Circulares literae dioecesanae anno 1920. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
11 mek nevelése, lelkének nemesítése a szülő feladata. S há a mai berendezkedés mellett azt kivánja az élet, hogy ezeket a feladatokat a szülő részben az államra ruházza s a gyermekek részben állami iskolákban nyerjék neveltetésüket, ez még nem menti fel a szülőt az ellenőrzés kötelességétől. A szülőnek figyelemmel kell kisérni az iskola működését s ha az iskola nem azt a nevelést adja a gyermeknek, amelyet tulajdonképen szüleitől kellene kapnia, ha az iskola csak arra való, hogy lerontsa a gyermek lelkében azt, amit a család felépített, akkor a szülőknek frontot kell csinálni az iskola ellen s minden lehető és megengedett eszközzel, politikai jogainak gyakorlásával kell a megtévelyedett állami szervezetet kényszeríteni, hogy nevelési rendszerében azoknak akaratát érvényesítse, akik ráruházták a nevelés feladatát. Az Egyháztól nyert nagy eszmények, a társadalmi rend és a -család jogainak védelme vezesse a népeket a keresztény iskoláért vívandó harcukban is. De, K. Hiveim, a társadalom megújulásának, népünk rekrisztianizálódásá- nak az egyes emberekből kell kiindulni. Az államot alkotó nép olyan, mint a sok kőből emelt épület. Ha az egyes kövek nem elég kemények, ha szétmállanak a rájuk nehezedő súly alatt, ha a habarcs- -ban nincs meg a megfelelő összetartó erő, az épület talán állni fog néhány évig, de kétségkívül idő előtt összeomlik. A megújuló társadalom sem kelhet fel hitetlen, közömbös, szeretetlen emberekből. Ha a nép, az állam a maga egészében hirdetője, megőrzője és terjesztője akar lenni a kereszténység isteni gondolatainak, akkor előbb az egyes emberek leikébe kell bevinni ezeket az isteni gondolatokat s az egyes embereknek kell életüket a keresztény elvek szerint berendezni. Azért talán soha sem volt ebben a hazában annyira időszerű, mint ma, az apostoli szózat: „Újuljatok meg lelketek- ben és elmétekben és öltözzetek új emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben,“ Ef. 4. 23—4. Az Egyház a nagyböjt elején mindig lelki megújulást hirdet gyermekeinek, a Hamvazó Szerda hamujával el akarja temetni a régi embert s az önmegtagadásban, visszavon ultságban eltöltött negyven nap után azt akarja, hogy a feltámadás ünnepére sietők „az élet újságában járjanak.“ Hóm. 6. 4. De ma különösen fennen hirdeti az Egyház lelki megújulást hirdető szózatát, mert látja, hogy a magyar nép ösztönszerűleg megérezte, hogy letért a századok hagyománya által megszentelt útról s most kijózanodva, megtörve bár, de azért ragaszkodva a léthez az „élet újságában“ akarja megkezdeni történelmének új korszakát. Soha sem intéztem hozzátok, K. Hiveim, több bizalommal az Apostol megújulást hirdető szavait, soha sem intettelek több reménységgel, hogy a nagyböjt önmegtagadásában munkáljátok lelkete- ket s keressétek a megszentülést a peni- tenciatartás szentségében, mint ma, mikor látom ezt a nagy lendületet, amivel egész nemzetem azon dolgozik, hogy a társadalomnak megrendült erkölcsi alapjait helyreállítsa. Ezek az alapok ott nyugszanak a lelkekben, az egyes emberek hitéből alakul ki az egész nép hite s ez az élő keresztény hit, ez volt Magyar- ország alapja a múltban és ez lesz a jövőben is. Hitetek, K. Hiveim, ne legyen csak szivetek mélyén elrejtve, nyilvánuljon meg jó cselekedetekben. Ne csak higyjé- tek, hogy azok a szerencsétlenek, kiket annyira sújtott az élet, hogy talán ruhátlanul, hontalanul bolyonganak közöttetek és könyörületes szivetekhez folyamodnak, valamennyien ugyanannak a mennyei Atyának gyermekei, kit mindnyájan magunkénak vallunk, hanem segítsetek is igazi testvéri szeretettel felebarátaitokon, kiket hontalanná tett a háború, erőtlenné a betegség, ruhátlanná a szegénység. Igazi, rendes államélet hiányában még azok a nagy feladatok is a ti szeretete- tekre várnak, amelyek tulajdonképen az államot terhelnék. Rendeletek, parancs
