Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VIII.

Vili. 1552. sz. Az ephesus zsinat 15 százados jubileumá­nak ünnep­lése. Az Apostoli Szentszéknek az erkölcsiség emelésére irányzott szakadatlan sorozatban . egymást követő áldásos intézkedései között 1 újabb keletű az, mellyel a tizenöt századdal ezelőtt Ephesusban tartott egyetemes zsinat ez évre eső 15 százados évfordulójának meg­ünneplésére hívja fel a katolikus világot. Az ephesusi zsinatnak feladata volt Nestorius tévtanai felett ítéletet mondani, melyek az Istenember és Istenanya felől az Egyházban kegyelettel őrzött evangéliumi tant lényegében támadták meg s az Egyház egy­ségét veszélyeztették, minthogy a magas egy­házi állásban lévő Nestorius szembehelyezke­dett az Apostoli Szentszékkel s tekintélyes állásánál fogva szónoki erejével többeket meg­tévesztett kartársai közül; megtévesztette az Egyházhoz egyébként hű császárt is, kiben hatalmas támogatóra talált. Az Egyháza felett őrködő Gondviselés azonban a vészes moz­galom megindulásával szemben támasztott az Egyházban oly erőt, amely gátat állított elha­talmasodása elé. Az alexandriai patriarchal székből emelkedett fel a nagynevű Cyrill a megtámadott hitigazság védelmére s az Apos­toli Szentszékkel állandó összhangban tarto­mányi zsinatán s minden kedvező alkalmat felhasználva nagy tudással és bölcseséggel cáfolta a tévtanítót és állította az igaz tant a világ elé, a 431 -ik esztendő június hó 22-én az ephesusi Szűzanya-teinplomban megnyílt egyetemes zsinaton pedig, melynek vezetésé­vel az Apostoli Szentszék őt bízta meg, az egybegyült zsinati atyákkal egyetértőén kár­hoztató ítéletet hozott Nestorius tévtana felett, őt pedig a püspöki méltóságra méltatlannak és az Egyház közösségéből kizártnak jelentette ki. Bár a zsinati határozathoz a pápa is hoz­zájárult, a vészes mozgalom a császár támo­gatása mellett tovább tartott. De teljes érvé­nyére emelkedett Cyrill patriarcha hitszilárd­ságának s az Egyház ügyéért élni-halni kész buzgalmának minden idők hálájára méltó nagy ereje is; mert noha a császár által támo­gatott ellenáramlat őt bélyegezte meg az eret­nekség vádjával s a vezetése alatti zsinat határozatát is érvénytelennek nyilvánította, az ő fokozott hévvel folytatott nyilvános taní­tása és semmitől vissza nem rettenő, a csá­szári udvarig kiható lelkes munkája által végre is elérhető volt az, hogy a pápa szente­sítésével ellátott zsinati határozatok előtt kis töredék híján meghódolt a keresztény világ s az ősi tan sértetlenül szállt át az utókorra nagy bajnokának példaadó emlékével együtt. A zsinat emlékének a Pápa 0 Szentsége által kívánt megünneplése a mai korra a leg­üdvösebb hatású lehet, mert az emlékezetbe visszaidézett történeti tények bizonyítékainak világánál megszilárdul a bizalom aziránt, hogy a mi hitünk változatlanul egy azzal, melyet Krisztus Urunk hagyott reánk, minthogy az Egyház a századok megismétlődő tévtanaival szemben, úgy mint az ephesusi zsinat idejé­ben, mindenkor híven őrködött a szent leté- temény csorbítatlan épsége fölött. Üdvös a zsinatról való ünnepi megemlé­kezés azért is, mert a zsinat emléke elválaszt- hatlan azoknak az odaadó hűség által sugallt hitvallói küzdelmeknek emlékétől, melyek a hitigazságok sértetlen fennmaradásáért vívat- tak s a lefolyt hosszú századok után is például szolgálnak arra, miként keli a hithez való hűségnek megnyilatkoznia. De mindenekfelett üdvös magának a zsi­nat határozatának ünneplése, mely a Krisztus istenségére s Máriának istenanyaságára vonat­kozó evangéliumi tant az eretnek tannal szem­ben változatlanul fenntartotta s mint sarkala­tos hittételt bevéste a népek és nemzetek meggyőződésébe, bogy fennmaradásuk bizto­sítékául odaadó hűséggel fussanak az Isten­ember s Istenanya oltalma alá, amit az utó­kor híven követett és hazánk megalapítója, első szent királyunk is népe üdvének bizto­sításába több század múlva királyi kötelessé­gének ismert. Azóta a keresztény vallásos életnek leg­szebb kivirágzása az, amidőn a hithű buzga­lom Jézus és Mária szent nevei alatt csopor­tosul a keresztény feladatoknak minél hívebh és gyümölcsözőbb teljesítésére, honnan mint gócpontokból az általános hitéletre üdvös hatások áradnak ki. Ezekből az egyesületekből indulhat ki a kedvező eredmény legtöbb kilátásával a Szent- séges Atya kívánata szerint ez évben a tizenöt százados jubileum méltó megünneplése. Főpásztori benső érdeklődéssel kísérve az egyházmegyei Szent Szív és Mária-társula- tok életét, bizalommal elvárom, hogy ebben az ünneplésben is szokott buzgóságuk által vezérelve a Szentséges Atya célzata szerint főleg a szentségekhez való járulás s az Eucha- ristikus Jézus iránti példás hódolat bemuta­tásával vonzó példát adva részt vegyenek. A plébániák vezetőit és a templomigaz­gatókat felhívom, hogy az ephesusi zsinatról szóló megemlékezést kapcsolják össze Nagv- boldogasszony ünnepével. Ez a nap, melyen az Egyház a Szűzanya dicsőséges mennybe­menetelét ünnepli, kiválóan alkalmasnak lát­szik arra, hogy megemlékezzünk azokról, akik lángoló hittel védték az ő istenanyai méltó­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom