Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
Vili. 1552. sz. Az ephesus zsinat 15 százados jubileumának ünneplése. Az Apostoli Szentszéknek az erkölcsiség emelésére irányzott szakadatlan sorozatban . egymást követő áldásos intézkedései között 1 újabb keletű az, mellyel a tizenöt századdal ezelőtt Ephesusban tartott egyetemes zsinat ez évre eső 15 százados évfordulójának megünneplésére hívja fel a katolikus világot. Az ephesusi zsinatnak feladata volt Nestorius tévtanai felett ítéletet mondani, melyek az Istenember és Istenanya felől az Egyházban kegyelettel őrzött evangéliumi tant lényegében támadták meg s az Egyház egységét veszélyeztették, minthogy a magas egyházi állásban lévő Nestorius szembehelyezkedett az Apostoli Szentszékkel s tekintélyes állásánál fogva szónoki erejével többeket megtévesztett kartársai közül; megtévesztette az Egyházhoz egyébként hű császárt is, kiben hatalmas támogatóra talált. Az Egyháza felett őrködő Gondviselés azonban a vészes mozgalom megindulásával szemben támasztott az Egyházban oly erőt, amely gátat állított elhatalmasodása elé. Az alexandriai patriarchal székből emelkedett fel a nagynevű Cyrill a megtámadott hitigazság védelmére s az Apostoli Szentszékkel állandó összhangban tartományi zsinatán s minden kedvező alkalmat felhasználva nagy tudással és bölcseséggel cáfolta a tévtanítót és állította az igaz tant a világ elé, a 431 -ik esztendő június hó 22-én az ephesusi Szűzanya-teinplomban megnyílt egyetemes zsinaton pedig, melynek vezetésével az Apostoli Szentszék őt bízta meg, az egybegyült zsinati atyákkal egyetértőén kárhoztató ítéletet hozott Nestorius tévtana felett, őt pedig a püspöki méltóságra méltatlannak és az Egyház közösségéből kizártnak jelentette ki. Bár a zsinati határozathoz a pápa is hozzájárult, a vészes mozgalom a császár támogatása mellett tovább tartott. De teljes érvényére emelkedett Cyrill patriarcha hitszilárdságának s az Egyház ügyéért élni-halni kész buzgalmának minden idők hálájára méltó nagy ereje is; mert noha a császár által támogatott ellenáramlat őt bélyegezte meg az eretnekség vádjával s a vezetése alatti zsinat határozatát is érvénytelennek nyilvánította, az ő fokozott hévvel folytatott nyilvános tanítása és semmitől vissza nem rettenő, a császári udvarig kiható lelkes munkája által végre is elérhető volt az, hogy a pápa szentesítésével ellátott zsinati határozatok előtt kis töredék híján meghódolt a keresztény világ s az ősi tan sértetlenül szállt át az utókorra nagy bajnokának példaadó emlékével együtt. A zsinat emlékének a Pápa 0 Szentsége által kívánt megünneplése a mai korra a legüdvösebb hatású lehet, mert az emlékezetbe visszaidézett történeti tények bizonyítékainak világánál megszilárdul a bizalom aziránt, hogy a mi hitünk változatlanul egy azzal, melyet Krisztus Urunk hagyott reánk, minthogy az Egyház a századok megismétlődő tévtanaival szemben, úgy mint az ephesusi zsinat idejében, mindenkor híven őrködött a szent leté- temény csorbítatlan épsége fölött. Üdvös a zsinatról való ünnepi megemlékezés azért is, mert a zsinat emléke elválaszt- hatlan azoknak az odaadó hűség által sugallt hitvallói küzdelmeknek emlékétől, melyek a hitigazságok sértetlen fennmaradásáért vívat- tak s a lefolyt hosszú századok után is például szolgálnak arra, miként keli a hithez való hűségnek megnyilatkoznia. De mindenekfelett üdvös magának a zsinat határozatának ünneplése, mely a Krisztus istenségére s Máriának istenanyaságára vonatkozó evangéliumi tant az eretnek tannal szemben változatlanul fenntartotta s mint sarkalatos hittételt bevéste a népek és nemzetek meggyőződésébe, bogy fennmaradásuk biztosítékául odaadó hűséggel fussanak az Istenember s Istenanya oltalma alá, amit az utókor híven követett és hazánk megalapítója, első szent királyunk is népe üdvének biztosításába több század múlva királyi kötelességének ismert. Azóta a keresztény vallásos életnek legszebb kivirágzása az, amidőn a hithű buzgalom Jézus és Mária szent nevei alatt csoportosul a keresztény feladatoknak minél hívebh és gyümölcsözőbb teljesítésére, honnan mint gócpontokból az általános hitéletre üdvös hatások áradnak ki. Ezekből az egyesületekből indulhat ki a kedvező eredmény legtöbb kilátásával a Szent- séges Atya kívánata szerint ez évben a tizenöt százados jubileum méltó megünneplése. Főpásztori benső érdeklődéssel kísérve az egyházmegyei Szent Szív és Mária-társula- tok életét, bizalommal elvárom, hogy ebben az ünneplésben is szokott buzgóságuk által vezérelve a Szentséges Atya célzata szerint főleg a szentségekhez való járulás s az Eucha- ristikus Jézus iránti példás hódolat bemutatásával vonzó példát adva részt vegyenek. A plébániák vezetőit és a templomigazgatókat felhívom, hogy az ephesusi zsinatról szóló megemlékezést kapcsolják össze Nagv- boldogasszony ünnepével. Ez a nap, melyen az Egyház a Szűzanya dicsőséges mennybemenetelét ünnepli, kiválóan alkalmasnak látszik arra, hogy megemlékezzünk azokról, akik lángoló hittel védték az ő istenanyai méltó8
