Circulares literae dioecesanae anno 1918. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
29 az ő példáját, hogy vele együtt megkoronáztassunk. Örök dicsőség az Ur Jézusnak a halhatatlanság királyának, ki mondotta: „boldogok, akik meg nem botránkoznak bennem!“1 Hiszünk benne ! Hitünket meg nem renditette a világháború förgetege sem. Hisz ő nem jött a földi élet keresztjét eltüntetni, ellenkezőleg maga lépett elsőnek a kálvária keresztfájára, hogy onnan magához vonza az összes szenvedő igazak szivét. Engedelmesen akarjuk követni hívását: „Aki utánnam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem.“1 2 Felvesszük és türelmesen tovább hordjuk a mi keresztünket, a háborús és háború utáni szenvedések nehéz keresztjét. Hiszünk isteni Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban és hitünket ki nem téphetik a háború és háború utáni összes viszontagságok. Hisz nem tanította sehol, hogy az Isten országa külső jólét és szerencsében, vagy fegyveres sikerben rejlik. Ellenkezőleg azt tanította : „Az Isten országa bennetek vagyon!“3, az a lélekben épül fel és független az élet minden viszontagságától, még a háborútól is. Abban áll, hogy önmagunkkal küzdve legyőzzük a bűnt és Isten győzelmét, 1 Máté 11, 6. 2 Máté 16, 24. 3 Luk. 17, 21. Isten uralmát biztosítsuk szivünkben. Békében és háborúban az igazak e harcáról nem akarunk soha megfeledkezni, hogy igy megalapítsuk magunkban a menyek országát, mi egyedül képes igazán boldogságot, maradandó békét biztosítani nekünk. Dicsőség és imádás az Ur Jézusnak, az élet és világharc nagy hadvezérének! Hiszünk benned s hitünket nem söpörte el a világháború vérzivatara sem. Mert ő nem a földi élet rövid tartamára hirdette a meny országot, az örök békét, a teljes és zavartalan boldogságot, hanem a földi élet utánra, az ő örök országában a csillagok felett. Ott „letörli harcosai szeméről a könyet,“ sebeikről a vérfoltot; „ott nem lesz többé sirás és jajgatás, halál és el válás „l ott nem lesz többé háború, hanem örök béke, öröm és boldogság! Krisztus legyőzve a halált, mint a feltáma- dottak elsőszülötte már bevonult örök dicsősége országába és „helyet készít“2 hű katonái számára, kik jó harcot harcoltak itt a földön s a zászlóhoz, melyre felesküdtek, mindvégig hűek maradtak. Örök hűséget esküszünk tehát neked, óh Jézus, téged követünk, mert te „legyőzted a világot!“3 Amen. » Titk. Jel, 7, 17. 2 Ján. 14, 2. 3 Ján. 16, 33. Kelt Esztergomban, 1918. Hatvanadvasárnapján, február 3-án. János ». k. bibornok, érsek.
