Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VII.
30 szemfödőt és a bibornoki kalapot. A koporsó előtt két vánkoson nyugodtak az elhunyt főpásztornak rendjelei. A bazilikában megkezdődtek a gyászmisék. Megindult a hívek sereglése, kik három napon keresztül özönlöttek Esztergomból, az egész országból, hogy a hercegprímást még egyszer lássák, érte imádkozzanak. A női szerzetesek és sokan a hívek közül órákra felosztva, állandóan imádkoztak a koporsó mellett. Azonkívül állandóan hat rendőr állott díszőrséget. A főkáptalan címére összesen mintegy ezer részvéttávirat és levél érkezett. Ragyogó tollú írók méltatták a boldogult prímás nagyságát és érdemeit. A hazai és külföldi sajtó szinte példátlan egyértelműséggel meghajtotta az elismerés zászlaját. Meghatóan mély és általános volt a részvét. A részvét- táviratok közül ideiktatjuk a Szentatya, az özvegy királyné és a kormányzó táviratát. Á Szentatya távirata: „Archiepiscopum Cardinalem Csernoch humanis laboribus tam egregie perfunctum, ad praemia vocatum, Augustus Pontifex summo animi moerore prosequitur precibusque solatur, dum Strigo- niensiEcclesiae suo viduatae pastore in Domino peramanter benedicit. Card Gasparri.“ A királyné távirata : „Mélyen érezvén a veszteséget, mely az esztergomi főegyházmegyét és az egész magyar hazát Csernoch bíbornok-hercegprímás úrnak gyászos elhuny- tával érte, az ifjú király Őfelsége és a magam nevében őszinte részvétemet küldöm a Főtisztelendő Székesfőkáptalannak. Buzgón imádkozunk a nemzettel együtt az elköltözött főpásztor lelkiüdveért. Zita A kormányzó úrtáyirata : „A legmélyebb fájdalommal tölt el a szomorú hír, hogy a Mindenható Csernoch János biboros-herceg- prímást magához szólította. Istennek kifürkészhetetlen akarata az egész nemzet osztatlan bánatára ragadta el tőlünk a legnagyobb főpásztorok egyikét, kiben a fennkölt apostoli erények és az igaz kötelességtudás mintaképét tiszteltük. Sorsdöntő időkben mindenkivel nemes harmóniában, lángoló hazaszeretettel és kimeríthetetlen bölcseséggel töltötte be magasztos hivatását. Működése örök fénnyej fogja övezni mindnyájunk emlékében az O nagy egyéniségét. Az érseki főkáptalan előtt a pótolhatatlan veszteség fölött őszintén átér- zett legmélyebb részvétemnek adok kifejezést. Horthy Ezenkívül megemlítjük a kir. hercegek és hercegnők, Bethlen István gróf miniszterelnök, Dr. Vass József h. miniszterelnök, gróf Klebeisberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, az összes miniszterek, az ország- gyűlés két elnökének, az ország összes főembereinek, Seipel osztrák kancellárnak, Hayes és Mundelein amerikai bibornokok és a bibornoki testület egyéb tagjainak, a diplomáciai kar tagjainak, a magyar és külföldi püspököknek, a káptalanoknak, rendfőnököknek, a református, evangélikus és unitárius egyház képviselőinek, több izraelita egyházközségnek stb. részvétnyilvánításait. Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter úr július 27-én személyesen megjelent a koporsónál és szóbelileg is kifejezte részvétét. Esztergom és Komárom vármegyék főispánja és alispánja s mások személyesen tisztelegtek a főkáptalannál. Esztergom szab. kir. város gyászközgyűlést tartott, amelyen Dr. Gróh József ügyvéd méltatta a nagy prímás emlékét. Bár Őeminenciája végrendeletében koszorúk mellőzését kívánta, koporsójához több mint 60 koszorút helyezett a hálás kegyelet. Zita királyné koszorúját gróf Hunyady József volt főudvarmester személyesen hozta. Koszorút helyeztek azonkívül a kormányzó úr, József kir. herceg, a magyar kormány, Bethlen István gróf, Klebelsberg Kuno gróf, a felsőház, a képviselőház, a székesfőváros nevében Ripka Ferenc főpolgármester és Sipőcz Jenő polgár- mester, az Egységes-párt, a m. kir. Honvédség, a Vitézi Rend, a leventék, az államvasutak, Esztergom és Fest vármegye, Esztergom, Szakolcza és Székesfehérvár város, a tengerentúli magyarok nevében Konta Sándor, a Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia, a Pázmány-Egyesület, a Központi Sajtóvállalat, a sz. Benedekrend, a Kasselik-alapít- vány, sok egyesület és vállalat és számos tisztelő. Naponkint friss virágok tömegét hintették a katafalkra. A temetés napját megelőző éjjel a székesegyház nyitva állott s a hívek nagy tömegekben imádkoztak a drága halott előtt. Július 29-én reggel 8 óráig tartott a hívek zarán- doklása. Ekkor a koporsót meghintették szentelt vízzel, az üvegfedelet betakarták a bibor szemfedővel, ráborították a koporsóra az ércfedelet, amelyre rátétetett a bibornoki kalap. Mély megindultság vett erőt mindenkin, amikor a nagy prímás arcát elborította a szemfedő. Hangos zokogás törte meg a csendet. A rendőrség kiüríttette a templomot, amelybe ezentúl csak a rendezőség által kibocsátott igazoló jegy felmutatásával lehetett belépni. Még a dorogi bányászok impozáns zarándokseregének megengedték, hogy a már lezárt koporsó előtt elvonuljanak. A koporsó körül helyet foglalt az esztergomi székesfőkáptalan,
