Circulares literae dioecesanae anno 1919. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
27 certe cum intemperantes rei publicae gubernatores id propositum sibi haberent, ut cum vetere societatis ordine Ecclesiae iura et maiorum fidem labefactarent, cernere re ipsa licuit quam altis in populo radicibus defixa esset catholica ;ea fides, unde inlustris S. Stephani natio, uti olim omnem cultum atque humanitatem hausit, ita spem omnem futurae prosperitatis spondere sibi unice potest. Quo in genere clerus iste omni contentione nitatur oportet, ut in popularium animis avita fides consistat incolumis, immo uberius excolatur: quod sacerdotes haud multo negotio assequentur, si arctiore cum fidelibus consuetudine coniun- cti erunt eorumque voluntatem sibi admodum conciliaverint. Quod vero ad Nos attinet, nihil profecto reliqui faciemus quod nationi vestrae, tam praeclare de Ecciesia meritae, sit aliquo pacto profuturum. In solatium interea praeteritorum et praesentium malorum inque testimonium paternae benevolentiae Nostrae, tibi, Dilecte Fili Noster, conlegis in episcopatu tuis et universo clero ac populo Hungáriáé apostolicam benedictionem amantissime impertimus. Datum Romae apud Sanctum Petrum die XI. mensis Septembris anno MCMXIX. Pontificatus Nostri sexto. Benedictus PP. XV. m. p. Strigonii die 20. Octobris 1919. Kedves Fiunknak, Csernoch János bíborosnak, esztergomi érseknek, XV. Benedek pápa. Kedvelt Fiunk, üdvöt és apostoli áldást! Mig magyar hazátokat az elmúlt hónapokban a váratlan forradalom erőszaka tépte, az iszonyú szerencsétlenség miatt a legkinzóbb lelkifájdalmat szenvedtük s atyailag aggódtunk érted, Kedvelt Fiunk, és püspöktársaidért az ellenséges uralom kegyetlenkedése miatt. Minap, mikor tisztelendő testvéreinket, a veszprémi és váci püspököket fogadtuk, részletesen és alaposan értesültünk a súlyos csapásokról, melyek titeket értek. Annyira kifosztottak az egyház szent örökségéből, hogy a mindennapi kenyér alig maradt meg; megakadályoztak a lelkipásztori hivatás szabad gyakorlatában s minden lépésért szörnyű zaklatásokban volt részetek; mindent elviseltetek és megszenvedtetek, a mit a fékeve- szett és az egyház gyűlöletétől fütött emberek ártalmatokra csak kigondolhattak. A szomorú tények hosszú sorozata, mellett mégis sokat hallottunk, a mi igaz örömünkre szolgál. Megtudtuk, hogy méltóságtokon nem esett folt, sem csorba, sőt hősi bátorsággal viseltétek a megpróbáltatást s a papságnak és a népnek az erények ragyogó példáit nyújtottátok. Tudjátok meg, hogy gyötrelmeiteket atyai szeretettel értékeljük és állhatatosságtokat különösen dicsérjük. Midőn a papságot és a hiveket említjük, szivünk sugallata indit rá, hogy nyíltan magasztaljuk a papságot, a melynek oroszlánrésze a főpásztorok példáját követve hűnek bizonyult és a magyar katholikusokat, akiknek erős hite és lelki nagysága megmentette a papságot a nagyobb és méltatlanabb szenvedésektől. Tekintve az állam kényurainak azt a vakmerő törekvését,, hogy a régi társadalmi renddel együtt az egyház jogait és őseitek hitét is kiirtsák, világosan kitűnt, mily mélyen gyökerezik a népben a katholikus hit, a melyből szent István dicső népe egykor egész kultúráját meritette s melyben most jövő boldogulásának bizonyítékát látja. Azért a papság dolgozzék megfeszített erővel, hogy az ősi hit a népben meg ne fogyatkozzék, hanem inkább megnövekedjék : amit a papság könnyen elér, ha a néppel szorosan összeforr s annak szeretetét kiérdemli. Ami minket illet, semmit el nem mulasztunk, amivel bármily módon használhatunk a magyar nemzetnek, amelynek az egyház körül kiváló érdemei vannak.
