Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Krisztusban Szeretett Híveink!
7 hesse. Ha ez a mai viszonyok mellett még minden esetben nem lehetséges, akkor a társadalmi igazságosság követelménye mielőbb oly változásokat eszközölni, hogy minden felnőtt munkás az említett mértékben kaphasson bért.“1 Krisztus helytartójának felfogása szerint kialakult ezen munkaviszony mellett joggal lehet azután követelni, de az bizonyára magától is be fog következni, hogy nem csak a tőke, hanem a munka kötelességei is szabályozást nyerjenek és a gazdasági rend biztonságának föltételévé váljanak. Mert amily következetes az egyház a vagyon és tőke kötelességeinek hangoztatásában, ép oly komoly felelősségtudattal sürgeti a vállalt munka kötelességének hűséges teljesítését. „Méltó a munkás a ő bérére,“2 de a munkaadó is méltó a törvényes munkateljesítményre. S mindazok, akik a munkásokat arra bíztatják, hogy aránytalan s a termelést lehetetlenné tevő bérkövetelésekkel zavarják a hasznos gazdasági tevékenységet s amellett is kötelesség mulasztással s a munka menetének tervszerű zavarásával tegyék lehetetlenné a gazdasági rend fennmaradását s a mai társadalom boldogulását, ellenségei az isteni igazságosságnak, mely egyenlő mértékkel mér mindenkinek, de legnagyobb ellenségei a munkásosztálynak is, mivel annak boldogulását teszik lehetetlenné a termelési rend alapjának, a kölcsönös igazságosságnak, felforgatásával. Értse meg mindenki, az általános bizonytalanság s a világszerte keservesen érzett gazdasági válság csak kölcsönös méltányosság és mindkét féllel szemben egyformán alkalmazott igazságosság érvényesülése esetén fog megszűnni. Ha a tőke ráeszmél arra, hogy nem csak magával szemben van kötelessége, hanem Isten rendelése, de saját jól felfogott érdeke is, hogy közös sors viselésére rendelt embertársai megélhetéséről gondoskodjék, s a munkás nem lehetetlen ábrándokat fog hajszolni, mely meddő vállalkozás során elpusztulnak azok a javak, melyek a birtokosok jólétét is biztosítják ugyan, de a munka lehetőségének s a munkáscsaládok tisztességes megélhetésének is hordozói, s ha úgy a kíméletlen szabad versenyt, mint a még kíméletlenebb és rombolóbb társadalmi és gazdasági harcot, melynek riadóitól hangos ma a világ, felváltja az egymásra utaltság tudata s ha e közös érdek felett igazságos őrként fog virrasztani Krisztus szelleme, kizárván az egyoldalú kedvezést és önző kártevést: akkor remélhető az az összeműködés és társadalmi béke, mely mellett nem lesz kizsákmányoló vagyon és kifosztott proletár, tétlen haszonélvező és rabszolga sorsban tengődő robotoló, nem lesz gyűlöletes testvérháború, hanem megértés, békés termelés és a földi viszonyok között lehetséges megelégedés mindenek számára. Ennek a kívánatos rendnek kialakulását pedig az fogja biztosítani, 1 Quadragesimo anno. 2 Lukács X. 7.
