Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
IX.
Főtisztelendő Úr! Legyen szabad szíves figyelmét felhívnom arra, hogy a missziós vasárnap ez évben október 18-ra esik. Az erre vonatkozó főpásztori rendelet (Circ. 1927. N. 84.) így szól: „A Szentséges Atya engedélyével elrendelem, hogy minden év októberének utolsóelőtti vasárnapján minden templomban missziósnap tartassák. E napon a szentbeszéd a missziókról szóljon, utána közös imádság mondandó a missziókért és a hitetlenek megtéréséért és gyűjtés rendezendő a Hitterjesztés Egyesülete céljaira. A gyűjtés eredménye mindenkor november hó végéig a főegyházmegyei hivatal címére beküldendő.“ A directorium szerint a missziós vasárnap és gyűjtés előző vasárnap (okt. 11) a szószékről kihirdetendő s a missziós vasárnapon minden szentmisébe felveendő mint pro re gravi imperata oratio ex Missa pro fidei propagatione (inter rn. votivas vel in fine Missalts). Egyúttal közlöm azt a felhívást, amelyet a Hilterjesztés műve főtanácsának elnöke ez ügyben a világ katholikusaihoz intézett. Felhívás a missziós vasárnapra. Nincs messze már október 18. Az idén ezen a napon gyűjtjük össze a világ hívő népeinek adományait a katholikus missziók fenntartására és segítésére. Ezt a már történelmi múlttal bíró és hagyományossá lett missziós vasárnapot élénk lelkesedéssel és szíves jóakarattal köszöntik mindenütt, ahol Krisztus keresztje akár székesegyházak ormáról, akár szegényes kunyhók csúcsáról a katholikus hit fenségét és győzelmét hirdeti. Az imádság és a cselekvés, a propaganda és a szervezés napja ez; jó alkalom sokakat felrázni tunya tétlenségükből, de felszítani és erősíteni azoknak a lelkesedését is, akik már megértették, hogy nincsen szebb és nincsen hathatósabb apostolkodás, mint a missziók javára végzett munka. A katholikus missziók szükségletei mérhetetlenek. Kínában, ahol még mindig vér folyik, a leggyorsabban pótolni kell a szinte megrendítő gyors egymásutánban ismétlődő banditabetörések — templomokban, iskolákban, intézetekben, árvaházakban, misszionáriusok lakásaiban — okozta károkat. Hathatós támogatásra van szükség nemcsak megvédeni és támogatni a misszionáriusokat, a nővéreket és a bennszülötteket, akik hitben és bajban egyesülve, testvéries együttérzésben megosztják kenyerüket a misz- szionáriusokkal, hanem legyen ez a segítség az egyetértésnek újabb biztosítéka, mely a népek erkölcsi és polgári hovátartozandóságának alapját is megveti. Indiában, a legrégibb kultúra bölcsőjében, ahol az új szellemi és vallási kultúra ennek a kiváló népnek jövendő sorsát szabja meg, sürgősen kellene: új és nagy templomokat építeni, amelyek míg egyrészt az istentisztelet helyéül szolgálnának, addig másrészt jócselekedetekre is gyümölcsözően serkentenének; új iskolákat állítani, melyekben a tanításnak oda kellene hatnia, hogy a felnövekvő ifjúságot az evangélium igazságainak megnyerje; árvaházakat és kórházakat létesíteni, melyek a tevékeny keresztény szeretet gyakorlása által a hitetleneket és a tévelygőket a kereszténység megújító erejének tudatára ébresztenék. Számos olyan helység van Indiában, ahol a mi misszionáriusainkat jóakarattal kezelik. Ezeknek a helységeknek a megnyerése könnyű dolog volna, ha a misszionáriusok száma és a segítség ezeknek az embereknek óhaja és igényeinek megfelelő arányban állana rendelkezésünkre. Hasonlóképen jelentékeny összeg volna szükséges Afrika számára is, amelyet most már nem — mint régen - fekete, hanem világító Afrikának kellene nevezni, mert már csaknem minden részében hirdetik a misszionáriusok az evangélium világosságát. A gyarmati kormányzat iskolai törvényei értelmében a misszonáriusok többé már nem fabarakkokban vagy másként könnyen tönkretehető helyiségekben tanítanak, hanem szerte az egész világrészben mindenütt iskolákat állíthattak, amelyek úgy az épületanyag tartósságát, mint pedig a higiénikus és a tanítószemélyzetet érintő egyéb követelményeket illetőleg is az új törvényes előírásoknak mindenben megfelelnek. Ez mind jelentős segítséget igényel és mindkét nembeli tanítószemélyzet alapos kiképzését, hogy a misszionáriusok iskolái megállhassák helyüket a muzulmánok és a protestánsokkal szemben, akiknek a hitterjesztés szent kötelességének nevében meg kell mutatnunk fokról-fokra, hogy az ugandai vértanuk áldozatával megszentelt és vérükkel öntözött földhöz kinek van joga.
