Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
11 III. 1199. sz. Prohászka Ottokár szé kesfehér- vári püspök emlékezete Betegségem miatt nem adhattam meg Székesfehérvár nagynevű püspökének, Pro- - hászka Ottokárnak, személyesen a végső tisztességet. Messze idegenben sirattam meg az ' Egyház, a magyar haza, a magyar püspöki kar fájdalmas veszteségét. Most főegyházmegyém nevében ezekben a sorokban búcsúzom el tőle. Prohászka Ottokár 8 évig volt a főegyházmegye növendékpapja és 24 évig fölszentelt papja. Működött mint esztergom-belvárosi káplán, mint a gimnazista kispapok tanára, a theologiai főiskolán mint a moralis, paszto- ralis és a dogmatika tanára, mint szemináriumi spirituális s végül mint a budapesti királyi magyar tudományegyetem tanára. De az ő működését nem lehet viselt hivatalainak szűk kereteivel kimérni. Prohászka Ottokár az Úristen kiválasztott edénye, különös megbízásból prófétája és apostola volt, akiből az ő egyéniségét betöltő Lélek beszélt a modern kornak. Egészen kivételes tehetsége sem magyarázza bámulatos hatását a lelkekre, akikbe a boldogító hitet és az Isten szeretetét belelehelte. Belőle ritka mértékben érzékelhető volt a természetfölötti erő kiáramlása, az Istennel való társalgás után visszamaradó égi fényességnek ragyogása. Csodálatos egyszerűsége és igénytelensége, minden emberi fölé szárnyaló fölényessége is elárulta benne az Isten emberét. Egész lénye egy célnak szolgált : az Isten dicsőségének, a lelkek üdvének. Bármily eszközzel dolgozott, imádkozott, tanult, beszélt, írt, tanított, gyóntatott, vigasztalt, alamizsnát osztott, kormányzott és politizált —: mindig fensőbb hivatását teljesítette. Új szellemet hozott, vagy inkább visszahozta az Egyház igaz szellemét. Keze alatt új papi generáció nevelkedett s általa megújult a hívők lelkülete. S az Isten lelke űzte kiválasztottját, aki nem ismert fáradtságot vagy pihenést, miglen elérkezett prófétai útján az Isten szent hegyére, hová Isten őt a szószék magaslatáról hívta. Elment gyorsan, búcsúzás nélkül erről a földről, ahol csak küldetésben járt, igaz hazájába, ahol már földi vándorlása idején is otthon volt. Főegyházmegyém papsága és hívei fájdalmas szívvel néztek utána, amint prófétai tűzszekerén elvonult. Végtelenül sokat köszönünk neki. Mindnyájan részt kaptunk az ő leikéből. De különösen mi, az esztergomi főegyházmegye tagjai. Köztünk növekedett, itt működött. Š csak mint fölszentelt püspök ment el tőlünk. De hozzánk jött meghalni. Esztergom volt lelki fejlődésének szinhelye. Esztergom kitörölhetetlenül belevésődött leikébe. Prohászka Ottokár most Székesfehérvárott a régi esztergomi királyok szomszédságában pihen s velők együtt álmodik Esztergom, a magyar haza, a magyar kath. egyház nagyságáról, amelyért ők éltek és meghaltak. Esztergom álljon őrt Prohászka sírjánál s tanuljon meg élni és meghalni a haza és az Egyház nagyságáért. Én mély megilletődéssel gondolok nagy püspöktársamra és igaz barátomra. Zavartalan egyetértéssel dolgoztunk együtt egy életen át. O hagyott el most Isten hívására egyidőre. Esztergom, 1927. május 14.-én. A m. kir. belügy miniszter úrnak a köz- erkölcsiség védelmére kiadott 151.000/1927. B. M. számú nagyfontosságú körrendeletét alábbiakban közlöm : „A közerkölcsiség védelme, vagyis annak biztosítása, hogy a társadalmi élet külső megnyilvánulásaiban az egyesek magatartása mindenkor megfeleljen a jó erkölcs és a jó ízlés követelményeinek, a hatóságoknak és kivált3 475. sz. Közerkölcsiség védelmére kiadott belügyminiszteri rendelet.
