Circulares literae dioecesanae anno 1918. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

X.

81 3316. sz. Intelem a lelki- pásztorokhoz 1 lesz a meny országban s együtt fogja magasztalni dicsőségedet és jóságodat mindörökké. Szűz Mária szeplőtelen szive és szent József, a dicsőséges pátriárka, mutassák be neked kegyesen e fölaján­lásunkat és emlékeztessenek reá minket mindennap egész életünkben. Éljen Jézusnak, a mi Királyunknak és Atyánknak a Szive! Bajcs, 1918. julius hó 8. A hosszan tartó háború keményen megpróbálja lelki erőnket. Fájó gyászunk és gazdasági bajaink mellé szegődött a tudatos izgatás, amely ellenállásunkat megtörni igyekszik. Külső ellenségeink szövetségeseket keresnek az országban, akik céljaikat szolgálják. Azért a haza minden hű fiának résen kell lennie. Különösen a Tisztelendő Pap­ság fölvilágositó és erkölcsi erőt lehelő munkájára számit az ország. Nem gyűlöletet és harcot kell hirdet­niük a lelkipásztoroknak, hanem a köte- lességteljesitést és kitartást a ránk kény- szeritett küzdelemben. Mindnyájan a békét akarjuk és hő vágyakozással várjuk annak elérkeztét. Békekészségünket ismételten megmutattuk, sőt a békét ellenfeleinknek fölkínáltuk. De ellenségeink mindeddig nem hajlandók velünk igazságos békét kötni. Kénytelenek vagyunk tehát leg­szentebb jogaink védelmében kitartani. Aki most kötelességét elmulasztja, hamis jelszavakkal a törvényes rend ellen izgat: elárulja hazáját, nemzetét és csa­ládját, elárulja a hősöknek kiontott vérét. Ezzel az árulással nem rövidíti meg a há­borút, hanem meghosszabbítja, az ország belsejébe is átviszi és állandósítja. Minden szenvedésünk mellett mi bő­ségesen tapasztaltuk a világküzdelem fo­lyamán a jó Isten kegyelmét és segítsé­gét. Mások kegyetlenebb próbákon estek keresztül s szomorúbb sorsot viselnek. Mélységes hálával tartozunk az isteni Grondviselésnek. S hálánk nyilvánuljon tör­hetetlen bizalmunkban, hogy a jó Isten diadalra segiti az igaz ügyet. A lelkipásztorok ne szűnjenek meg ezt hirdetni a szelidség és szeretet hang­ján. Erezzék a hi vek a lelkésznek szivé­ben lakozó őszinte részvétet szenvedéseik iránt, de értsék meg szavából a hideg észnek, az igazságnak meggyőző hatalmát. Különös szeretettel gondozzák a lel­készek az orosz fogságból visszatért hi- veiket. Ezek legtöbbnyire megőrizték ko­moly keresztény szellemüket, sőt a szen­vedések tüzóben megedződtek és megtisz­tultak. Akiket azonban megszéditettek az orosz forradalmi eszmék, azok találjanak a lelkipásztorban biztos kalauzt a Krisz­tushoz visszavezető úton. Ha vannak a visszatértek között olya­nok, akik Oroszországban házasságot kö­töttek s házasságuk egyházilag érvény­telen, a lelkészek igyekezzenek a házasság érvényesítését szorgalmazni, mert a tör­vénytelen házasélet a romlás legtermé­kenyebb talaja. Az egyes eseteket jelent­sék az egyházi hatóságnak. Tisztelendő Testvéreim! Az egyház naponkint elrnondatja velünk az apostol­fejedelem intését: „Vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint ordító orosz­lán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen.“ (I. Pét. 5, 8.) Most kétszeres éberségre van szükség, mert ezekben a sötét időkben a gonosz lélek különös mohósággal veti ki hálóját a meggyötört telkekre. „Erős hittel áll­jatok ellen!“ Isteni Mesterünk példája sze­rint rendületlenül prédikáljátok az Isten­től rendelt hatalom tiszteletét, a törvénves elüljáróknak tartozó engedelmességet, a türelmes és önfeláldozó kötelességteljesi- tést minden állásban, amelybe a Glond- viselés helyezett, az irgalmas szeretetet mindazok iránt, akik szenvednek a véres háború csapásai alatt. Az igazi békét csak azok fogják el­nyerni, akik mindvégig kitartanak a béke Fejedelmének, az Úr Jézus Krisztusnak tanítása mellett. Esztergom, 1918. julius 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom