Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI. Pius pápa apostoli körlevele

— 21 —

A helyes út.

csodálatos lelki vágyak, mint pislogó parázs a hamu alatt; annál inkább azoknak a sokaknak szívében, akik inkább tudatlanságból vagy a szerencsétlen külső körülmények miatt tévedtek el. Sokat ígérő előjelei a társadalmi megújulásnak a munkásszervezetek. Nagy örömmel látjuk soraikban a mozgékony ifjúmunkások tekintélyes csoportjait, akik készségesen hajlanak az isteni kegyelem befogadására és csodálatos buzgósággal igyekeznek szaktársaikat Krisztusnak megnyerni. Nem kisebb elismerést érdemelnek a munkásegyesületek vezetői, akik saját érdeküket félretéve, egyedül a tagok javát viselik szívükön, azok jogos követeléseit az egész foglalkozási ág boldogulásával találékonyan összhangba hozzák és egyszerre mind a kettőt szolgálni igyekeznek, amellett rendkívül fontos munkakörükben sem a tárgyi nehézségtől, sem a személyeskedő gyanúsításoktól nem félnek. Azokban a körökben is, amelyeknek a magasabb műveltség és a vagyon befolyásos állásokat biztosít a társadalomban, különösen az ifjúság komolyan foglalkozik a társadalmi élet kérdésével s így följogosít a reményre, hogy később teljes elszántsággal a társadalmi megújulás szolgálatának szenteli magát.

Tisztelendő Testvérek ! Maguk a korviszonyok jelölik meg a helyes utat, amelyen járnunk kell. Ma — mint már annyiszor az egyház története folyamán — egy világ áll Velünk szemben, amely nagyrészt a pogányságba süllyedt vissza. Hogy egész társadalmi osztályokat a Krisztustól elpártolás után, Krisztushoz visszavezessünk, azok soraiból kiválasztott és j ólképzett segítőkre van szükség, akik társaik gondolatvilágát és törekvéseit jól ismerik és a testvéri szeretet szelíd erejével szívükhöz férni tudnak. Az első és közvetlen apostolok a munkásság közt munkások legyenek; az iparos- és kereskedővilág apostolai is ebből a világból nőjenek ki.

Ilyen laikus munkás- és munkaadóapostolok fölkutatása, kiválasztása, alkalmas kiművelése és megnevelése elsősorban a Ti föladatotok — Tisztelendő Testvérek — és papjaitoké. Bizony igen nehéz munkaterület jelentkezik itt a papok számára. Azért a papnövendékek alapos társadalom- tudományi képzésben kellően fölkészüljenek rá. Akiket különösen erre a munkaterületre szántok, jól fejlődött jogérzéket és férfias bátorságot tanúsítsanak, hogy a jogtalan igényeknek és igazságtalan törekvéseknek kellő határozottsággal ellenálljanak, okosságban és mérsékletben kitűnjenek, hogy úgy az egyik, mint a másik rész felé a túlzásök veszélye ellen védve legyenek, különösen pedig a krisztusi szeretet töltse el és hassa át őket teljesen, mert egyedül a szeretetnek van meg az az adománya, hogy ellenállhatatlan, bár szelíd hatalommal az igazságosság és a méltányosság törvényéhez hajlítsa az emberi szíveket és lelkeket, íme az út, amelyen járni kell. A múltnak gazdag tapasztalata már kipróbálta. Bizalommal és elszántan kell megindulni rajta.

Az ilyen magasztos föladatra kiválasztott fiainkat az Ürban esdve kérjük, törekedjenek egész lélekkel a rájuk bízottakat laikus apostolokká kiképezni. Kiválóan papi és apostoli működésükben alkalmazzák a keresztény nevelő művészet minden erejét az ifjúság oktatásában; katholikus egyesületek alapítása, tanfolyamok rendezése által igyekezzenek a hit elveivel összhangban a tudást elmélyíteni. Különösen értékeljék és a gondjaikra bízottak épülésére gyakran használják az egyének és a társadalom erkölcsi megújítására fölötte alkalmas eszközt, amelyet Mens Nostra körlevelünkben ajánlottunk ... a lelkigyakorlatokat. (Mens Nostra, 1929 dec. 20.) Idézett körlevelünkben a lelkigyakorlatokat nemcsak általában ajánlottuk a világiaknak, hanem különösen is kiemeltük a munkás lelkigyakorlatokat s az ilyenek tartását szorgalmaztuk. A lelkigyakorlatok iskolája nemcsak kitűnő keresztényeket nevel, hanem valóságos apostolokat minden élethivatás számára és megtölti őket azzal a tűzzel, amely Jézus szívében lángol. Ebből az iskolából, mint az apostolok az utolsóvacsora terméből, hitben erős, az üldözéseket lebírhatatlan állhatatossággal álló, a Krisztus országának elterjesztésében fáradhatatlanul buzgó katholikusok kerülnek ki.

S manapság ilyen hős Krisztus-katonákra van szükség, hogy erejükkel megvédjék az emberiség családját a végveszélytől, amelybe rohanna, ha az evangélium tanítását megvetné és helyet engedne annak a társadalmi rendnek, amely a természet és az Isten törvényeit egyaránt lábbal tapodja. Krisztus egyháza kősziklára épült s így magát nem kell féltenie, mert bizton tudja, hogy a pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. (Máté 16, 18.) Sőt a századok tapasztalata igazolja, hogy a nagy viharokból mindig erősebben és újabb diadalokkal került ki. De anyai szíve megrendül a szörnyű csapások miatt, amelyekkel a viharok sok ezer embert sújtanának, különösen pedig a mérhetetlen lelki kár, amely számtalan, Krisztus vérével megváltott lelket az örök kárhozatba döntene.

Azért mindent meg kell kísérelni, hogy az em-