Circulares litterae dioecesanae anno 1930. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

I.

11

mikor lehet az előkészített kenyeret recensnek mondani és magáévá teszi azt a sokak által régen elfoglalt álláspontot, hogy az elkészítéstől számított három héten belül az ostya még frissnek (recens) mondható, azontúl azonban nem.1

Fentiek figyelembe vételével a következőket rendelem :

1. A plébánosok, illetőleg templomok igazgatói a legmesszebbmenő gonddal őrködjenek azon, hogy a szentmiséhez szükséges kenyér és bor olyan legyen, hogy a szentség érvénytelenségének veszélye emberileg ki legyen zárva.

2. Ezért, amennyiben a szentséghez szükséges anyagot nem maguk állítják elő, lehetőleg szerzetesektől szerezzék be a teljesen megbízható bort és ostyát. Ez utóbbira nézve újólag felhívom a ügyeimet a budapesti Reparatrix-zárdára i IX. Üllői-út 75), ahonnan ostya könnyen beszerezhető.

3. A plébánosok és templomok igazgatói tegyenek ide jelentést arra nézve, honnan szerezték be eddig a szükséges misebort és szent ostyát.

4. Különös gond fordítandó arra, hogy a szent ostyák úgy legyenek elkészítve, hogy kisebb részecskék könnyen ne váljanak le róluk. Ezért a miséző papok szokják meg, hogy a könnyen leváló morzsákat mise előtt körülsimítással eltávolítsák. Hasonlóképen gondos körülsimitással készítendők elő az áldoztatáshoz szánt kis ostyák is, mielőtt a ciboriumba kerülnének.

5. A szentségházban őrzött konszek- rált ostyák megújítását illetőleg utalok b. e. Vaszary Kolosnak a templomigazgatókrészére kiadott és fentebb szószerint idézett rendeletére. Litt. Eire. Ann. 1907. p. 15. n. 3.

II. Az áldoztalásnál elhulló morzsák ösz- szegyűjtése. A Congregatio utasításában másodsorban azt célozta, hogy újabb intézkedéssel megakadályoztassék a konszekrált ostyákról esetleg leváló morzsák elhullása s hogy ne fordulhasson elő könnyen, hogy a pap kezéből a szent ostya a földre hulljon. Eddig e célból általánosan az áldoztató rácsra alkalmazott fehér térítőt használtuk, azonban mindenki saját tapasztalásából tudja, hogy ez a

1 így rendelkezett már ISorromei sz. Károly is a milánói egyházmegyében.

terítő a célnak nem felel meg tökéletesen. Ha sajnálatosan megtörténik, hogy a szent ostya kihull a pap kezéből, sokszor nem akad meg a térítőn, hanem tovább csúszik a földre. Ami pedig a szent ostyákról lehulló morzsákat illeti, ezeket a fehér térítőről nem lehet összegyűjteni. Több országban már régen az a szokás honosodott meg, hogy az áldozok tálcácskát tartanak álluk alá s ezzel fogják fel az esetleg lehulló morzsákat. Ez az áidoztatásnál használt tálca nem azonos a szentmise kelyhének patenájával. Rendesen nagyobb és a legtöbb helyt nem is kerek alakú. A szentmise kelyhének patenáját erre a célra nem szabad felhasználni, mert az konszekrált tárgy lévén — és pedig egyenesen a szentmise végzésére konszekrált tárgy — így laikusok kezébe nem adható. Általánosságban kétféle alakot használnak külföldön. Az egyik nem túlságosan mélyített, a szentmise patenájánál nagyobb és súlyosabb kerek alakú tányér. A másiknak alakja pedig a téglalap vagy trapéz, melynek három oldalát alacsony perem veszi körül, a negyedik oldal ellenben szabad. Az áldozó ezt a peremnélküli oldalt tartja álla alá. A szentszék az áldoztató tálca alkalmazását, mely sok helyen igen jól bevált, most általában kötelezővé akarja tenni s ezért utasításának megfelelőleg erre nézve a következőket rendelem :

1. A templomokat fel kell szerelni aranyozott ezüstből vagy egyéb fémből való tálcával (patina), melyet az áldozó hívő álla alá tart és miután magához vette a szent ostyát, tovább adja szomszédjának. Ha többen áldoznak, az áldoztató pap a sor végén utoljára áldozótói vegye el a tálcát s a következő sorban legelői térdeplőnek adja át. Nagymisében, mikor diakónus segédkezik, ez tartja a tálcát az áldozok álla alá.

2. Az áidoztatásnál használandó tálca bármilyen alakú lehet, csak fémből legyen és azon a felületén, ahova az esetleges morzsák hullanak, teljesen síma legyen minden bevésett, vagy kidomborított díszítés nélkül.

3. A hívek kioktatandók, hogy a tálcát vízszintesen tartsák s így is adják tovább, nehogy az esetleg rajta levő morzsák lehulljanak.

4. Az áldoztató pap a tálcát újjával gondosan simítsa le és az esetleg rajta levő morzsákat seperje be a kehelybe, ha mise közben volt az áldoztatás, vagy pedig a ciboriumba, ha misén kívül áldoztatott.

2*