Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

87 1950. sz. A negyedik hadikölcsön. országok családjai is, szívből adjuk Önre, Bibornok Úr, az említett nőkre és a katholikus családokra apostoli áldásunkat. Kelt a Vatikánban, 1916. március 4-én. XV. Benedek s. k., pápa. Esztergom, 1916. március 18. Miután ellenségeink fegyverrel nem győzhettek és a kiéheztetés terve is cső­döt mondott, pénzügyi háborút kezdtek ellenünk. Abban reménykednek, hogy a háború folytatásához szükséges anyagi eszközöket nem tudjuk előteremteni. A nemzet már háromszor tett tanú­ságot, hogy a szükséges eszközöket igen is tudja a hadsereg rendelkezésére bocsátani. Minden előzetes számitást felülmúló össze­geket jegyzett a hadikölcsönre. S a nemzet ebben a nagy pénzügyi háborúban nemcsak nem szegényedett, hanem folyton gazda­godott. Mivel a külföldtől el vagyunk zárva, pénzünket itthon fektettük be s igy a hadikölcsön milliárdjai az állam pénztárából ismét a néphez vándoroltak vissza. A nép teljesítő képessége folyton növekedett, a mi a hadikölcsön állandó emelkedését eredményezte. Hadseregünk mintaszerűen fölszerel­hette magát és győzelemről győzelemre haladt. Most erősebbek vagyunk, mint valaha s teljes bizalommal nézhetünk a jövőnek elébe. A nemzetnek hite és a végső győzelemig való kitartás akarata megszilárdult. Azért jogos bizalommal fordul az állam most negyedszer a nemzethez kölcsön jegy­zésre való fölhívással. Büszke öntudattal mutat rá a határainkon és azokon messze túl álló seregünkre és eszünkbe juttatja azt a szent kötelességünket, hogy ennek a dicső hadseregnek támogatására siessünk. Saját véreinknek, fiainknak, testvéreinknek, ro­konainknak táplálásáról, felöltöztetéséről, fölfegyverzéséről van szó. Gondoskodnunk kell azokról, a kik saját vérükkel védel­mezik a mi javainkat. Az ő vérök becsesebb minden va­gyonúnknál. Azért az ő vérökért öröm­mel kell minden áldozatot meghoznunk. Nem szabad a félúton megállanunk. Ha most ellankadunk, akkor minden ed­digi erőlködésünk kárba veszett. Erőnk végső megfeszítésével kell adakoznunk. A hadsereg már a végső győzelem pálmá­jával integet felénk. Erre a büszke gesz­tusra nagylelkűen adakozó jobbunkkal kell válaszolunk. Az egyház mutasson példát, amint eddig is tette. Az egyház tulajdonát képező vagy kezelésében levő tőkékből tegyük a haza oltárára azt a maradványt, amelyet a korábbi három hadikölcsönre nem jegyeztünk. Utasítom a lelkészeket, hogy a jegy­zésre fordítható összegekről haladéktala­nul jelentést tegyenek és a devinkulálásra az egyházhatósági engedélyt kikérjék. Mint a megelőző három alkalommal, úgy most is ismertessék a hadikölcsönt a szószéken és az egyesületekben, buzdítsák a népet hazafias kötelességére. Befolyásukat érvé­nyesítsék a bankoknál és szövetkezeteknél s kövessenek el mindent, hogy a negyedik hadikölcsön sikere az összes eddigieket felül­múlja. A lelkészeket támogassák őszinte lelkesedéssel a katholikus tanítók, akikhez nehéz időkben az állam és az egyház min­dig bizalommal fordulnak. A nemzet örök hálája fogja jutalmazni a lelkészek és tanítók önzetlen fáradozásait, amelyeket a történelem szorgos kézzel följegyez. A fennhatóságom alatt álló összes iskolák és intézetek igazgatóit utasítom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom