Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XIII.
'953. isk. sz A gazdasági irányú továbbképző népiskolák átszervezése. — 49 szerint az egyházi hatóságokhoz kerülnek. Az egyházi hatóságoknak sokszor csak ilyenkor van alkalmuk a tulajdonképen hatáskörükbe tartozó ügyekben és joghatóságuk, vagy felügyeletük alatt álló személyek kérelmére vonatkozóan véleményüket nyilvánítani. Előfordul, hogy az egyházi hatóságok az ügy ilyen stádiumában kénytelenek érdemleges észrevételeket, sőt kifogásokat tenni, érdemleges változtatásokat kérni, mert az ügy egyházjogi- lag nincs kellőképen előkészítve, az iratok (szabályok, jegyzőkönyvek, határozatok) helyesen megszövegezve stb. Az ügyek érdemi és gyorsabb elintézésének érdekében volna, ha ilyen fajta kérvények is az illetékes egyházi hatóságok útján, vagy legalább azoknak véleményével, ajánlásával, jóváhagyásával (egyesületi alapszabályok, jegyzőkönyvek) terjesztetnének a belügyminiszter úrhoz. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok rámutatni egy másik hasonló visszás eljárási módra. Hivatali elődeim ismételten kérték a főtisztelendő egyházi hatóságokat oly utasítás kibocsátására, hogy a V. K. miniszterhez intézett kérvényeiket (személyi, dologi, segély, kongrua, korpótlék, párbérügy, kegyúri építkezés, kegyúri plébániákra való pályázás stb.) ne közvetlenül s ne arra nem illetékes közbenjárók, hanem az egyházi hatóságok útján terjesszék jel. Sajnálattal állapítom meg, hogy az egyházi hatóságoknak ebben az ügyben kiadott rendeletéi dacára még mindig elég sűrűn érkeznék hozzám ilyen kérelmek az egyházi hatóságok megkerülésével. Minthogy egyesegyedül az egyházi hatóságok jogosultak és képesek ilyen kérelmeket az egyházmegyei érdekek és szükségletek figyelembevétele mellett igazságosan és méltányosan mérlegelni s kedvező elintézést, vagy elutasítást javasolni, van szerencsém tisztelettel felkérni Eminenciádat, méltóztassék nyomatékosan figyelmeztetni a joghatósága alá tartozó lelkészeket, hogy ilyen ügyekben saját érdekükben kizárólag az egyházi hatóságuk útján forduljanak hozzám. Foga dja Eminenciád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1931. november 9-én. Dr. Ernszt Sándor s. k.“ Esztergom, 1931. november 19. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium folyó évi október 26.-án 770— 0—19/1931. szám alatt kelt rendelkezésével, az államháztartás jelenlegi súlyos hetyzetét tekintetbe véve, a gazdasági irányú továbbképző (ismétlő) népiskolák felállításával és fenntartásával kapcsolatban a vármegyék és thj. városok közig, bizottságához az alábbi rendeletet intézte, amelyet tudomásvétel végett egész terjedelmében közlök Tisztelendő Papságommal azzal, hogy az abban elrendelt intézkedéseket a főhatóságom alá tartozó gazdasági irányú továbbképző népiskolákra nézve is megvalósítsák: „A gazdasági népoktatáshoz fűződő fontos érdekekre való tekintettel hivatali elődöm által az 1902. évi 66.569. szám alatt kelt rendelettel kiadott Szervezet 2. §-a kimondotta, hogy a polgári községek az ismétlő (továbbképző) tanköteles korú gyermekek részére kötelesek az 1868. évi XXXVIII. t. c. követelményeinek megfelevő továbbképző (ismétlő) oktatásról gondoskodni. Ennélfogva mindazon községek, melyekben a lakosság túlnyomó része gazdálkodással, földműveléssel, szőlő- műveléssel, kertészettel, gyümölcstermesztéssel vagy erdőgazdasággal foglalkozik és ezek mind- kétnembeli továbbképző (ismétlő) tanköteles gyermekeinek száma a 40-et eléri és akik tényleg állandóan a községben laknak, kötelesek az 1868. évi XXXY111. t. c. 50. §-a alapján gazdasági irányú továbbképző (ismétlő) népiskolát állítani és fenntartani. Ugyanezen Szervezet 8. §-ában pedig kimondatott, hogy állami elemi népiskolák mellett már 20 továbbképző (ismétlő) tanköteles esetén is gazd. irányú továbbképző (ismétlő) népiskolát kell a községnek felállítani. A fentebb említett rendelkezések végrehajtásának credményekép, nagy számban létesültek gazdasági irányú továbbképző népiskolák az addig működő általános irányú továbbképző (ismétlő) népiskolák helyett. Bármennyire fontosnak tartom is a gazdasági ismereteknek minél szélesebb körben való terjesztését, az államháztartás jelenlegi súlyos helyzetére való tekintettel csak igen kis mértékben van módomban teljesíteni az egyes községek (városok) részéről a tanítói óradíjak részbeni fedezésére államsegély engedélyezése iránt hozzám benyújtott kérelmeket. Ez pedig igen sok helyen azt eredményezte, hogy a gazdasági irányú továbbképző népiskolában a gazdasági tárgyakat tanító tanerők éveken keresztül nem kapták meg őket az 5311/1925. (megjelent a keb. Hivatalos Közlöny 1925. évi 5. számában) illetve a 21.673/1926. (megjelent a keb. Hivatalos Közlöny 1926. évi 8. számában) számú rendeleteimmel megállapított díjazásokat. Annak elérése érdekében, hogy a tanítói óradíjak részbeni fedezésére a rendelkezésemre álló csekély költségvetési fedezet mérvéhez képest kivételes esetekben módomban legyen 13*
