Circulares literae dioecesanae anno 1918. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

24

veim, nem háborús szellemű. A legnagyobb birodalom, a világegyház megalapításához és terjesztéséhez az isteni Üdvözítő sehol sem rendel el fegyveres erőszakot, hanem csakis nemes szellemi fegyvereket. „Elmenvén tanítsátok az ösz- szes nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében!“1 Még botot se vigyenek1 2 az evangélium hirdetői magukkal; csak prédikáljanak és vigasztaljanak, tanítsák hitre és hasznos munkára a népeket. Azért már a próféta is a „béke hírnökeinek“3 nevezi az evangélium hirdetőit. Ha az evangélium tanai mindenütt uralkodnának, az újkori államoknak sem kellene fegyverrel keresniük megerősödésüket és terjedésüket, hanem a népek vallásosságának, jólétének és műveltségének emelésével.

Krisztus is mondja ugyan, hogy ő „kardot“4 jött hozni a világra, vagyis harcot, de nemesebb, szellemi harcot, a bűn és a bűnös szenvedélyek elleni háborút, mi nem vezet vérontásra. 0 a vértanuk királya, a hősiesség eddig nem ismert, magasabb nemét plántálta a földre. A hősök legdicsőbb seregét, a keresztény martyrok hadmenetét vezeti ő. Ama hősöket, kik nem száguldtak el leölt ellenségeik koponyái felett, ellenkezőleg őket gázolta el az Isten elleni régi gyűlölet harci szekere ; s mégis hősök ők, nagyobbak, mint Nagy Sándor vagy Napoleon, kik országokat döntöttek romba: mert legyőzték a világot és a Sátánt, s a mi legnehezebb — legyőzték önmagukat. Krisztus és az ő katonái nem tiportak

1 Márk 16, 15.

2 Máté 10, 10.

3 íz. 52, 7.

4 Máté 10, 34.

mások vérében, ellenkezőleg saját vérével kívánt „megkereszteltetni“1; ő nem pusztított el vetéseket és falvakat, hanem mint a nemes „buzamag — önmaga — akart földbe kerülni,“2 hogy saját halála által „életet adjon“ az uj sarjnak, a kereszténységnek; nem óhajtott oly diadalszekérre lépni, melyet elébe fogott ellenségek húznak, hanem a keresztre kívánt „felmagasztaltatni“3, s igy „mindeneket magához vonzani.“ Csakugyan azóta a kereszten, mint diadalszekéren járja be a világot és folyton hódit a nemesen érző lelkek között.

A világbéke alapjai tehát az evangélium tanaiban keresendők, s mennél jobban megértik a népek Krisztus evangéliumát, minél inkább alkalmazkodik ahhoz az államok élete is, annál biztosabban közeledünk majd az általános béke mindenki által óhajtott eszményképéhez. Elég nagy a világ s még kétharmad része mindig a pogányság sötétségében és a halál árnyékában ül4: ha a müveit keresztény népek mind versengenének egymással a barbár népek megtérítésében és műveltté tételében, akadna minden müveit népnek elég dolga s nem kellene egyiknek a másik ellen agyarkodnia és féltékenykednie. Elég nagy a tenger, bőséges forgalmi teret nyújt a világ összes hajóinak a gazdasági és kereskedelmi üzletek lebonyolítására, nem kellene soha egyiknek a másikba ütköznie.

Sajnos, az evangélium szelleme nem minden népnél és vezetőiknél irányadó, miért is a világbéke olyannyira becses kincse folytonos veszélynek van kitéve.

1 Luk. 12, 50.

2 Ján. 12, 24.

3 Ján. 12, 32.

4 Luk. 1, 79.