Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

24

hazaszeretet keresztjére felfeszitett hitvesüknek, gyermekeik édes apjának a harcok tüzéből, áldozatos lelkűk mélyéből felójök szálló szózatát: „íme a te fiad. . . a te gyermekeid.“ Az a szeretet, mellyel férjük és gyermekeik iránt viseltetnek, az a felelősség, melyet Isten és a történelem itélőszéke előtt magukra vesznek, az a boldogitó honleányi büszkeség, hogy egy új kor hajnalát hordozták, bölcsőjét ringatták: mindezen nagy gondolatok a szent kereszt világosságától átszőve megtízszerezik gyenge erejüket, szárnyakat adnak nekik, hogy fenséges hivatásuk magaslatára — Istenhez, kinek helyettesei — emelkedve, gyengéd lelkűknek Isten szeretetében megedzett erejével lássanak e nemes hivatás betöltéséhez.

A gyermeknevelés nagy munkája az apa és anya közös kötelessége. Egyikök- nek akadályoztatása esetén a másiknak kell az egész terhet magára vállalnia, sőt meg kell ezt tennie akkor is, ha az saját hibájából vonja ki magát e munka alól.

Annál inkább és annál szívesebben fogják az édes anyák a nevelésnek egész terhét viselni akkor, midőn a fegyverbe szólitott apa a hazai földdel együtt a családi tűzhelyet is védi. S amint ő azt élete veszélyeztetésével oltalmazza a kül- ellenség romboló harci dühe ellen, úgy kövessen el az édes anya minden tőle telhetőt, hogy távoltartsa a házi szentélytől mindama káros befolyásokat, melyek a belső bomlás és züllés csiráit hinthetnék el benne. Minthogy a haza a családokból mint megannyi apró sejtekből épül fel, a züllés, mely a családot s ennek virágait, a gyermekeket éri, a hazának erejét, alapjait is kikezdi. Midőn tehát a magyar anyák gyermekeiket kettőzött gonddal nevelve Vestaszüzekként e családi szentélyt őrzik, egyúttal hazájuk legszentebb érdekeit szolgálva legméltóbb módon vesznek részt férjük áldozatos honvédelmi munkájában. — S a mint ott a harcok heve a támadó ellenség számának arányában növekszik, úgy a magukra maradt anyák nevelői munkája annál nagyobb jelentőséget ölt, minél számosabbak és súlyosabbak aina veszedelmek, melyek a háború viharától felkavart társadalmi élet részéről gyermekük lelki egyensúlyát fenyegetik. Már maga az a körülmény, hogy a gyermek az erősebb apai kezet, a nagyobb apai tekintélyt távol tudja, könnyen a fegyelem meglazulására vezet, ha az anyai kéz nem siet azt a gyeplőt, melyet férje a fegyverrel cserélt fel, hamarosan megragadni.

Minthogy most az anyának kettős munkát kell végeznie: a magáét és az apáét, különben sincs halasztani való ideje. Siessen tehát gyöngéd anyai keblére az apai szigor és komoly fellépés vértezetét felöltem s gyöngéd szeretetét kellő eréllyel párosítani. De ne csak a gyermekekkel szemben mutassa ezt az erólyt, hanem egész magatartása a házban és azon kívül az „erős asszony“ jellegét viselje, hogy igy gyermekei őbenne a távollevő apát is megtalálják. Legyen a házirendnek buzgó őre s ő maga is járjon elől jó példával annak megtartásában.

Ezen munkájukban kövessék a szent kereszt termószetfölötti világosságát. Az imának, a házi áhitatnak gyakorlatai semmit se veszítsenek megszokott mértékükből, sőt a távollevő, folyton veszélyben forgó apáért való fohászok tegyék azokat még bensőségesebbekké. G-yerme-