Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XII.

57 ügyviteli szabályzat 322. §-ában foglalt rendel­kezésnek megfelelően fel kell tüntetni. Az, hogy a városokban a polgármester helyettese történetesen egyúttal ajnyakönyvve- zető vagy anyaköny vvezető-helyettes is, a helyettesítő jogkör szempontjából közömbös. Budapest, 1927. évi július hó 11-én. Blaha s. k., helyettes államtitkár.,, Esztergom, 1927. december 2. 3183. sz. Tanítói állá­sok betölté­sénél Cson- kamagyar- országon kí­vül alkalma­zott tanerők mellő­zendők. Alábbiakban közlöm a vallás-és közokt. miniszter úrnak f. évi július !-én 50.356 sz. alatt az egyházi főhatósághoz intézett iratát: „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 50.356/1927. szám VI. ii. o. — Az állam gazdasági egyensúlyának helyreállí­tása szükségessé tette az állami tanintézeti alkalmazottak tekintélyes részének elbocsájtá- sát, sőt a jövőben még további redukálásra is kell törekedni. Ennélfogva az állami taninté­zeteknél elhelyezkedési lehetőségek csak a legszórványosabb mértékben állnak be, úgy, hogy az állásnélküli tanárok és tanítók száma egyre emelkedik a csonka ország területén. Ily körülmények között arra kell törekedni, hogy az állami tanintézetekben adódó elhe­lyezkedési lehetőségek az itt élő képesített tanároknak tartassanak fenn és ki kell kap­csolnom az elhelyezkedéseknél az elszakított területekről átjött vagy átjönni akaró alkal­mazottakat. Ehhez a középosztály mai rend­kívül mostoha kereseti és megélhetési viszo­nyai miatt következetesen ragaszkodnom kell. Ezzel szemben mind gyakoribb jelenség, hogy különösen felekezeti iskolák fenntartói a csonka ország területén lévő és elhelyezkedésüket váró pályázókra nincsenek kellő tekintettel és az or­szág elszakított területén levő, illetőleg onnan átjövő pályázókat szemelnek ki, akik legtöbb­ször csak itteni megválasztásuk után szakítják meg az elcsatolt területekkel való kapcsolatu­kat. Míg tehát egyfelől az állami állások betöl­tésénél az itteni helyzet miatt, egyes egészen kivételes esetektől eltekintve, az elcsatolt terü­letekről való tanerők alkalmazásától el kell zárkóznom — ezzel szemben a felekezeti isko­lák fenntartói az elcsatolt területekről való tanerőkkel szemben, az illetők szempontjából egyébként teljesen érthető méltányosságot sza­badon gyakorolják, úgy azonban, hogy végső következményében az ebből eredő fizetés- kiegészítés és nyugdíj (vagy legjobb esetben csak a nyugdíj) a magyar államkincstár terheit szaporítja, amelynek nyugdijterhe a létszám- apasztások folytán amúgy is szinte elviselhe­tetlen. Mindezekre való tekintettel tisztelettel felkérem a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot, hogy elcsatolt területről átjött vagy átjövendő tan­erők alkalmazását mellőzni és az állások betöltésénél az itt levő állástalan pályázókra figyelemmel lenni méltóztassék. Tisztelettel felkérem a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot továbbá, hogy minden olyan esetben, amikor az érdekelt iskola tanszemélyzetének kiegé­szítése máš módon, mint elcsatolt területről átjövő tanerő alkalmazásával nem látszik megoldhatónak, engem előzetesen meghall­gatni méltóztassék. Ugyanilyen kéréssel for­dulok a Főtiszt. Egyházi Főhatósághoz az elkapcsolt területekről Csonkamagyarországba jövő lelkészek kongruás állomáson való alkal­maztatása tekintetében is. Budapest, 1927. évi július hó 4-én Gr. Klebelsberg s. k.“ Nyomatékosan figyelmeztetem az iskola­székek elnökeit, hogy a tanítói állások betöl­tésénél fenti rendeletet szem előtt tartva arra vigyázzanak, hogy az iskolaszék indokolatla­nul ne válasszon olyan tanerőt, aki Csonka- magyarország területén kívül van állásban, mert az ilyennek kinevezése nehezen volna megvalósítható. Esztergom, 1927. december 1. A leventék részére a vasárnapi istentisz­teleten való részvételt már régebben kötele­zővé tették. Újabban az Országos Testnevelési Tanács erre vonatkozólag ismételten rende­letet adott ki, melyet tudomásul vétel céljá­ból közlök: „A leventéknek vasár- és ünnepnapokon oktatóik felügyelete alatt vallásfelekezetek sze­rinti istentiszteletre való vezetését innen kiadott rendeletekkel ismételten kötelezővé tettem. (Lásd: elődöm 2658/1925. III. sz. rendeletét, valamint az általam e tárgyban kiadott 89. D. 927. számú intézkedéseimet). — Mindazonál­tal még most is érkeznek a VKM. úrhoz egyházi méltóságoktól panaszok, hogy egyes helyeken e rendeletek szigorú betartásai figyel­men kívül hagyják. Ennélfogva utoljára és nyomatékkai felhívom alárendelt közegeimet, hogy a rendelkezéseket szigorúan tartassák be annál is inkább, mert a leventék hazafias és erkölcsi nevelésének alapja csak a vallásos nevelés lehet. Kétségtelen ugyanis, hogy csak abban az ifjúban s később férfiúban fejlődhe­tik és erősödhetik a tekintélytisztelet földi elöljárói iránt, aki elsősorban a legfőbb tekin­tély, az Isten iránti kötelességeknek tanul meg eleget tenni. Utasítom a Levente-szerveket, hogy a levente gyakorlatok idejét úgy osszák be — az érdekelt lelkészekkel egvetértőleg, hogy a leventék az istentiszteleteken részt vehessenek. A leventecsapat összevonások — táborozások alatt, járási vagy megyei verse­nyek tartásánál a rendezőség a helyi leiké­3185. sz. Leventék misehallga­tása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom