Circulares literae dioecesanae anno 1926. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
17 1436. sz. A főpásztor útja a chicagói eucharisztikus kongresz- szusra. Isten, kegyelmével és a chicagói bibornok érsek úr Őeminenciájának hathatós közbelépésével lehetségessé vált, hogy a chicagói eucharisztikus kongresszuson részt vehessek. Elhatároztam ennélfogva, hogy magas korom s az utóbbi időben több ízben beállott betegeskedésem dacára vállalkozom a hosszú és fárasztó útra, bízván a jóságos Istenben, hog}r aki bennünk mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratából (Filipp. 2, 13.), meg fogja adni a szükséges kegyelmet, hogy amire az ő dicsőségére vállalkozom, azt szerencsésen végbe is vihessem. Midőn az egész katholikus világ képviselői utján most Amerikába készül, hogy ott hódoljon az Oltáriszentségben levő Úr Jézusnak, s midőn amerikai hittestvéreink páratlan előkészületeket tesznek, hogy az ünnepély méltó legyen a mi Urunk Jézus Krisztusnak méltóságához és dicsőségéhez, lehetetlen volt, hogy mi az elszegényedett csonka országnak katholikusai ebben a nemzetközi katholikus hitvallásban részt ne vegyünk. Mert ha szegények is vagyunk földi kincsekben, gazdagok vagyunk hitben s erről az ezeréves katholikus hitünkről akarunk ország-világ előtt tanúságot tenni a chicagói eucharisztikus kongresszuson. Ez a hitbeli tanuságtétel nem a résztvevők számától függ, hanem a milliók hitétől, akiknek nevében és képviseletében ők oda mennek s akik itthon imáikkal és szent áldozásaikkal bele fognak kapcsolódni az amerikai nyilvános hitvallásba. A chicagói bibornok érsek úr ugyanis e napon legalább egymillió szentáldozással akar hódolni az Úr Jézusnak, mely célból meg lettek téve a szükséges intézkedések, hogy elegendő számú gyóntató álljon a hivek és elegendő oltár a miséző és áldoztató papok rendelkezésére s ezúton a magyar katholikusok is belekapcsolódhatnak az amerikai katolikusoknak lélekemelő ájtatosságába. „A Szív“ fölvetette, a püspöki kar magáévá tette az eszmét, hogy a kongresszus alkalmából nálunk is minél többen járuljanak a szentáldozáshoz. A magyarországi áldozó katholikusok számáról a kongresszus innét külön jelentésben fog értesíttetni. Ajánlom c dicséretre méltó mozgalmat lelkészeim, különösen a hittanárok és hitoktatók figyelmébe azzal, hogy a szentáldozások számáról értesítsék „A Szív“ szerkesztőségét, hogy az értesítést Amerikába magammal vihessem. Elutazásom idejére általános érseki hely- nökeimet elláttam a szükséges meghatalmazásokkal, hogy az egyházmegye kormányzásában semmi fönnakadás ne legyen. Kérem szeretett buzgó papjaimat, hogy őket a szokott engedelmességgel és készséggel nehéz föladatukban támogatni szíveskedjenek. Amennyire az idő és a körülmények engedik, szándékozom meglátogatni ott levő magyar papjainkat, apácáinkat és a magyar híveket, átadván a hazai papságnak és híveknek üdvözletét nekik, akik elszakadván az anyaországtól, ott is hívek maradtak őseink hitéhez és nyelvéhez. Szabad legyen amerikai magyar hittestvéreinkre alkalmaznom szent Pálnak a rómaiakhoz intézett szavait: „Bizonyságom az Isten, kinek lelkemből szolgálok az ő Fia és evangéliuma által, hogy szüntelen emlékezem felőletek imádságomban mindenkor könyörögvén, hogy valahára, ha Isten úgy akarja, szerencsés utam lehetne és tihozzátok mehetnék, mert kívánlak titeket látni, hogy valamit közöljek veletek a lelki ajándékból a ti megerősítéstekre, azaz, hogy egyszersmind megvigasztaltassam a kölcsönös hit 4
