Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
12 30. sz. Az egyház- községi szervezet kötelező megalakítása. 5. A kerületi esperesek látogatásaiknál ellenőrizzék, vájjon az aldoztatásnál használt tálca (patina) megfelel-e a jelen utasításnak. III. Az olláriszenlség őrzése a Nagyhét három utolsó napján. A Congregatio Utasításának harmadik részében arra nézve rendelkezik, hogyan kell az Oltáriszentséget őrizni a Nagyhét három utolsó napján, amikor a betegek számára kell néhány konszekrált ostyát eltenni. A főelv erre nézve az, hogy az így őrzött szent ostyák nem azért vannak, hogy a hívők imádják. Tehát inkább rejtve őrzendők, egészen külön helyen. Ha van a templom közelében külön kápolna, ott kell elhelyezni az Oltáriszentséget, vagy pedig a sekrestyében. Azonban bárhol is legyen, megkíván tátik a kulccsal elzárható szén tségház, előtte az égő örökméccsel. A szentséget még Nagycsütörtökön kell a kiválasztott helyen elhelyezni. Ha valamely templomban Nagycsütörtökön nincs mise, akkor az Oltáriszentséget a szokott tabernakulumban lehet hagyni egészen aznap alkonyaiig. Alkonyaikor át kell vinni a fentemlített helyre, ahol egészen Nagyszombatig őrzendő. Természetesen itt is áll az, hogy szükség törvényt bont. Ha valamely templomban őrzött szentség nem helyezhető el a Nagyhét három utolsó napjára a fentiek értelmében, mert nincs arra alkalmas hely, akkor együtt őrizhető azokkal a konszekrált ostyákkal, melyeket a nagypénteki Missa praesanctifica- torum és a Szentsír számára konszekrál a pap Nagycsütörtökön, sőt ugyanott maradhatnak Nagyszombatig is. Ez azonban csak rendkívüli eset legyen, mely a betegek részére tartandó kis ostyák szabályszerű elhelyezésének lehetetlenségével indokolható. Szabály szerint a betegek részére szolgáló konzekrált ostyákat fentiek értelmében nem a Nagypéntekre konzekrált nagy ostyával együtt, hanem külön szentségházban kell őrizni. Esztregom, 1930. január 2. A püspöki kar 1929. március hó 13.-án és október hó 25.-én tartott tanácskozmányai- ban elrendelte, hogy az egyházközségi szervezet minden lelkipásztori állomáson kötelező- leg megalakítandó. Főegyházmegyénkben eddig legtöbb helyen az iskolaszékek az iskolaügyön túlmenő- leg teljesítették az egyháztanácsok feladatát. Azonban az iskolaszékeknek eziránvú működése csak pótolta a hiányzó egyházközségi szervezetet addig, míg ez megalakítható nem volt. Sőt lulajdonképen a népiskolai hatóságokról szóló 1876. XXVIII. t.-c. 9. §-a értelmében maga az iskolaszék is a „hitközség képviselő testületé“ által választandó. Újabb időben az iskolaszékeknek az iskolaügyön túlmenő illetékessége, bár kellő alap nélkül, kétségbe vonatott, amiből az egyházi adózás körül nehézségek, sőt súlyos bonyodalmak is származtak. Mindezek megoldatnak és kikü- szöböltetnek az egyházközségi szervezetnek megalkotásával. Azért a püspöki konferencia határozatának megfelelően az egyházközségi szervezet megalakítását főegyházmegyénkben is ezennel kötelezőleg elrendelem. Ahol az egyházközség már meg van szervezve és jóváhagyott szabályzattal működik, továbbra is az eddigi módon folytatja működését. Ahol még nem alakult meg, ott most már csak a püspöki kar által átdolgozott, illetve némileg módosított szabályzat alapján, amelynek egy példánya a plébániai és önálló lelkészi hivatalok részére e körlevélhez csatol- tatik, történjék a szervezés. A már régebben működő egyházközségeknek is jogukban áll az új szabályzatra minden további nélkül, de jelentéstétel kötelezettsége mellett, áttérni. A szervezés előmunkálatai haladéktalanul megkezdendők az egyházközségi választók összeírásával. Egyházközségi választó az egyházközségnek minden tagja, aki életkorának 24-ik évét betöltötte. Az egyházközségnek tagja minden katholikus, akinek az egyház- község területén ingatlana, vagy hat hét óta állandó lakása van. Maga a szabályzat már nem fogja szavazás tárgyát képezni, miután országosan meg van állapítva. A választói névjegyzék első felülvizsgálása ott, ahol iskolaszék működik, az iskolaszék által végzendő; ahol pedig nincs iskolaszék, ott e célra a lakosság különböző rétegeiből 10—20 tagból álló előkészítő bizottság alakítandó. Az így felülvizsgált jegyzék a szabályzatnak megfelelően közszemlére lesz kiteendő. Ennek megtörténte után következik a választás a szabályzatban előírt módon. Mindez természetesen a híveknek megfelelő ismertetés után kihirdetendő; legalább kétszer a szószékről, a hirdető táblán és ahol van, a helyi lap útján. Az egyházközségi "szervezet, ha azt hitéletet élő hívek képviselik, nemcsak az egyházközség anyagi ügyeinek intézésében tehet nagy szolgálatot, hanem kellőképen vezetve a világi apostolkodást is jórészben megvalósíthatja. Azért minden erővel oda kell hatni, hogy az egyháztanács tagjai megtisztelő hivatalukat az egyház érdekeinek védelmére és lelkipásztoruk támogatására gyakorolják. Az
