Circulares literae dioecesanae anno 1928. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
3 irányadók az 1914. évi számadás adatai. A sekrestyés járandósága fejében az 1914 évi számadásban feltünietett összeg veendő pengőben. A kér. alespereseknek a templomszámadások felülvizsgálása, továbbá az iskolák látogatása alkalmával felmerülő fuvardíj fejében 5—10 pengő fizethető ki a távolság szerint. A szegényebb filiális templomok a plébániatemplommal közösen, jövedelmük arányában, viseljék ezt a költséget. Ha az iskolának külön költségvetése van, akkor az iskolalátogató esperes fuvardíja ide állíttassék be. A vagyonkezelők a pénztárból szorosan vett templomi rendkívüli szükségletekre 40 pengőig terjedő kiadást eszközölhetnek ; az ezt felülhaladó összegre előzetesen kikért egyházhatósági engedély szükséges. Helyén valónak látom itt megjeg3'ezni, hogy egyes felterjesztett számadásokban feltűnően nagy készpénz maradvány szerepel. A nagyobb összegű maradványt azonnal tőkésíteni kell; ha a számadó ezt elmulasztja, ezzel a templomot megkárosítja, mert a kamat elvész. Az alesperesek különös figyelemmel kisérjék és szüntessék meg ezt a helytelen eljárást. II. Misealapítványok. 1. A misealapítványok azon tőkéi, amelyek ingatlanban helyeztettek el, mint teljes értékűek, külön csoportban kezelendők. Megjegyzem, hogy az ingatlanba fektetett alapítványi tőke gyanánt nem az ingatlan forgalmi értéke, hanem adójának százszorosa, (miként a gyümölcsöző vágyónság leltárában) Írandó be a 4. rovatba, az Észrevételek rovatában pedig világosan körülírandó az ingatlan területi nagysága, jövedelmezősége, művelési ága és állapota. Ugyanezen csoportban kezelendők azok az alapítványi tőkék, amelyek aranyban (természetben) vagy dollárban tétettek le, továbbá azok, amelyek teljesen valorizáltattak, avagy az újabban előírt összegben tétettek. Az aranyban vagy idegen valutában letett alapítványi tőkéket pengőre kell átszámítani. Magától értetődik, hogy ezen alapítványok után a kijelölt szentmiséket el kell végezni az alapítványi oklevél szerint. 2. Az államkötvényekben, ű. m. korona-, hadi kölcsön-, földtehermentési-, államadóssági stb. kötvényekben elhelyezett alapítványi tőkék ezentúl is bevezetendők a számadásba, de nem a 4. és 5., vagyis a tőkerovatokba, hanem a 6., vagyis a tőkeelhelyezés rovatában kell felsorolni címletük jelzésével, névértékűk összegezésével; pl. 22 drb hadikölcsönkötvény 2200 K névértékben. Ez mindaddig így történjék, amíg a kötvények értéke pengőben meg lesz állapítva, amidőn majd a tőkerovatba vezethetők át. Ha a misefundációk államkötvényei letétbe helyeztettek, jelezni kell, melyik állampénztárban vannak letétben. 3. A pénzintézeti részvényekbe fektetett alapítványi tőkék közül azok, amelyek értéküket legalább annyiban megtartották, hogy a befolyó kamatok egy csendes szentmise díját fedezik, továbbra is úgy kezelendők, mint eddig. Ha pedig ezt az összeget nem érik el, akkor egybe kell azokat vonni a devalvált alapítványi betétekkel. 4. A betétekben elhelyezett alapítványi tőkék devalválódtak, össze kell tehát vonni azokat s egy betéti könyvben elhelyezni. A régi, háború előtti betéti könyvek itt is megőrzendők. A betétben elhelyezett tőkék kamat- jövedelme fejében annyi csendes szentmise végzendő, ahánynak stipendiumát fedezi a kamat. Amely plébánián az összes misealapítványok kamatjövedelme egy csendes sz. mise stipendiumának sem felel meg, ott az összes alapítványt tevők szándékára egy csendes sz. mise ajánlandó fel. (Az 1926. évi „Egyház- megyei Körlevelek“ 33. lapja.) A devalvált betétekben vagy értékpapírokban elhelyezett és így nagy részben megsemmisült tőkék pótlására a plébánosok szólítsák fel a híveket és pedig nemcsak általánosságban a szószékről, hanem személyes érintkezés útján is igyekezzenek megnyerni őket. Nem kétlem, hogy a plébánosok ezen fáradságának lesz is eredménye. Ha egyesek az újabban előirt összegre tényleg kiegészítették alapítványukat, a kiegészítés összegét rá kell vezetni az alapítványi oklevélre; ha pedig az alapítványtevők új oklevelet kívánnak, azok kiállítandók s az egyházi hatósághoz fel- terjesztendők jóváhagyás végett. A misealapítványi tőkék már megállapíttattak az 1926. évi Egyházmegyei Körlevelek 30. lapján közölt 3333. számú rendelettel; itt még arra figyelmeztetem a ft. lelkészkedő papságot, hogy a misealapítványi tőkék után 10"/o illeték azonnal befizetendő az állam- pénztárba, tíz esztendő múlva pedig évenként illetékegyenérték rovandó le, továbbá a misealapítvány oklevelére 3 P 20 fillér értékű bélyeg ragasztandó. Ezekről a kiadásokról már az alapítvány tételekor kell gondoskodni, nehogy az alapítványi tőke csorbuljon. Kisebb összeget, mint amennyi a misealapítványokra megállapíttatott, ne fogadjanak el a plébánosok. Ha azonban valamely okból, pl. a végrendelkező tájékozatlanságából mégis kisebb a tőke, ez esetben a kamatok mindaddig a tőkéhez csatolandók, amíg ez a szabály- szerű összegre emelkedik. Megjegyzem, hogy mivel a misealapítványi tőkék évi kamatának 1*
