, csillag, porszem és fűszál mind ahány van, velünk együtt ékesen zengené a nagylelkűség e csodáját, akkor sem tudná eléggé magasztalni az 1900 évvel ezelőtt végbevitt áldozat nagyszerűségét. Valóban igaz, hogy a megváltás művében legjobban szemlélhetjük az Isten nagyságát. Megszabadultunk tehát a sok évezred átkos terhétől, Isten fiaivá lehetünk, de a mennybe vezető rögös és keskeny útra magunk jószántából kell lépnünk. Bármily csodálatos hatásai vannak Krisztus értünk hullatott vérének, mint öntudatos és szabadakaratú teremtményeknek saját erőnket is latba kell vetnünk, hogy Krisztus kereszthalála igazi üdvünkre váljék; mert aki közreműködésünk nélkül teremtett és váltott meg bennünket, nem üdvözít bennünket közreműködésünk nélkül. A Megváltó keresztáldozata ezenkívül is igen figyelemreméltó, mert belőle, mint valami nyitott könyvből, számtalan üdvös tanítást fogadhatunk szívünkbe. A kereszt ugyanis nemcsak halálos ágya, hanem szószéke is volt Krisztusnak; három óra alatt, ha szóban nem is, de alázatos szenvedésével annyit tanított, hogy méltán tehető a tanítás valóságos három éve mellé. Álljunk oda, Kedves Híveim, most e ritka jubileum és e böjti szent idő alkalmával és hallgassuk meg Krisztusnak e második, még hatásosabb hegyi beszédjét, amelyet a kereszt tanító székéről intéz hozzánk. És mikor a kereszt az egész világ fölött kimagaslik, az összes nemzetek is figyelhetik a kereszten függő Krisztus tanítását. Hősies és erős lelkületre oktat Krisztus példája, hogy a jelen élet küzdelmeit hősiesen és remélve tűrjétek, a kislelkűséget, kétségbeesést kerüljétek. Vezéretek hős volt; ti, az O katonái, iparkodjatok szintén nyomdokaiba lépni, hogy a keresztek után rátok is felvirradjon a feltámadás napja. A keresztény lélek nem fordíthatja el szemét soha sem a Vezér példájától s dicsőséges zászlaját, a küzdelmes élet keresztjét nem hagyhatja el csüggedt lélekkel. Ha tovább figyelünk a keresztről elhangzott tanításokra, ugyan hol tanítottak volna még megrázóbban szeretetet és megbocsájtást, mint éppen Krisztus keresztfáján ? Hol található még egy olyan nemes lélek Krisztus előtt, aki kínzóiért és gyalázóiért így imádkoznék: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ A szeretetnek legmagasztosabb tanítását adja így minden időknek és minden nemzeteknek. Gyűlölködéssel telt korunkban, midőn népek állnak egymással szemben s irgalmatlanul hirdetik sokan a bosszú és gyűlölködés igéit, mikor sokan osztályharcokat és kimé1 Kor. I. 15, 22. 1 Luk. 24, 26. 3 Filipp. 2, 9. 1 Efez. 1, 22. * Ján. 5, 22. 3'
