Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII.
124 Eminenciádat tisztelettel értesíteni, hogy a gazdasági szükséglet megállapítása tárgyában 67700—1917. ein. szám alatt kiadott rendeletemben akként intézkedtem, hogy a lelkészeknek, tanítóknak s más egyházi személyeknek természetben kiszolgáltatandó járandóság a termelő gazdasági szükségletébe beszámít s igy hatósági igénybevétel tárgyát nem képezheti. Köteleztem egyúttal a termelőt arra, hogy ezt a járandóságot az átvevő bizottság működésének megkezdéséig, legkésőbb azonban 1917. évi október hó 15-ig az igényjogosultnak kiszolgáltassa. A több oldalról felmerült aggályok miatt sajnálatomra nem valósíthattam meg Eminenciádnak azt a javaslatát, hogy az átvevő bizottság ezt a járandóságot a termelőtől vegve át s annak maximális <~D ív árát az igényjogosultnak fizesse ki. Ily eljárás ugyanis, ha az átvétel az egyes fizetésre kötelezettek meghallgatása és hozzájárulása nélkül történnék, mintegy végrehajtás jellegével bírna, már pedig a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvénves rendelkező- sek ily intézkedésre nézetem szerint jogos alapot nem nyújtanak. Minthogy azonban az a határnap, mikor az átvevő bizottság működését a község területén megkezdi, széles körben közhírré tétetik, az igényjogosult lelkésznek, tanítónak módjában van ellenőrizni azt, hogy a termelő által neki fizetendő járandóság, amennyiben azt még kézhez nem vette volna, mint gazdasági szükséglet, a termelőnél visszahagyatott-e, sőt annak sincs akadálya, hogy az igy visszahagyott készletet azonnal átvegye és elszállítássá. Abban a reményben, hogy ezzel az intézkedéssel is sikerült az előttem nagyrabecsült lelkészi kar anyagi érdekeit megvédenem, fogadja Főmagasságod kiváló tiszteletem és nagvrabecsülésem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1917. augusztus 27. Mezőssy s. k. Mivel az esztergomi főegyházmegye nagy jótevőjének, néhai Blümelhuber Ferenc nagyprépostnak hagyatékából a betegség és aggkor miatt nyugdíjazott papok otthonát egyelőre megvalósítani nem tudom s ily módon papságom a boldogult nagyprépostnak jótéteményében esetleg hosszabb ideig nem részesülhetne ; a mostani drágaság miatt szükséget szenvedő nyugdíjas papok pedig a papi otthonra hagyományozott összeg jótéteményére talán minden jövendő generációnál jobban rászorulnak: az esztergomi főkáptalan véleményének meghallgatása után elhatároztam, hogy a szerény anyagi viszonyok között élő adal- bertinistákat és a főegyházmegvei papi nyugdíjintézet terhére nyugdíjazott papokat a Blümelhuber-féle papi otthonalap jövedelméből fejenkint 400 korona lakáspénzsegélyben részesítem, ha tőlem indokolt folyamodványban kérelmezik. A lakáspénzsegélyt már a folyó évben is utal ványozom és engedélyezni fogom ezentúl minden esztendőben, amig a papi otthon fölépíthető, illetve létesíthető lesz. A lakáspénzsegélyért minden esztendőben újra kell folyamodni. Figyelmeztetem az adalbertinistákat és a nyugdíjasokat, hogy a segélyért csak akkor folyamodjanak, ha arra papi lel kii smere tök szerint magánvagyonuk és bármely forrásból eredő jövedelműk elégtelensége miatt tényleg rászorulnak. A folyamodványok ezidén jelen 4532. sz. Lakáspénzsegély a nyugdíjas papoknak.
