Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
14 célra rendszeresen is adakoznak, így a buda- pest-erzsébetvárosi Szent Erzsébet és a buda- pest-rókusi egyházközség. Örömmel adok hírt arról és nyilvánosan is kifejezem különös főpásztori elismerésemet azért, hogy ezek sorába most a budapest- angyalföldi Szent László egyházközség is lépett. Ezt írja: „az aranymisés missziós pápa tiszteletére f. évi dec. hó 19-én tartott egyház- községi hódoló díszgyűlésünkön egyöntetű lelkesedéssel elhatároztuk, hogy a budapest- angyalföldi egyházközség az érseki szeminárium fenntartási költségeihez az 1930. évtől kezdve tíz éven keresztül évi 1000 azaz egyezer F-vel járul hozzá.“ Ha a papnevelés fontos ügye általánosan is ilyen megértéssel fog találkozni, akkor nem fog kelleni a papot, lelkészt, segédlelkészt kérő és sürgető kérvényekre elutasító választ küldeni, aminőt nagy fájdalmamra a közel múltban a többi között éj) a budapest-angyal- földi plébániának is kénytelen voltam adni. Esztergom, 1929. december 31. 23. sz. Nyugdíjintézet állapotáról tájékoztató. A szeminárium mellett másik nagy főpásztori gondom a papi nyugdíj kérdése, amellyel — mint a kerületi gyűlések jegyzőkönyveiből látom — a kerületek Oltártestvérei is élénken foglalkoznak. A kérdésben a tisztánlátást nehezíti az, hogy már hosszú ideig el kellett tekinteni nyugdíjintézeti közgyűlésnek összehívásától, előbb a háború, majd a gazdasági válságok miatt, nemkülönben a főegyházmegye jelenlegi helyzetére való tekintetből. Mihelyt csak a körülmények lehetővé fogják tenni, a nyugdíjintézeti közgyűlést össze fogom hívni. A kérdésről egészen rövid tájékoztatást már most adok, hogy az ügyet a kerületi gyűléseken is alaposan megbeszélhessék. A nyugdíjintézet tőkéi a válság idején — sajnos — a többi készpénz-vagyonság sorsában osztoztak : elértéktelenedtek. Az új tőkegyűjtés ugyan megkezdődött néhai Bolváry Ákos volt székesfővárosi hitoktató hagyatéka révén, aki példás önzetlenséggel a főegyházmegyei papi nyugdíjintézetet tette örökösévé. A tőkének hozama azonban most még nem jelent lényegeset. Á nyugdíjintézet bevételei jelenleg két forrásból erednek. Egyik a tagok önmegadóztatása. A nyugdíjintézet tagjai jelenleg jövedelmük 3%-ávaí járulnak hozzá a nyugdíjintézet pénztárához. E forrásból a bevétel körülbelül évi 25.000 P. A hozzájárulást a legtöbben pontosan fizetik, egyesek készek ennél nagyobb hozzájárulás viselésére is, de — miként a körlevéli ismételt sürgetések jelezték — sajnos, elég sokan megújított sürgetésre sem tesznek eleget e kötelezettségüknek. — A másik jövedelmi forrás a katholikusoknak jutó államsegélyből való részesedés. Innen az esztergomi főegyházmegye jelenleg évi 44.000 P-t kap. Összesen tehát 69.000 P áll rendelkezésre. Jelenleg a nyugdíjakra le van kötve kereken 55.000 P. Pedig a nyugdíjak alacsonyak. Ötven évi szolgálat után csak évi 3400 P a nyugdíj. Ezt feltétlenül emelni kellene. Fájdalom, az emelés most nem eszközölhető, mert a meglevő aránylag nem is nagy felesleget szabadon kell tartani a netán nyugalomba vonuló Oltártestvérek nyugalmi díjára. A nyugdíj szempontjából e nehéz anyagi körülmények között nem kis gondot okoznak azoknak az Oltártestvéreknek nyugdíjazás iránti kérvényei, akik más forrásból már húznak nyugdíjat. Hogy hozzájárulásaik révén a nyugdíj munkaképtelenség esetén őket is jogilag megilleti, az nyilvánvaló. Tényleg azonban fedezet hiányában a nyugdíjnak folyósítása nem történhetik. Az anyagiak hiányában ugyanis a legjobb akarat melleit sem tudok mást tenui, mint appellálni azoknak az Oltártestvéreknek testvéri megértésére, akik más forrásból élveznek nyugdíjat s így van szerény ellátásuk. A más forrásból, így az államtól vagy a székesfővárostól nyugdíjat húzó Oltártestvéreknek e forrásokból eredő nyugdíja amúgy is rendszerint jóval magasabb az egyházmegyei nyugdíjas papokénál. A testvéri szeretet azt sürgeti, hogy — legalább átmenetileg — a niás forrásból ellátottak az egyház- megyei nyugdíjintézettől ne igényeljenek nyugdíjat. Hogy azonban jogaik érvényesülését némileg lássák, a jövőben — az átmenet ideje alatt — a más forrásból nyugdíjat élvező munkaképtelen Oltártestvéreknek nyugalmi díja, amennyiben- 30—35 évi szolgálat után a havi 300 P-t, 35—40 évi szolgálat esetén a havi 350 P-t, 40 évi szolgálattól felfelé a havi 400 P-t el nem érné, e mértékre — amelyre az egyházmegyei alapnál a nyugdíjazottak nyugalmi díját is majd emelni szeretném — az alap terhére ki fog egészíttetni. Egyébként a megtartandó közgyűlésnek ez a kérdés is tárgya lesz. A nyugdíjintézet vagyoni állapotáról a teljes terjedelmében közlendő 1929. évi számadás bővebb felvilágosítást fog nyújtani. Esztergom, 1930. január 2.
