Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

•gévé teszik, hogy minden tettét a legfőbb jó és a végső cél felé irányítsa“ (X. Pius, Singulari quadam, 1912. szeptember 24).

V. Az Egyház azt akarja, hogy a szakegyesületek a béke és egyetértés eszközei legyenek és evégből ajánlja vegyes bizottságok létesítését, mint a kölcsönös megértés eszközeit.

„Azok, akik dicsekszenek, hogy keresztények, akár külön-külön, akár szervezetekbe vannak tömörülve, ha kötelességeik tudata él bennük, nem támaszthatnak ellenségeskedést a különböző társadalmi osztályok között, hanem csak békét és kölcsönös szeretetet hirdethetnek“ (X. Pius, Singulari quadam).

„Ha a katholikus írók a proletárok és szegények érdekeinek védelmét kezükbe veszik, óvakodjanak oly hang használatától, mely a népben ellenszenvet kelthet a magasabb társadalmi osztályokkal szemben . . . Gondoljanak arra, hogy Jézus Krisztus az összes embereket a szeretet kötelékével akarta egyesíteni, amely szeretet az igazlelkűség tökéletessége és amely készteti őket, hogy egymás javán dolgozzanak“ (Instructio S. C.-nis pro neg. eccl. extraord. 1902. január 27).

„Azok, akik az ily intézmények élén állanak (amelyek t. i. a munkások jólétének előmozdítását tűzték ki céljukká), emlékezzenek arról, hogy semmi sem alkalmasabb az általános jólét biztosítására, mint az egyetértés és jó viszony az összes társadalmi osztályok között és hogy ennek a keresztény szeretet a legfőbb eszközlője. Nagyon helytelenül fáradoznának tehát a munkás jólétéért azok, akik azon ürüggyel, hogy létfeltételeit megjavítják, csak a múlandó és esendő földi javak megszerzésében segédkeznének neki és emellett megfeledkeznének arról, hogy a keresztény kötelességekre utaljanak és így a lelkeket mérsékletre késztessék; sőt akik annyira mennének, hogy a gazdagokkal szemben való ellenszenvet csak még jobban fokoznák, amennyiben olyan keserű és heves kifakadásokra ragadtatnák magukat, amilyenekkel hitünktől távol álló emberek szokták a tömegeket a társadalom felforgatására izgatni“ (XV. Benedek a bergamói püspökhöz, 1920. március 11-én).

„ . . . A munkaadók jogai és kötelességei teljes összhangban álljanak a munkásokéval. Előrelátásból az esetre, ha egyik vagy másik részről jogsértés miatt panaszok merülnének fel, nagyon kívánatos volna, hogy maguk a a statútumok hatalmazzanak fel a tagok közül bölcs és feddhetetlen férfiakat, kik a viszályt mint békebírák elintézzék“ (XIII. Leo, Rerum novarum).

„A katholikus egyesületek az osztályharcot mint a kereszténység alapelveivel ellenkezőt necsak kerüljék, hanem küzdjenek is ellene.. . Illő, hasznos és a keresztény alapelveknek megfelelő — amennyire csak lehetséges — közös és különálló munkás- és munkaadó-szervezeteket alapítani és mellettük mint kölcsönös érintkező pontokat vegyes bizottságokat létesíteni azon feladattal, hogy a viszályokat, melyek a kétféle szervezet közt keletkezhetnek, az igazság és szeretet szabályai szerint megvizsgálják és békésen elintézzék“ (Gasparri bíboros levele a Szociális Gazdasági Egyesülethez 1915. február 25).

VI. Az Egyház óhajtja, hogy a szakegyesületek, melyeket katholikusok katholikusok számára hívnak életre, csak katholikusok közt létesüljenek, mindamellett elismeri, hogy különös szükség kényszerítő ok lehet arra, hogy másként történjék.

„A katholikusok előszeretettel katho- likusokkal szövetkezzenek, kivéve, ha a szükség kényszeríti őket, hogy másként cselekedjenek. Éz igen fontos szabály a hit megóvása érdekében“ (XIII. Leo az Egyesült Államok püspökeihez, 1895. január 6).

„Ami a munkásegyesüíeteket illeti, céljuk ugyan tagjaiknak földi előnyöket biztosítani; mégis korlátlan helyeslést érdemelnek és úgy tekintendők, mint amelyek legalkalmasabb tagjaik igazi és tartós érdekeit biztosítani, ha a katholikus hit alapján állanak és az Egyház utasításait követik. Mi magunk ezt többször hangoztattuk, ha egyik vagy másik országban erre alkalom nyílt. Ebből következik, hogy szükséges ily fajta ú. n. katholikus szakszervezeteket létesíteni és előmozdítani, első sorban a katholikus országokban, de más vidékeken is, mindenütt ahol csak lehetségesnek látszik általuk a tagok különféle szükségleteit kielégíteni“ (X. Pius, Singulari quadam).

VII. Az Egyház az összes katholikusok összefogását ajánlja a közös munkára a keresztény szeretet kötelékében.

„Valóban a helyzet követeli és pedig parancsolólag: erős szivekre van szükség az erők összefogására. Bizonyos, hogy az elénk táruló nyomor képe nagy és félelmetesek a szörnyű zavarokkal fenyegető veszélyek, melyeket a folyton növekvő szocialista erők fejűnk fölött összegyűjtenek“ (XIII. Leo, Graves de communi).

„A szentély szolgái fejtsék ki minden szellemi erejüket és buzgóságuk minden találékonyságát, Tisztelendő Testvérek, hogy a ti vezetésiek alatt fáradhatatlanul véssék minden társadalmi osztály leikébe az evangélium és a keresztény élet alapelveit; dolgozzanak,