Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XI. Pius pápa apostoli körlevele
7 A szentségi kegyelem. juk, hogy az elválaszthatatlanul szilárd házasságok az élet tisztaságának és a jó erkölcsöknek a kútforrásai. A házassági törvény becsületes betartása biztosítja az államok boldogulását és közjavát. Olyan az állam, amilyenek a családok és bennök az emberek, mert ezek alkotj ák az államot, mint a testet az egyes tagok. Tehát úgy a hitvesek és a gyermekek magánjava, mint az emberiség közjava körül kiváló érdemeket szereznek mindazok, akik a házasság fölbonthatatlanságát védelmezik. A házasság szentségi jellege a fölbonthatatlan- ságon kívül még sokkal magasztosabb előnyöket is tartalmaz, amelyeket már maga a szentség neve eléggé jelez. Ez a név a keresztények előtt nem hiú és üres név. Krisztus Urunk, «a szentségek alapítója és tökéletesítője»,1 azáltal, hogy híveinek házasságát az újszövetség igaz és valódi szentségé- nek rangjára emelte, azt igazán annak a különös lelki kegyelemnek a jelévé és forrásává tette, amellyel a természetes szeretetet nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet megerősíti és a házastársakat megszenteli.2 S mivel Krisztus a hívők közt magát az érvényes házassági beleegyezést tette meg a kegyelem jelévé, a szentségi jelleg a keresztény házassággal annyira összefügg, hogy a megkereszteltek közt valódi házasság nem jöhet létre anélkül, hogy egyúttal szentség is legyen.3 Mikor tehát a hívek őszinte lélekkel megadják a házassági beleegyezést, akkor önmaguknak megnyitják a szentségi kegyelem kincstárát, hogy belőle természetfölötti erőt merítsenek kötelességeik és hivatásuk hűséges, szent és halálig tartó beteljesítésére. Ez a szentség ugyanis mindazokban, akik működése ellen akadályokat nem gördítenek, megnöveli a természetfölötti életnek állandó forrását — a megszentelő kegyelmet s azonfelül még különleges ajándékokat, lelki készséget, kegyelmi csirákat ad, fölfokozza és tökéletesíti a természetes erőket, hogy a hitvesek nem csupán értelemmel fölértsék, hanem átérezzék, szilárd elhatározással és megfontolt akarattal megbecsüljék és betöltsék mindazt, ami a házas állapothoz, annak céljához és kötelességeihez hozzátartozik. Végül jogot biztosít nekik, hogy a segítő kegyelmet mindannyiszor elnyerjék, valahányszor állapotbeli kötelességeik betöltéséhez arra szükségük van. Mivel azonban a természetfölötti világrendben az isteni Gondviselésnek az a törvénye, hogy akik a szentséget az értelem teljes használatának birto1 Conc. Trid. sess. 24. 2 Conc. Trid. sess. 24. 3 K. T. c. 1012. kában fölveszik, azok annak teljes gyümölcseit csak úgy nyerhetik el, ha a kegyelemmel maguk is közreműködnek, a házassági kegyelem nagyrészt a földbe elásott, nem gyümölcsöző talentum marad, ha a hitvesek a természetfölötti erőket nem gyakorolják, a kegyelmi csirákat nem gondozzák s nem fejlesztik. De ha minden tehetségük szerint fogékonyak lesznek a kegyelem iránt, akkor a házasság terheit és kötelességeit elbírják, a nagy szentség hatása alatt erősek, szentek, sőt fölszenteltek lesznek. Mert szent Ágoston azt tanítja : amint az egyes ember a keresztség és a papirend által kiválasztódik és segítséget nyer az élet keresztényi átélésére, illetőleg a papi méltóság viselésére s azoknak szentségi kegyelme őt állandóan kíséri; majdnem ugyanazon módon (bár nem az eltöröl- hetetlen szentségi jel által), a házassági frigynek szentségi kegyelme és kötő ereje sem hagyja el soha többé azokat a híveket, akik egyszer házasságot kötöttek. Sőt — mint ugyanaz a szent doktoi hozzáfűzi, a szent köteléket magukkal hordják még akkor is, ha házasságtörők lesznek, de akkoi már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűnnek büntetésére, «akár a hitehagyott lélek, aki Krisztus titokzatos frigyétől elválva a hitet ugyan elvesztette, de a hit szentségét nem, amelyet az újjászületés fürdőjében fölvett.»1 A keresztény hitvesek, akiknek a szentség aranylánca nem bilincs, hanem ékesség ; nem béklyó, hanem erősség : minden erejükkel azon legyenek, hogy házasságuk nem csupán a szentség ereje és jelentése miatt, hanem a saját lelkiségük és erkölcsösségük miatt is állandóan hűséges képe maradjon annak a termékeny szent viszonynak, amely Krisztus és az egyház között van s a legtökéletesebb szeretetnek valóban tiszteletreméltó titka. Tisztelendő testvérek, ha az eddigieket jól megfontoljuk és a házasságnak kiváló javai — a gyermek, a hűség és a szentség — kellő megvilágításbar látszanak, csodálattal kell magasztalnunk az isten: bölcseséget, szentséget és jóságot, amely a hitvesét méltóságáról és boldogságáról, az emberi neír fenntartásáról és szaporodásáról egyedül a házassági frigynek tiszta és szent szövetségében ilyer bőkezűen gondoskodott. Minél jobban átgondoljuk — Tisztelendő Testvérek — a tiszta házasság nagy értékét, anná inkább kell fájlalnunk, hogy ezt az isteni intézményt, különösen a mi időnkben gyakran megvetik és már-már elvetik. Már nem is titokban és a homályban, hanerr 1 S. August. De nupt. et. concup. lib. 1. cap. 10. L L L 1 t i [ » i r L i L L ■ ll. Tévedé■ sck, bűnök, L támadások. L
