Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
25 — melynek megvolt a maga jól megfontolt célja. Nagy vigasztalás volt a legszerencsétlenebb szenvedőknek, mikor látták, hogy ime van valaki, aki nem undorodik tőlük és nem menekül előlük. De nagy tanítás volt ez a világnak is arról, hogy a legvisszataszítóbb emberroncsban is meg kell becsülni az emberi méltóságot. XIII. Leo pápa 40 év előtt kiadta a Rerum Novarum en- cyklikát a munkás emberi méltóságának védelmére azokkal szemben, akik arról a profit hajhászása közben nagyon is megfeledkeztek. A maga idejében Szent Erzsébetnek nem állt rendelkezésére sem az írótoll, sem a szószék, ő a bélpoklos fekélyére lehelt csókkal hirdette minden prédikációnál hangosabban és hatásosabban, hogy azokból, akik itt e világon az utolsók, Abrahám országában elsők lehetnek.1 És hogy működésének hatása még nagyobb legyen, férje halála után ő maga is szegénnyé lett. Elhárította magától a császár kezét, ki feleségül akarta, biztosította gyermekei jövőjét, azután Szent Ferenc harmadrendjébe lépett. Jövedelmét az utolsó fillérig a szegényeknek adta, ő maga pedig keze munkájával tartotta fenn magát. Hogy mentői több jusson a szegényeknek, oly egyszerűen ruházkodott és étkezett, oly igénytelen házban lakott, hogy atyja követének, ki haza akarta hívni, összeszorult a szive a sajnálkozástól, látva királya leányának nagy szegénységét. Ő nem értette meg Sz. Erzsébetet, Szent Erzsébet azonban tudta, mit cselekszik. Életével hirdette a szegényeknek : „Látjátok testvérek, nem is oly nagy szerencsétlenség szegénynek lenni! íme az Úr Jézus, ki királyi palotában uralkodhatott volna, inkább szegény akart lenni. És az ő szolgái közül oly sokan elosztották gazdagságukat és inkább a szegénységet választották arájukul. Es Erzsébet, Istennek szolgáló leánya is boldog volt, hogy szegénnyé lehetett. Miért irigykednétek tehát a gazdagokra, miért gyűlölnétek őket? Inkább imádkozzatok őérettük, testvéreitekért, mert nagy az ő lelkűk veszedelme, minthogy nehéz a gazdagnak bejutni a mennyeknek országába!“2 Újabban a szeretet fejedelmi erényét, a charitast is szeretnék népszerűtlenné tenni. Annyira sajátosan keresztény szó a charitas fogalma, hogy a kereszténység ellenségei fitymáló lekicsinyléssel szólnak róla, mondván, hogy nem szeretet-adomány kell a szegénynek, hanem igazság, iustitia ! Igaz, a iustitia a legfontosabb szociális erény. Est fundamentum regnorum! Szent Erzsébet ennek tudatában volt, mikor fogadalmat tett, hogy nem nyúl olyan ételhez, melyről nem biztos, hogy nem tapad hozzá a szegények igazságtalanul kisajtolt verítéke, és e fogadalmát vendégségek közepette is oly szigorúan megtartotta, hogy gyakran csak vízbemártott kenyeret evett ! (Mily hatásos oktatás volt ez a vendég uraknak!) De ugyancsak Szent Erzsébet élete mutatja, mily hatalmas szociális tényező a keresztény charitas! A Szentírás is hirdeti a iustitiát és égbekiáltó bűnnek mondja a munkások bérének igazságtalan megrövidítését,3 de ugyanez a Szentírás hangoztatja, hogy „szegények mindig lesznek veletek!“4 És míg szegények lesznek, addig a charitas angyalának is lesz tennivalója. Iustitia — charitas, igazságosság és szeretet egymást nem zárja ki, hanem kiegészíti, avagy inkább a charitas a iustitiát is magában foglalja, mert aki szereti embertársát, az nemcsak nem lesz igazságtalan vele szemben, hanem a jogos igényen felül is ad. 1 Lk. 16, 25. * Mt. 19, 23. 3 Jak. 5, 4. 4 Jn. 12, 8.
