Circulares litterae dioecesanae anno 1929. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VI.

gyötöri és megalázott. Milyen jól esik látni, hogy íme mégis van a földön legalább egy kis hely, ahol nincs gyenge és erős. ahol nem tesznek különbséget nemzet és nemzet között, ahol a kis nemzetek egyenlő jognak a nagyobbakkal. Milyen vigasztaló, hogy van egy érző emberi szív, egy atyai szív, amely minden embert egyformán szeret, amely ha részrehajló lehetne, legjobban szeretné a gyengéket, a szegényeket, az üldözötteket.

Keresztény Hívek! Minket, magyarokat, igen sokszor megkülönböztetett szeretetben részesített Szentséges Atyánk. Míg ugyanis a nyugati nagy nemzetek, amelyek nemcsak kultúrájuk nyugodt fejlődését, hanem talán fennmaradásukat is nekünk köszönhetik, csakhamar hálátlanul megfeledkeztek rólunk: addig az Apostoli Szentszék mindig méltányolta és Ő Szentsége ismételten hálával .emlegette elévülhetetlen érdemeinket, melyeket hosszú századokon keresztül saját nemzeti életünk kockáztatásával szereztünk az Egyház és a keresztény kultúra védelmében. De különös szeretettel tüntet ki bennünket a Szentatya azért is, mert tudja, hogy szenvedünk. És igazán nem Őrajta múlik, hogy szenvedéseink meg nem rövidülnek. Ám a különös szeretetet különös szeretettel illik viszonozni. Eegyen azért Szentséges Atyánk jubileuma nekünk, magyaroknak, kedvesebb, mint bárki másnak a világon : iparkodjunk a nagyobb szeretetet buzgóbb katolikus élettel és imádsággal meghálálni. És bár amennyire szegénységünktől lelt, számosán elzarándokoltunk Rómába, hogy fiúi hódolatunkat és szeretetiinket személyesen is kifejezzük () Szentsége előtt, sajnos, a legtöbben közülünk mégis kénytelenek voltak itthon maradni. Ezek is, amazok is életük megjobbításával iparkodjanak Szentséges Atyánk jubileumi örömét teljessé tenni.

És mikor most Ő Szentségének jubileumáért lelkesedünk, ne feledjétek, hogy itt nem pusztán az embernek kijáró lisztelet megadásáról van szó, Keresztény Hívek ! Mi nemcsak azért ünnepelünk, mert XI. Pius Pápa fenkölt személye és velünk érző atyai szíve kedves minekünk, hanem ünnepelünk azért is. mert mi a Pápa személyében Krisztus helyettesét látjuk, aki dicső elődeinek szakadatlan során keresztül egyenes kapcsolatban van magával Krisztussal. 0 Szentségében tehát, mint az Egyház látható fejében, egyúttal a láthatatlan főt: Krisztust is ünnepeljük. De ünnepeljük Krisztust jubiláló Szentséges Atyánkban, mint Krisztus papjában is, mert a legszentebb áldozat bemutatásánál, tehát aranymiséjén is, az igazi áldozópapot, magát Krisztus Urunkat helyettesíti. Valóban egyesül itt ég a földdel : Krisztus az 0 Helyettesével és rajta keresztül mindnyájunkkal.