Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI.
Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban Kedves Híveim! Valóban sajnálatos dolog, hogy mostanában egyes meggondolatlan, vagy rosszhiszemű emberek és lapok szinte nap nap után valóságos gazdasági rémhírekkel, többek között a szerintük biztosan fenyegető éhínséggel, nyugtalanítják az amúgyis könnyen izguló társadalmat, bár jól tudják, hogy hazánkban éhínségtől, Istennek legyen hála, nem kell tartanunk, és bár tudhatnák, hogy az általános izgalomban a komoly embereknek, meg a sajtónak épen az volna a kötelességük, hogy felvilágosító munkájukkal és higgadtságukkal másokra is megnyugtatóig hassanak. Kétségtelen ugyan, hogy az általános gazdasági és pénzügyi bajok, továbbá a rossz termés és egyéb okok miatt nehéz télnek nézünk elébe. Helyzetünk azonban korántsem olyan reménytelen mint sokan gondolják, vagy hangoztatják Mert egyrészt köz- és magánmunkaalkalmak teremtésével csökkenthető a munkanélküliség, másrészt egyházi és világi ú. n inségakcióval megélhetés biztosítható azoknak a vagyontalanoknak is, akik megfelelő munkaalkalom híján, vagy betegség, stb. miatt kereset nélkül maradnak. Hogy a meginduló inségakció minél eredményesebb legyen, ezzel a körlevelemmel elrendelem, hogy a T. Plébános urak az októberi ájtatosságok, valamint a vasár- és ünnepnapi istentisztelet alkalmából az inségakció céljaira templomi gyűjtést rendezzenek, továbbá a helyi körülményeknek megfelelő számú tagból álló plébániai, illetőleg egyházközségi karitasz- szerueket létesítsenek. Minden karitasz-szerv időnkint küldje ki tagjait a nyomorgó családok látogatására; állapítsa meg és ellenőrizze, melyik család milyen mértékben szorul segítségre; és sürgősségi sorrendben tartsa nyilván a segélyre szorulókat. írja össze és tartsa nyilván, ki milyen önkéntes adományt (pénzt, ruhát, élelmiszert, tüzelőt, élelmezést, stb.) hajlandó a szegényeknek juttatni. A nyilvántartások alapján azután az említett sorrendet szem előtt tartva közvetítse az adományokat, hogy a jótevők (ha kívánják) közvetlenül maguk nyújthassák át adományukat a szűkölködőknek. A székesfővárosban az egyes egyházközségi karitasz-szervek egységes működésének biztosítása végett külön érseki biztost neveztem ki. Minthogy meggyőződésem szerint az inségakció csak akkor járhat biztos sikerrel, ha az egyházi és világi karitativ szervek kölcsönösen támogatják egymást: utasítom a már működő és felállítandó karitasz-szerveket, hogy mindenütt karöltve, ahol pedig lehet, szerves egységben működjenek a világi hatóság inségakciójával. Bízom benne, hogy az akció szűkölködő testvéreink javára Isten segítségével igazán eredményes lesz, mert mikor egyházi karitasz szerveinknek a világi hasonló szervekkel való készséges közreműködését az illetékes miniszter uraknak felajánlottam, tőlük viszont hasonló közreműködés Ígéretét nyertem. Szeretettel kérlek tehát benneteket, Kedves Híveim, hogy a nyomorenyhítő munkából tehetségéhez képest mindegyitek iparkodjék kivenni részét. Legyen az inségakció igazi szeretel- akció! Mutassuk meg már egyszer, hogy szeretjük egymást. Ne feledjük, hogy Istennek hitelez, aki megkönyörül a szegényen, mert magának Krisztusnak ad, aki a szegénynek ad (Máté, 25, 40.). Addig iparkodjunk jót cselekedni, amíg lehet, mert aki nem akar jót cselekedni, mikor lehet, mintegy büntetésképen nem íog majd tudni jót tenni akkor, amikor akar. Végül hozzátok szólok, kedves szegényeink, kiket sz. Lőrinc az Egyház kincsének nevezett, s akik saját hibátokon kívül viselitek a súlyos megpróbáltatást: ne gondoljátok, hogy tehetősebb testvéreitek nem értenek meg benneteket, hogy nem éreznek veletek, avagy nem akarnak segíteni rajtatok. Meg akarunk tenni mindent, ami tőlünk telik. Higyjétek eí, épen az fáj nekünk legjobban, hogy köteles terheink miatt nem tudunk olyan mértékben segíteni, mint szeretnénk. Fogadjátok azért szeretettel, amit szegénységünkben nyújthatunk. Viszonzásul pedig velünk együtt imádkozzatok édes Hazánkért, hogy Isten végre levegye rólunk sújtó kezét. De ezt bízvást csak akkor remélhetjük, ha mindnyájan komolyan hozzá térünk nyilvános- és magán-, családi és egyéni életünkben. A felebaráti szeretet 70(1 éves hőse, sz. Erzsébet irányítsa szeretetakciónkat. Ámen. Budapest, 1931. október 1. 11
