Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
VIII 2811. sz. Népmissziók tartására buzdítás. Elmúltak a Szent Imre tiszteletére rendezett főünnepségek, melyek soha nem látott fényükkel hazánk felé fordították a világ figyelmét. Isten kegyes volt hozzánk és tartós esőzés után derűs napokat virrasztóit ránk, mintha ezzel is jelképezni akarta volna, hogy kedve telik Szent Imre erényeiben, elsősorban ragyogó szűzi tisztaságában. A külső fény és pompa azonban szórakoztató látványossággá értéktelenednék, ha hálás érzelemtől indíttatva meg nem nyitnék kehiünket az Isteni kegyelemnek, mely Szent Imre közbenjárására ez évben bizonnyal bőségesebben harmatozik. Szent Imre tündöklő példája nyomán erősödnie kell a hitnek, tisztulnia az erkölcsöknek, virágoznia az erényeknek, nehogy ő is mondhassa rólunk az Űr szavaival: „ ... ez a nép ajakival dicsőít engem, szive pedig távol vagyon tőlem.“ (Is. 29, 13.) E célból lelkem egész melegével ajánlom Szent Imre endékére a népmissziók tartását ott, ahol még nem tartottak. Különösen a vidéknek szól e buzdításom, mert a székesfővárosban a missziók már tavasszal meg voltak, hála Istennek, a legszebb eredménnyel : kerek 110.000 gyónást hallgattak; a templomok alig tudták befogadni az igére éhezőket, a férfiak tömegesen járultak a szentáldozáshoz, soha nem látott arcok jelentek meg az Úr házában és 227 házasság rendeztetett. A főváros e szép példája lelkesítse a vidéki papságot és híveket, hogy a gazdasági munkaidő megszűntével ők is népmissziók tartásával szolgálják a lelkek megújhodásának szent ügyét. Hogy azonban a missziók sikeresek legyenek, nagy gond fordíttassék azok kellő előkészítésére. Használjuk fel erre a szószéket, a családi látogatásokat, az iskolát, az egyesületeket, esetleg a sajtót. A gyermekek kedves propagandája különösen alkalmas a felnőttek érdeklődésének felkeltésére és bevonására. Gondoskodjunk kellő számú gyóntatóról és vigyünk bizonyos tervszerűséget a munkába, ami legkönnyebben a kerületi papságok értekezletei révén történhetik. Legnagyobb gondot bizonyára a missziós atyák szerzése fog okozni, mert a szerzetes papság rendszerint nagyon le van foglalva, de e nehézségen is könnyen segíthetünk erre alkalmas világi papok bevonásával, talán épen olyanok felkérésével, akik a budapesti missziókban is résztvettek. Mindenesetre ajánlatos a budapesti missziók lefolyásának tanulmányozása (1. Egyházi Lapok 1930. 11 — 12. sz.) és az ott szerzett tanulságoknak kellő módosításokkal való felhasználása. A misszióknak ily módon való előkészítése a siker érdekében igen fontos, azért ott, ahol a kellő előkészítésre a rendelkezésre álló idő ez évben már nem elégséges, inkább halasztassék el a népmisszió a következő tavaszra. Ez esetben a Szent Imre-év gyümölcse legyen a lelkipásztor és hívek részéről azon elhatározás, hogy a népmissziókat mentői hamarább meg fogják valósítani. Napjainkban, mikor az erkölcsök megfogyatkozása, a hivatali megbízhatóság csökkenése és a napi anyagi szükség miatt bizonyos nyugtalanság, sőt elkeseredés észlelhető a népben, a Szent Imre jubileuma mintegy Istentől adott útmutatás nekünk arra nézve, hogy hol keressünk irányító példát, bíztatást, erőt a szebb és tisztább jövőért való küzdelemben : az ősök erényeinek szemléletében és követésében. Legyen Szent Imre képe signum, quod elevatur ad populos (Ls. 02, 10); jel elsősorban a mi népünknek, mely köré gyülekezve hallgassa az igét és magábaszállva megtisztuljon és megerősödjék a nemzetfenntartó ősi katholikus hitben. Azoknak a világi és szerzetes papoknak, akik a missziókat vezetni fogják, különleges felhatalmazásokat adok, illetőleg kiterjesztem 10
