Circulares litterae dioecesanae anno 1929. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
28 akik szenvedéseikkel terhelten alázatos lélekkel járják a magyar nép kálváriáját: az özvegyek, akik siratják életük támaszát; a megtört férfiak, akiket soha nem gyógyuló sebük, rokkant tagjaik emlékeztetnek életük legszomorúbb szakára, a népek véres összecsapására; a hontalanok, akiket ellenséges hatalom a századok óta birtokolt földről űzött el s az árvák ezrei, akiknek apáit sírba vitte az utolsó időknek végtelen keserűsége. Jöjjenek mindnyájan, akik elfojtott fájdalommal járnak a világban, Krisztus király elé s hordják trónja előtt össze szenvedő lelkűk nagy áldozatát. Legyen az ő felajánlásuk maradéktalan feltárása szenvedő lelkűknek. Készséges lelkületűk a szenvedésben indítsa a Szentséges Szívet királyi könvörületre. Tekintsen ránk Krisztus kegyelmesen, amint földi életében az evangélium nyomorultjaira tekintett és szeretetünk- nek viszonzásául biztosítson bennünket isteni segítségéről. Az ő kegyelmének erejében akarjuk járni tovább azt a kálváriát, melyen a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratából járnunk kell. Csak azt kérjük Krisztus királytól, az ő Szentséges Szívétől, hogy szeretőiétől beárnyékoltan vonulhassunk a magyar sors utján s ezért a szeretetért felajánljuk neki magunkat minden feltétel nélkül lelkünk minden rezdülésével s szívünk minden dobbanásával. S ha a hosszú megpróbáltatásra a múlt hibáinak kiengeszteléseért van szükség, Krisztus király kegyelme adja meg egyéni szenvedéseinknek a kiengesztelő erőt. Mi a Zsoltáros alázatával közeledünk hozzá : ..Jó nekem, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat.“1 2 Azt várjuk tőle, azért könyörgiink hozzá, hogy a szenvedésben készséges lelkünket felemelje kegyelmével s hosszú évek vergődését elfogadja engesztelésül kiterjesztvén áldó kezeit fölénk, at perficiatur propilitatio et benedictio nostraA Ezek azok a gondolatok, melyek arra indítottak, hogy Krisztus király ünnepének megölését és a szokásos felajánlást az Úr Jézus Szentséges Szívéhez ebben az évben különös figyelmébe ajánljam 'a T. Papságnak. A plébánosokat és a templomok igazgatóit kötelezem, hogy a Krisztus király ünnepére elrendelt felajánlást az Úr Jézus Szentséges Szívéhez ez évben a legünnepélyesebb módon tartsák meg, nem a délelőtti mise után, hanem külön délutáni ájtatosság alakjában az Urmu- tatóban imádásra kitett Oltáriszentség előtt. Ennek keretében nemcsak a Jézus Szíve litánia és a XIII. Leó állal előírt felajánlási imádság mondandó el (lásd Körlevelek, 1926. évf. 1 Zsolt. 118, 71. 2 Eeclesi. 7, 36. 13 és 27 1.), hanem szentbeszéd is legyen, melyben fenti megjegyzéseim szerint a felajánlásnak a hívők részére olyan tartalmat kell adni, hogy az emberi nemnek általános jellegű felajánlásán kívül mindenki önmagát s különösképen az utolsó tíz évnek szenvedését ajánlja fel. E célból a XIII. Leo pápa által előírt imaszövegen kívül más alkalmas felajánlási imát is el lehet mondani.3 Az ájtatosság végén áldás az Oltáriszentséggel. Esztergom, 1929. augusztus 29. 3 Pl. a Dulcissime Jesu, fons amoris kezdetű felajánlási imát, melynek magyar fordítása megtalálható Wolkenberg Katii. Imakönyvének 450. lapján. Ismeretes, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa annak a fényes diadalnak a megörökítésére rendelte el, melyet a hőslelkű Hunyadi Jánostól és méltó barátjától, Kapiszlrán Jánostól vezényelt keresztény magyar sereg Nándorfehérvárnál 1456-ban a törökön kivívott. Hogy őseinknek az egyetemes kereszténység védelmében tanúsított s az Egyház fejétől a déli harangszóval oly világraszólóan elismert és megörökített hősi önfeláldozása a magyar lelkekben állandóan ébrentartassék és követésre buzdítson, elrendelem, hogy a jövőben a nándorfehérvári diadal évfordulója alkalmából júl. 21—22-én, illetőleg az ahhoz legközelebb eső ünnepnapon az egyházi istentisztelet keretében a déli harangszónak keresztény magyar dicsőséghez fűződő eredete megfelelően a hívek emlékezetébe idéztessék. Esztergom, 1929. aug. 31-én. Közérdekű voltánál fogva közzéteszem a m. kir. belügyminiszter úrnak adott esetből kifolyólag kegyuraság által javadalmazott s fegvházi fegyelmi hatóság által állásvesztésre ítélt r. k. kántor nyugdíja ügyében hozott véghatározatát: „Sz . . . sz. kir. város törvényhatósági bizottsága a 629/1928. közgy. szám alatt hozott határozatával H. K. volt sz . . . . i kántort nyugdíjigény megállapítása iránt előterjesztett kérelmével elutasította. A szab. kir. város közönségének ezt a határozatát H. K. felülvizsgálati kérelme, helyesebben fellebbezése következtében felülvizsgálván indokainál fogva és azért is helyben hagyom, mert a városi közigazgatási alkalmazottakra vonatkozó fegyelmi szabályok a hitfelekezeti jellegű alkalmazottakkal szemben érvénnyel nem bírnak és mert nincs oly jogszabály, amelynek alapján a város a hitfelekezeti jellegű alkalmazott nyugdíjigényének megállapítására kötelezhető 3186. sz. A déli harangszó elrendelésé nek emlékezete. 3185. sz. Állásvesztésre ítélt kegyúri kántor nyugdíjáról bm. döntés.
