Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
37 sadalom is, ezt hazafias kötelességből minden magyar embernek meg kell tennie, ezért a különböző szövetkezeteknek, egyesületeknek, üzemeknek és testületeknek stb. tagjaik érdekében olyan külön javitó- műhelyeket kellene felállitaniok, melyeknek feladata az elnyűtt cipőknek szakszerű foltozása, javítása, bőranyagoknak újból való feldolgozása. A cs. és kir. hadügyminiszter úr hajlandó az e célra szervezett javítóműhelyek munka- vagy művezetőinek, az illető erkölcsi testület kérelmére, valamelyik hadi javítóműhelynek látogatását megengedni, hogy egyrészről a szükséges gyakorlati fogásokat elsajátíthassák, másrészről meggyőződhessenek arról, hogy uj bőr használata nem feltétlen szükségesség. De nemcsak a lábbelivel, hanem egyáltalában a ruházattal való ellátás körüli nehézségek is szükségessé teszik, hogy a szövetkezetek, egyesületek, tisztviselői alakulatok stb. a ruházatnak minél jutányosabb áron való előállításáról, lehetőleg egyöntetűvé és egyszerűbbé tételéről, a meglevő ruházatnak minél hosszabb ideig való viselhetéséről, tehát javításáról, tisztításáról, kifordításáról, gyermekek részére való átalakításáról, szóval az ócska ruhaneműek a legcélszerűbben való értékesítéséről lehetőleg hasonló műhelyek felállításával gondoskodjanak. Kívánatos ez azért is, mert nemcsak a ruházati anyagban való hiány van emelkedőben, hanem a tisztességtelen spekuláció e cikkekben is mértéken felül való áremelkedést idézett elő és ez a kérdés igen sok családra a mai nehéz élelmezési viszonyok között ólomsullyal nehezedik, főleg ha több gyermeke is van. Miután a harcoló katonának sem lábbeliben, sem ruházatban hiányt szenvednie nem szabad, mert ez a haza érdeke; mivel minden tisztességes magyar honpolgárnak igy kell gondolkodnia és e cél érdekében bizonyos kényelmi vagy szépészeti szempontokat tudnia kell félretenni, mert hiszen ezek nem életfeltételek; mivel a nem életszükségletekről való lemondás ma hazafias erény, abban a meggyőződésben élek, hogy a tanügy minden munkása tanítványaival és tanítványai által a szülőkkel ezt meg tudja értetni, az ifjúságnak ebbeli hazafias kötelességérzetét lelkesedését oda tudja fokozni, hogy harcoló véreink érdekében önként lemond a bőr- talpról, az uj, finom, divatos ruházatról, megelégszik bőrpótló talppal, foltozott vagy kifordított ruházattal és igy segíti elő közvetve a hont védő hőseinknek az ellenséggel való küzdelmét. A tanárokhoz s tanítókhoz szóló kérelmemet a különböző intézetek fenntartóihoz, gondnokságaihoz, iskolaszékeihez, felügyelőbizottságaihoz is intéztem, de megtoldom még azzal a kérelemmel, szíveskedjenek a szegény óvodás gyermekek, a nép-, polgári- vagy más iskolába járó szegénysorsu tanulóknak lábbelivel és ruházattal való ellátásának kérdéseiben a fenti szempontokat figyelembe venni és a gyermekeknek felruháztatásával foglalkozó jótékonysági egyesületeknél, asztaltársaságoknál odahatni, hogy a viselt ruháknak, cipőknek összegyűjtésére, átalakítására, kifordítására különös gondot fordítsanak. Elvárom a tanítónőktől, hogy a kézimunka oktatásánál a mai nehéz viszonyok között minden piperemunkát gondosan száműznek, ilyen kiadásokkal a szülőket nem terhelik, a ruhaj a vitásra, foltozásra, átalakításra, még a tantervtől való eltérés mellett is, különös figyelmet
