Circulares literae dioecesanae anno 1924. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

— az egység forrásához — egyenként és közösen járulnak s belélekzik és magukban gyarapítják a szeretet szellemét, amelyet mint a keresztények leginkább szembetűnő ismertető jelét, az örök város szent emlékei csodálatos erővel ajánlanak és mindenkinek emlékezetébe idéznek. Ebben a szeretetben, a tökéletesség kötelékében óhajtjuk azoknak az egyházaknak egyesülését Velünk, amelyeket évszázados és szomorú szakadás a római egyháztól távol tart. Nem érhetne kedvesebb és édesebb vigasztalás, mintha őket a nagy jubileum folyamán — bár nem is valamennyit a maguk egészében, de híveik közül sokat — mint Krisztus egyetlen aklába megtérőket szeretettel keblünkre ölelhetnénk és legkedvesebb fiaink közé számíthatnánk. S bizonyára van némi reményünk, hogy a szent év megélése ilyen fényes és óhajtva kívánt eredményeket is felmutathat s nem is utolsó helyen. A nagy tömegek áhítatának ápolását és felébresztését, valamint még nagyobb lelki hasznok terem- tését kiválóan elősegítené, ha a jubileumi év folyamán mindent úgy lehetne végezni és elrendezni, amint az elmúlt időkben lehetséges volt. Ámde amit a jelen idők és körülmények miatt akár az eljövendő ünnepségek előkészítésére és vezetésére állított szervek, akár a megtörtént intézkedések folytán a lehető legnagyobb eredmény kárára esetleg elmulaszthatunk ; azt kérésünkre bőségesen pótolja a jóságos Isten irgalmasságának gazdagságával.

Mivel tehát előrelátjuk, bizalommal hisz- szük és reméljük, hogy a kath. vallásnak és a Jézus Krisztus drága vérével megváltott lelkeknek igen nagy hasznára és előnyére válik: azért minden javak szerzőjét és adóját, a jó Istent kérve, hogy eme tervünknek kedvezni, az emberek szívét bűnbánatra és ezen ritka kegyelem kiaknázására indítani és hajlítani kegyeskedjék, elődeinknek, a róniai pápáknak példáját követve, Tdő testvéreinknek, a római szentegyház bibornokainak beleegyezésével ebben a szent városban 1924. karácsonyának első vecsernyéjétől kezdve 1925. karácsonyának első vecsernyéjéig bezárólag

— a mindenható Isten, szent Péter és Pál apostolok nevében és saját hatalmuknál fogva, az Isten dicsőségére, a lelkek javára, a kath. egyház gyarapítására az általános és nagy jubileumot elrendeltnek és kihirdetettnek jelentjük ki.

Ennek a szent évnek folyamán az összes, mindkét nemű híveknek, akik Istennel meg- engesztelődvén és az Oltáriszentséget magukhoz vevén szent Péter és szent Pál, sz. Jánosnak lateráni és Szűz Mária római nagy (S. Maria Major de Űrbe) bazilikáját legalább egyszer napjában áhitatosan meglátogatják és szándékunkra imádkoznak — még pedig egyfolytában vagy megszakítással legalább húsz

napon át, ha római polgárokról vagy állandó római lakosokról van szó s legalább 10 napon át, ha idegenből jövő zarándokokról van szó, — a nap lehet rendes csillagászati, vagy egyházi nap, amely az első vecsernyétől a következő nap esti szürkületéig számítódik: — azoknak bűneik teljes elengedését, törlését és bocsánatát Isten nevében kegyesen engedélyezzük és megadjuk. Hogy pedig általánosságban mi a római pápa szándéka, azt — Kedves Fiaim — bizonyára jól tudjátok; de a nagy jubileum alkalmából különös szándékunk is van, amelynek megvalósulását nektek Velünk együtt kell kérnetek. A békét értjük, nem annyira a papírra, mint inkább a szívekbe írt békét a népek között, amely ha ma talán nem is hiányzik annyira mint azelőtt, mégis távolabb van, mint Mi és az emberiség elvárná. Ha ezt a nagy jót kéritek ti — a városnak lakói és a jövevények a bűnöktől megtisztulva és a szeretet lángjára gyűlt lélekkel az Apostolok sírjánál, rendes joggal remélhetjük, hogy a béke fejedelme Krisztus, aki a gaiileai tenger hullámait egykor akara- rátával elcsendesítette, végrevalahára megkö- nyörül övéin s a viharokat, amelyek Európát oly régóta tépik, parancsával megállítja és lecsendesíti. Szándékunk továbbá, hogy akik Rómában laknak vagy ide a jubileum alkalmából zarándokolnak, az Isten irgalmába két dolgot ajánljanak buzgó könyörgéssel, amelyek Minket súlyos gondokkal és aggodalmakkal gvötörnek és a vallásnak kiválóan fontos ügyei, t. i. hogy az összes nem katho- likusok Krisztus igaz egyházába visszatérjenek és Palesztina ügyei végre oly rendezést nyerjenek, amint azt a kath. egyház szent jogai követelik.

Amit fentebb a jubileumi teljes búcsú elnyerésének előfeltételeként elrendeltünk: azt azok számára, akik betegség vagy más fontos ok miatt akár itt Rómában, akár az utazás alatt akadályozva vannak vagy közben meghalnak s az előírt számú templom látogatását vagy be nem végezték vagy meg nem kezdték, úgy mérsékeljük, hogy a szent gyónás és áldozás után a jubileumi búcsúban és bűnbocsánatban úgy részesüljenek, mintha az említett négy templomot meglátogatták volna. Nincs egyéb hátra — Kedves Fiaim — minthogy titeket mind szeretettel Rómába hívjunk, hogy az isteni irgalom oly nagy kegyelmeit élvezzétek, amelyeket az anyaszentegyház kínál. Szégyenletes volna, ha restek vagy közömbösök maradnátok ily felhívással szemben, mikor manapság oly kapzsi vággyal fut mindenki az anyagi javak után még a hitnek és lelkiismeretnek kárával is. Gondoljátok meg, hogy a régi időkben a zarándokok mily nagy sokasága özönlött Róma városába a szent év alatt a társadalom minden osztályából